Kedves olvasóim!
Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, sajnos megvolt rá az okom.
Itt az új rész, jó olvasást!
xoxo,
*Tear*
Reggel amikor kinyitottam a szemem egyből a fejemhez kaptam, borzasztóan fájt. Nagy mocorgásomra Niall is felkelt.
- Jóreggelt - mosolygott rám.
- Neked is - motyogtam álmosan.
- Gyönyörű vagy - nézett rám őszinte csodálattal.
- Ne mondj ilyet, tudatában vagyok, hogy milyen a fejem reggel - dörzsöltem meg a szemem.
- Akkor jó, tudod, hogy gyönyörű vagy.
- Ahj javíthatatlan vagy - mosolyogtam rá.
Felkeltem, kerestem magamnak a szekrényben ruhát és bevonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam és begöndörítettem a hajam. Pár ujjamat elégettem, nem baj. Egy fekete atlétát, fekete csőfarmert és egy fekete-piros kockás inget vettem fel. Semmi extra, a lényeg, hogy kényelmes legyen.
- Wow...-motyogta Niall.
- Ennyire rossz? - ilyedtem meg.
- Nem, épp ellenkezőleg, gyö...
- Ne, ha megegyszer kimondod elpirulok - néztem rá szégyenlősen.
- Gyönyörűűű vaaaaagy! Imádom, ha zavarba jössz. És ez a göndör haj, fantasztikusan áll - csókolt meg.
- Köhzörm - motyogtam a kezembe, amivel eltakartam az arcom.
- Na, megint ezt játsszuk? - nevetett fel.-Mit mondtál? - vette el a kezem.
- Köszönöm - szugeráltam a mögötte lévő polcon a képet, csak hogy ne kelljen ilyen paradicsom vörösen a szemébe néznem.
- Menjünk le, Vicky és Caroline már biztos fenn vannak - tereltem a témát és kezénél fogva húztam ki a szobából.
Igazam is lett, barátnőim a konyhában ültek egy-egy bárszéken.
- Jóreggelt - köszöntünk egyszerre Niallel.
- Nektek is, pizza a dobozban - nyammogta Car, a saját sajtos szeletével.
- Ilyen korán pizza? Nem túl...korai? - pislogtam nagyokat, azonban mikor oldalra néztem, szerelmem már két pofára tömte magába a kaját.
Mikor észrevette, hogy nézem, hatalmas bűnbánó szemeket metesztett rám, mire elnevettem magam, még a szája is paradicsomos volt.
- Neeeeem, sőt vettem egy csomó chipset, gumicukrot és csokit - pakolta elém Vicky. - Csajos nap, mit szólsz? - mosolygott rám.
- Benne vagyok - morogtam, miközben olvasgattam a csoki papír hátulját.
- Na csajok, akkor én mentem is, de Rose, holnap csak az enyém vagy, ne tervezz semmit - adott egy utolsó csókot, majd ment is felvenni a cipőjét.
- Te disznó, az összes pizzát megetted! - kiáltotta Caroline.
- Muhahahaha - nevetett sátánian, majd gyorsan becsukta maga után az ajtót, így a Caroline által dobott konyharuha csak azt találta el.
- Istenem - kezdtünk el nevetni.
- Na, Perrie és Eleanor is átjön délután, filmezünk, kibeszéljük a srácokat és hasonlók - kacagott fel Vicky.
- És én főzök ebédet - mosogatott továbbra is Car.
- Köszi lányok, hogy nem hagyjátok, hogy elhagyjam magam.
- Ezért vagyunk. Meg azért, hogy megverjük egymást, de az más téma - mosolygott pimaszul Vicky.
- Hülye.
- Nem is.
- De is.
- De nem.
- De igen.
- Oké lányok, mindenki hülye és kész - röhögött Caroline.
- Nyammmm, kapok még? - nyújtottam a tányérom barátnőmnek.
- Ennyire ízlik? - szedett egy újabb adagot, majd lerakta elém a még gőzölgő ételt.
- Nagyon!
- Ennek örülök, azt hittem rossz lesz - mosolygott, mint egy tejbe tök.
- Tényleg Nicky hol van? - nyammogta teli szájjal Vicky.
- Korán átment Bobbyhoz, nem akarja, hogy egyedül legyen - válaszolta Caroline.
- Ez kevheds thula.
- Mi van Rose?
- Ez kedves tőle - mondtam miután lenyeltem a falatot.
Miután befejeztük a kaját, rajtam volt a sor, hogy elmosogassak. Amikor végeztem és megfordultam bevertem a kezem a pult szélébe.
- Picsába! Baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg... - szorongattam a fájó pontot.
- Mi történt? - rontott be Car a konyhába.
- Semmi, csak bevertem a kezem, rakok rá jeget - elővettem a fagyasztóból egy csomag borsót, jég híján, ami szerencsére pár perc alatt elmúlasztotta a fájdalmat.
- Megyek! - kiabálta Vicky és ment ajtót nyitni, ami előtt Perrie és Eleanor állt. - Sziasztok, gyertek be.
- Sziasztok, Rose őszinte részvétünk - öleltek meg mindketten.
- Köszönöm - kezdtem el könnyezni.
- Jajj ne sírj, inkább nézd mit hoztunk! Esküszöm, nem beszéltünk össze, de mindketten ugyanazt vettük - nevetett Perrie, majd átadták a két nagy doboz Nutellát.
- Ide vele - kebeleztem be nevetve, letörölve a könnyeimet. - Sziasztok drágáim, itt a mama - gügyögtem az isteni édességeknek.
- Okéééé... - jöttek utánam a nappaliba nevetve.
- Hozok kanalakat! - futottam gyorsan a konyhába, majd vissza.
- Rendben csajok, mit nézzünk? - ült le Vicky a földre a CD-kel teli polc elé.
- Ne romantikusat - mondtuk egyszerre Perrievel.
- Úristen Perrie Edwards egyetért velem - vidultam, majd ránéztem példaképemre, de ő csak egy Grumpy Cat fejet vágott.
- Bocsi, még bennem van - nevettem elpirulva.
- Nem baj, ez aranyos - ölelgetett meg.
- Akkor horror? - vetette fel Eleanor.
- Arra engem nem veszel rá - mondta Vicky.
- Akkor valami vígjáték - mondta ki az egyértelműt El.
- Ó, legyen a Jack és a Jill! Légyszi, légyszi, légyszi - néztem mindenkire hatalmas kiskutya szemekkel.
- Oké, amit csak akarsz - rakta be mosolyogva Vicky a CD-t.
Besötétítettünk, kiraktuk az asztalra a nasikat, kezünkbe vettük a kanalat és a Nutellát és egymás mellé ülve elkezdtük nézni a filmet. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. Nagyon hálás vagyok a lányoknak, ha most nem lennének itt, én nem is tudom mit csináltam volna magammal. Most minden összejött, de mégse hagyják, hogy depressziós legyek. Jó érzés, hogy tudok rájuk számítani.
- Csajok, nem dobjuk fel a bulit egy kicsit? - nézett körbe Caroline.
- Mire gondolsz? - kérdezte Eleanor.
- Játszhatnánk felesz vagy merszet? Sőt inkább csak igazmondósat.
- Rendben, de hozok valamit - indultam ki a konyhába, ahonnan bevittem egy üveg whiskyt. - Csak, hogy bemelegedjünk csatlakozik hozzánk Jim Beam barátunk - raktam le az asztalra, majd a szekrényből elővettem a poharakat.
- Legyen az, hogy mindannyian mondunk valamit, ami fontos és igaz az életünkben és iszunk annak örömére - vetette fel Perrie.
- Rendben. Kezdtem én - töltött mindenkinek Vicky és felemelte saját poharát. - A legjobb dolog az életemben, egyértelműen Harry! Nagyon szeretem őt és soha nem akarom elveszíteni - egyszerre le is húzta az erős whiskyt, mire mindeni tapsolni kezdett. - Te jössz Caroline - köhögött picit Vicky.
- Én arra iszom, hogy ilyen csodálatos és igaz barátaim vannak, mint ti! - erre mindenki "Ó"-zni kezdett.
- Én arra, hogy Louis minden nap és minden pillanatban érezteti velem, hogy mennyire szeret és ezzel a legboldogabb nővé tesz a világon!
- Én arra, hogy Zayn megkérte a kezem és már nagyon várom az esküvőt!
- Én arra szeretnék inni, hogy a szüleim és Kat néni békében nyugodjanak! - emeltem magasba a poharam és példámat követve a többi lány is, majd koccintva lehúztuk a piát.
A sokadik pohár után kezdtek feljönni a bensőségesebb, pikánsabb témák.
- Iszok arra, hogy - itt nagyot csuklottam. - Niall ne hagyjon el!
- Miért hagyna el? - értetlenkedtek.
- Hát...még nem volt az, értitek?
- Nem értem - pislogott rám fátyolos tekintettel Eleanor.
- Még nem volt szex, pedig már több, mint két hónapja együtt vagyunk.
- Figyuuuuuzz - gesztikulált hevesen Vicky.- Még jó, hogy nem volt semmi, mert kiherélném - nézett komolyan, de aztán elnevette magát.
- Niall szeret, várni fog rád ameddig csak kell. Ne aggódj. Csak azért ne feküdj le vele, mert nem akarod elveszíteni, megbánnád - nyökögte Perrie.
- De én szeretném, nem arról van szó csak...-akadtam el.
- Csak? - kérdezte Caroline.
- Félek...
- Szívem, ezen előbb-utóbb túl kell esned. Hazudni nem fogok, az első fáj, de meglátod jó lesz majd. Utána függő leszel - röhögött fel hangosan El.
- Hülye! De köszi, majd meglátjuk mi lesz. Erre iszok!
Reggel arra keltem, hogy a nap megvakít. Mikor kinyitottam a szemem Nicky állt előttem.
- Jóreggelt lányok, itt mi volt?
- Anyu, még öt perc, menj ki - rúgdosta le magáról a takarót Perrie.
- Főzök kávét, keljetek, dél van - ment ki a konyhába.
Majd szét robban a fejem, tuti, hogy ha felkelek kidobom a taccsot. Nem gondolhatja komolyan, hogy fél órán belül felkelek. Legszívesebben egész nap itt feküdnék. Azt hiszem jobban éreztük magunkat az este a kelleténél. Még szerencse, hogy nem Bobby, sőt Zack bácsi talált rám, tuti kinyírna. A következő pillanatban Vicky rohant el mellettem a mosdóba, hogy kiengedje gyomra tartalmát. Tíz perc szenvedés után mindenki a konyhában iszogatta a kávéját, bár elég ergye állapotban voltunk. Na jó nem szépítek, olyanok voltunk, mint a mosott szar.
- Fújj, nem kérem! - toltam el magam elől a rántottás tányért.
- Akkor egyél kekszet, segít - adott egy zacskót Nicky.
- Kíváncsi vagyok mit tervez Niall, azt mondta ne tervezzek mára semmit...
- Niallel töltöd a napot? És nem is szóltál? Gyere keressünk neked ruhát! - pattant fel felettébb kijózanodva Eleanor.
- Lassabban, mert esküszöm lehánylak! - erre rögtön behúzta a féket.
- Hová mentek? - tette csípőre a kezét a ruhás szekrényem előtt.
- Nem tudom, nem mondta...
Tényleg, mit tervezhet? Én hülye rákérdezhettem volna, hogy legalább tudjam, hogy öltözzek fel.
- Akkor hívd fel.
- Úgysem mondja el - El csúnyán nézett rám. - Rendben, de azért megpróbálom.
Előkaptam a mobilom, tárcsáztam és a fülemhez emeltem.
- Szia, bébi.
- Szia, csak azt akartam kérdezni, hogy mit tervezel ma? Csak hogy tudjam, hogy öltözzek fel.
- Kényelmeset vegyél, csak kettesben szeretnék lenni veled itthon - hangján hallottam, hogy mosolyog. - Hatra érted megyek.
- Rendben, akkor hatkor, szia.
- Szia Rose.
- Na? - nézett várakozás teljesen El.
- Kényelmesen, csak kettesben szeretne lenni velem otthon - ismételtem el Niall szavait.
- Remek! Ezt vedd fel, szép és kényelmes is - nyújtott oda egy valóban szép ruhát.
- Tetszik - mosolyogtam rá.
Levettem a tegnapi gönceimet, kidobtam őket a szennyesbe és felvettem azt, amit El adott.
- Nagyon csinos vagy Rosalie - vigyorgott körbe Eleanor. - Csajok! Gyertek!
- Ne kiabálj, fáj a feje...Azta, nagyon dögös vagy - képedt el Caroline.
-Köszönöm - pirultam el.
Miután mindenki megdícsért nekiláttak a megszépítésemnek. Vicky a hajamat, Perrie a sminkemet csinálta, Caroline a kézkörmöm, Eleanor a lábkörmöm festette ki.
- Csajok nem kell ekkora felhajtás, Niall természetesen szeret.
- Ne aggódj, nem túlozzuk el - nyugtatott meg Vicky.
Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam és hátra dőltem.
Rájuk bízom magam, de ha valami macát csinálnak belőlem, nekik annyi.
- Rendben, megfordulhatsz - pördítette a székem a tükörrel szembe Car.
A hajam laza loknikban omlott a vállamra, a sminkem csak egy kis szemhéjtusból, szempilla spirálból és szájfényből állt, a körmeim krém színűek lettek, ami passzolt a ruhám szoknya részéhez. Az összhatás nagyon tetszett és természetes maradt, semmi túlzó nem volt benne.
- Köszönöm lányok, nagyon tetszik - pusziltam meg mindegyikőjüket.
Niall érkezéséig még volt két óra. Addig vagy a kanapén ültem vagy fel-alá járkáltam.
- Könyörgöm, ülj már le, elszédülök tőled! - rántott le maga mellé Vicky.
- Nem.
- De, mondom én.
- De nem!
- Mi a vita tárgya? - kialtottam ki Eleanornak és Perrienek.
- Azon veszekszünk, hogy magassarkút veszel fel vagy balerina cipőt...
- Balerina cipőt! - mondtuk egyszerre Vickyvel.
Hát igen, ő ismer a legjobban. Tudja, hogy csak akkor veszek magassarkút, ha muszáj.
-Hahaha mondtam, mondtam, mondtam - ugrált fel-alá El.
Miután mindenki kiörömködte -Perrie esetén durcizta- magát, meghallottam a csengőt.
- Megyek! - futottam az ajtóhoz. - Szia.
- Szia...szemet kápráztatóan gyönyörű vagy - mért végig tetőtől-talpig, majd megcsókolt.
- Köszönöm, te is jól nézel ki - mosolyogtam. - Mehetünk is csak felveszem a cipőm.
Megragadtam a kezét, hogy ha lehajolok ne essek el, majd felvettem a balerinát.
- Sziasztok lányok - kiabált be szerelmem a többieknek.
- Sziasztok - hallottam izgatott köszönésüket.
Le merném fogadni, hogy egész este azon rágódnak majd, hogy mit csinálunk.
Beültünk Niall kocsijába, majd elindultunk.
- Hogy intézted el, hogy kettesben lehessünk? Elkergetted a srácokat? - kuncogtam fel.
- Eltaláltad - kacsintott rám. - Csak...szeretnék veled lenni és rád fér a kikapcsolódás. - egyik kezét rá tette enyémre és egész úton nem engedte el.
Amikor beléptem a házba, finom illatok csapták meg az orromat.
- Hm...csak nem főztél? - mosolyogtam rá.
- De, és nagyon remélem, hogy nem lett borzasztó - vakarta meg zavartan a tarkóját. -Éhes vagy?
- Majd' éhen pusztulok!
- Reméltem, többek közt, ezért szeretlek.
A nappaliban be volt húzva a függöny és egy gyertya volt az asztalon, ami fényt adott a szobának. Én meg ezért szeretem többek közt. Nem viszi túlzásba a dolgokat, nem az a nyálasan romantikus típus, ahogy én sem. Ezért is voltunk olyan jók együtt.
- Hölgyem - húzta ki nekem a széket.
- Köszönöm - ültem le.
- Egy pillanat és jövök - ment ki a konyhába, majd egy gőzölgő tányérral jött vissza, amit le is rakott elém.
- Spagetti, a kedvencem! - tapsoltam egyet örömöben.
Behozta a sajátját is, majd nekiláttunk enni. Felcsavartam egy kis tésztát a villámra, majd bekaptam.
- Nagyon finom - dicsértem meg.
Hangosan kifújta a levegőt, mire felkuncogtam.
Olyan aranyos, hogy így idegeskedik.
- Megnyugodtam, akkor jó étvágyat.
- Jó étvágyat.
Amikor befejeztük a vacsorát, kimentünk a teraszra és leültünk a hintaágyra. Felhúztam a lábam és Niallnek dőltem, aki átkarolt.
- Hogy lehet az, hogy két hónap alatt csak most kóstolhattam a főztödet? - rajzoltam köröket az ujjammal a combján.
- Hidd el, jobban jártál. Ha főzök neked, tuti nem ülnél most itt mellettem.
- Bolond vagy, persze, hogy itt lennék.
- Néha...
- Néha, mi? - néztem fel rá.
- Á, semmi hagyjuk.
- Na mondd el, ha már elkezdted - böködtem meg.
- Néha úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó neked...
- Honnan vetted ezt a baromságot Niall? - ültem fel rendesen.
- Van olyan srác, aki jobban néz ki, jobban főz, mint én. Vagy sokkal több időt tud veled tölteni. Nekem ott a banda, a stúdiózás meg a turnék...
- Na idefigyelj! Számomra te vagy a legvonzóbb srác a világon! Nem fontos, hogy tudj főzni, főzök én vagy rendelünk! Tudom, hogy minden szabad perced velem töltöd, és én ennek minden pillanatát imádom! Ne gondolj ilyen baromságokra, én minden hibáddal, teljes egészedben úgy szeretlek, ahogy vagy!
- Én is nagyon szeretlek! Mivel érdemeltelek ki? - fogta kezei közé az arcomat és csillogó szemekkel nézett rám.
Finoman megcsókolt és megnyalta alsó ajkam, mire én lenyitottam a számat, hogy nyelvünk szenvedélyes táncot járhasson. Lassan felálltunk, nem szakítva meg a csókot. Niall menyasszony stílusban az ölébe kapott és bevitt a házba. Felmentünk az emeletre, majd be szerelmem szobájába. Óvatosan lerakott az öléből, odament becsukni az ajtót. Odasétáltam a háta mögé és felpipiskedve puszit hintettem a tarkójára, majd a nyakára, mire halkan felsóhajtott. Megfordult és szenvedélyesen megcsókolt. Lassan elbotorkáltunk az ágyig, ahol a hátamra fektetett. A nyakamat kezdte puszilgatni, majd a kulcscsontomat és haladt egyre lejjebb. Amikor hirtelen megállt, értetlenül néztem fel rá.
- Mi az?
- Rosalie biztosan akarod? Nem szeretném, hogy megbánd! Ráérünk, várok ameddig kell.
- Szeretném, tényleg - mosolyogtam rá.
- Rosalie...később nem fogok tudni megállni...
- Nem is szeretném.
Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk, közben Niall a combomat kezdte markolászni. Tovább folytatta nyakam puszilgatását, majd megéreztem fogait is, ahogy szívni kezdi a bőrt, mire felsóhajtottam.
Ennek nyoma marad.
Keze egyre feljebb járt, már a szoknyám alatt volt. Felemelkedtem célzás képpen, vette a lapot és lehúzta hátul a ruhám cipzárját. Nagy nehezen leverekedtük és elhajítottuk a sarokba. Remegő kezekkel pólójáért nyúltam, amit segített levenni.
- Olyan vonzó vagy így, elmaszálódott rúzzsal, alattam lihegve.
Zavarba hozott, de ő ezt imádja. Kikapcsolta a melltartómat, én automatikusan eltakartam magam a kezeimmel.
- Ne! Kérlek - nézett őszinte rajongással.
Elvette a kezeimet és lassan végig simított az oldalamon.
- Nem tudok betelni a látványoddal - nézett végig rajtam.
Övéhez nyúltam, kikapcsoltam, majd levettük a nadrágját is. Már csak egy bokszer volt rajta.
Elkezdte csókolgatni a mellkasam, majd amikor a mellemhez ért, elkezdte őket nyalogatni, markolászni.
Minden egyes érintésére halkan sóhajtoztam. Melleim után hasam felé vándorolt, ahol megpuszilta, majd finomat megharapta a bőröm. Ujjait beleakasztotta bugyimba, majd kínzó lassúsággal lehúzta rólam az anyagot. Egy pillanatra zavarba jöttem, aztán rájöttem, hogy Niall előtt nem kell, ő lenne az utolsó ember, aki előtt szégyenkeznék. Megéreztem meleg lehelletét, majd puha nyelvét, mire hangosan felsóhajtottam. Hihetetlen érzés volt. Ahogy lepillantottam rá, láttam, hogy végig engem néz. Láthatóan élvezte, hogy ezt váltja ki belőlem.
Megéreztem egyik ujját bejáratomnál, mire engedélykérően nézett rám, bólintottam. Belém vezette ujját, ami nem volt rossz, csak szokatlan. Kis idő után halkan nyögdécselve élveztem tettét. Belém vezette második ujját is, mire feszengtem egy kicsit, hogy a kellemesből megint szokatlan lett. Niall ezt észre véve, feljött hozzám, ujjait nem húzva ki, majd megcsókolt.
- Mindjárt jobb lesz - suttogta fülembe.
Ütemesen pumpálni kezdett, ami növelte bennem azt a kellmes érzést. Igyekeztem halk lenni.
- Ne, Rose. Hallani akarom, ahogy a multkor. Engedd el magad - nézett a szemembe.
Ezután mindenféle gátlás nélkül nyögtem, ami láthatóan Niallnek is tetszett.
- Niall...ahh...min-mindjárt..- éreztem az alhasamban az egyre fokozódó érzést.
Azonban szerelmem kihúzta ujjait, mire értetlenül néztem rá. Kacsintott, majd az első fiókból elővett egy óvszeres zacskót. Feltérdelt az ágyon, én beleakasztottam ujjaim bokszere szélébe és lehúztam róla. Meglátva méretét kicsit megijedtem, de biztos voltam benne, hogy vigyázni fog rám. Kezembe adta a már kicsomagolt óvszert és bizalmasan rám nézett. Kissé ügyetlenül, remegő kezekkel felhúztam neki a kotont. Lábaimat dereka köré fontam, két kezével megtámaszkodott fejem mellett.
- Biztosan szeretnéd? - hangja tele volt vággyal.
- Igen.
Óvatosan belém hatolt, mire mellkasam nekinyomtam övének, halkan felszipogtam.
- Shh, nyugi, vigyázok rád - suttogta a fülembe.
Pár perc múlva közelebb húztam magamhoz csípőjénél. Lassan mozogni kezdett. Először kellemetlen volt, aztán egyre jobb, többet és többet akartam.
- Gyor...ahh...sabban - lihegtem fülébe.
Gyorsabb tempóra váltott, mire hangosan nyögdécselni kezdtem. Testünk teljesen összeforrt, egy papírlap sem fért volna el köztünk. Niall és én szeretkeztünk. Minden érzést, gondolatot, boldogságot összevetve szeretkeztünk.
- Mindjárt...ahh - motyogtam.
- Én is...
Mozdulatai lomhábbak lettek, de erőteljesebbek, ami meghozta mindkettőnknek a teljes és rendíthetetlen orgazmust. Hangosan nyögve élveztünk el, majd Niall kihúzódott belőlem, nyomott egy utolsó csókot a számra, legördült mellém az ágyra és mellkasára húzott.
- Ez volt életem legszebb éjszakája, köszönöm Rosalie - simogatta a hátam.
- Nekem is ez volt, szeretlek.
- Én is szeretlek.
