Boldog Új Évet!

Minden kedves olvasómnak Boldog Új Évet Kívánok!
Ma nem tudtam részt hozni, amiért elnézést kérek, egyszerűen nem volt rá időm, de holnap (illetve ma) bepótolom!
Mégegyszer BUÉK! ;)
Sziasztok,
"*Dreamy Girl*"

2.fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet, remélem tetszeni fog nektek. Igyekszem majd naponta hozni a fejezeteket, de ha ez nem így történne mindenképpen tájékoztatlak titeket!
Jó olvasást
*Dreamy Girl*

Egyre több ember szállingózott be az üzletbe, ennek köszönhetően az én fáradságom is kezdett elpárologni.
Pont az egyik vásárlónak segítettem, amikor Steve vérben forgó szemekkel kijött az irodájából.
-Ezerszer elmondtam már, hogy utálom a késést! Örülnék neki, ha ezt megjegyeznétek, különben...-elharapta a mondat végét,mikor észrevette mellettem az ijedt vendéget. Közben Vicky nagyokat pislogva mellém sétált.
A következő pillanatban Steve elezdett bájologni a vevővel és mosolyogva megvárta, míg fizet és "elmenekül".
Haragosan felénk nézett, fújtatott egy utolsót és mérgesen beviharzott az irodájába.
-Ezerszer elmondtam már, hogy blablabla...-parodizálta ki barátnőm látványosan főnökünket.
Kitört belőlem a nevetés, azonban ez nem tartott sokáig, mikor meghallottam egy kuncogást a hátam mögött.
Zavartan hátrafordultam és tekintetem találkozott egy gyönyörű kék szempárral.
-Hello, nem akartalak megijeszteni, Niall vagyok-barátságosan kezet nyújtott nekem.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, magához láncoltak kék íriszei. Vicky látta szerencsétlenségemet, óvatosan lökött rajtam eggyet.
-Hello, én...engem...Rosalie vagyok-kierőszakoltam magamból valami választ, bár elégge dadogva nyökögtem.
Niall ajkai mosolyra húzódtak és kezet ráztunk.
Barátnőm óvatosan köhintett eggyet.
-Oh, ő pedig a legjobb barátnőm, Victoria.-mondom zavartan.
-Csak Vicky-jelentőségteljesen megnyomta a "csak" szót.
-Öhhm...anyukámnak szeretnék ajándékot venni születésnapjára, tudnál segíteni?-zavartan rámnézett.
-Persze, milyen ajándékra gondoltál?
-Anyu imádja a hógömböket, gyűjti őket.-beszéde közben csak bámultam kék szemeibe.
-Értem, akkor kövess.-lassan elindultam a sorok között.
-Rengeteg hógömbünk van, nyugodtan válogass.-mondom, miután megálltunk a rengeteg gömb között.
-Köszi.-bátorítóan rámosolyogtam, majd visszasétáltam barátnőm mellé.
Pont egy vásárlóval beszélgetett, így volt időm "megnézni" Niallt, aki háttal állt nekem.
Fekete farmer, fehér Converse cipő, szintén fehér póló és egy farmerdzseki.
"Huhh...Niall annyira...Mi van velem? Én nem szoktam így viselkedni! Uralkodj magadon Rose! Ez a srác hamarosan kimegy az ajtón és valószínűleg többet nem is fogod látni!"-korholom le magam gondolatban.
-Hát majdnem az összes megvan anyunak, kettőt találtam, ami nincs.-lépett mellém Mr.Szexi.
"Úrsten Rose áll már le!"
-Rendben Vickynél ki tudod őket fizetni.-biccentettem barátnőm felé, aki a fejét csóválta epekedésem láttán.
Niall bólintott, majd odasétált a pénztárhoz.
-Köszi a segítséget, sziasztok.-mosolyog felénk, majd kilép az ajtón.
Szomorúan lehajtottam a fejem, elszontyolodtam a tudatra, hogy talán többet nem látom ezt a fiút.
-Rose van itt számodra valamim-kacsint rám Vicky, majd a kezembe nyomott egy fecnit, amin egy telefonszám volt cifra betűkkel.
Zavartan néztem rá, ami neki nagyon vicces lehetett, mivel kinevetett.
-A szőke herceged nyomta a kezembe mielőtt elment és mondta, hogy adjam oda neked.-huncut mosolyt eresztett felém.
"Ez most azt jelenti, hogy majd fel kéne hívnom?"-gondolkodom magamban.
Nem volt időm sokáig gondolkodni, Steve ajtócsapás közepette bejelentette, hogy zárunk.

Az ágyamban feküdtem a laptoppal a combjaimon és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Niall.
"Még várok egy kicsit"-mondogattam magamban.
Bekapcsoltam a Tv-t és zenecsatornát hallgattam.
Kellemes dallam ütötte meg a fülemet, ezért ránéztem a képernyőre. Kigúvadtak a szemeim, amikor megláttam Niallt a "színes dobozban". Mikor vége lett a zenének, ami a Story Of My Life névre hallgatott, csak pislogtam, mint hal a szatyorban.
Utánanéztem ennek a bizonyos "One Direction"-nek az interneten. Világhírűek, hatalmas rajongótábor, hatalmas sikerek.
Hát nem mondom, nagyon meglepődtem, összezavarodtam.
-Felhívom!-kiátottam fel hangosan.
Egy próbát megér és amúgy is Niall nagyon aranyos.
Felkaptam a telefonomat, előktorásztam a papírfecnit és bepötyögtem a számot.
Kicseng. Már kezdtem feladni, amikor hirtelen felvette.
-Hallo, kivel beszélek?-szól bele lényegretörően.
-Szia itt Rose, az ajándékboltból.-itt óvatosan a homlokomra csaptam. "Komolyan? Az ajándékboltból? Remek bemutatkozás"
-Ohh, szia Rose.

1.fejezet

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet. Úgy tűnik sosem szokom meg a korán kelést.
Kikeltem az ágyból és lementem reggelizni, miután elvégeztem a teendőimet a fürdőben.
Álmosan kotorásztam a reggeli müzlimben, mikor kopogást hallottam az ajtón.
"Az nem lehet, hogy már annyi idő van"-morogtam magamban.
Odacsoszogtam az ajtóhoz és nagy ívben kitártam, hogy beengedjem barátnőmet, aki épp akkor tette le a telefonját.
-Rose el fogunk késni, ha nem igyekszel!-korhol le.
-Neked is szia, ne aggódj 5 perc és kész vagyok-mondom extra lassan az álmosság miatt.
Ezután erőt vettem magamon és ettem pár falatot a reggelimből, majd gyorsan felhúztam a cipőmet és magamra kaptam egy pulcsit.
Sajnos nyár ellenére Londonban nem nagyon kúszik feljebb a hőmérő 20-25 foknál. Reggel mikor munkába megyünk még hűvösebb van.
Vállamra aggattam egy kistáskát, majd kimentem a ház elé, ahová Vicky időközben már kiment. Hát igen drága hugicám utál késni.
Nagy lépésekkel haladtunk legjobb barátnőmmel a munkahelyre, gondolatainkba merülve. Általában szoktunk beszélgetni, de szerintem Vicky látta fáradtságomat, ezért nem is "kínzott" beszélgetéssel.
Már közel voltunk a munkahelyünkhöz, mikor Vicky elkapta a csuklóm és maga felé fordított.
-Valami baj van Rose? Miért vagy ilyen fáradt? Tudod, hogy nekem elmondhatod.-kérdezte szemembe nézve és bátorítóan megszorította a karomat.
-Semmi baj tényleg, csak túl későn feküdtem le és fáradt vagyok-mondtam egy gyenge mosoly kíséretében.
-Tudod hogy Steve nem szereti, ha késünk.-mondta, miután elindultunk.
Aprót bólintottam, majd előkotortam a táskámból a telefonomat és bekapcsoltam.
Mire bekapcsolt ez a vacak már a bolt előtt voltunk.
Imádok itt dolgozni, olyan nyugodt. Egy kis bolt a nagyváros közepén. Egy ajándékboltban dolgozunk Vickyvel a nyár folyamán. Csak mi ketten dolgozunk itt, váltva egymást a pénztárnál. Belépve a boltba elmosolyodtam, hiszen annyira megnyugtató ez a hely. Szépen van berendezve és itt-ott elszórtan a falon lóg néhány festmény.
Nem volt időm sokáig nézelődni, hiszen mindjárt nyitunk.
-Vicky kezdenél ma te a pénztárnál, nincs most energiám számolgatni, majd délután átveszem.-néztem rá boci szemekkel.
Látványosan megforgatta a szemeit, amire kuncognom kellett.
-Legyen, de csak azért mert nem akarom, hogy lefejeld a pénztárgépet.-poénkodik mosolyogva.
Nem értem, hogy van ennyi energiája kora reggel, de ő mindig ilyen.
Odasétáltam az ajtóhoz és elfordítottam a táblát, ami az ajtón lógott, hogy tudják az emberek "nyitva" vagyunk.
Műveletem után odacsoszogtam barátnőm mellé a pulthoz és vártuk, hogy megszólaljon a vendéget jelző csengő az ajtó felett.

Szereplők

Rosalie Elizabeth Davis:
Rose 19 éves, kedves és aranyos lány. Nagyon szereti a szüleit, bár ők elég keveset vannak otthon a munka miatt.
Úgy szereti legjobb barátnőjét, Vickyt, mint a hugát, bármit megtenne érte.
Imád olvasni, főleg a középkori irodalomért van oda meg vissza.

Victoria Sophia White:
Vicky szintén 19 éves, aranyos és vicces lány. Nővérként tekint Rosera, mindent megbeszélnek egymással. Imád poénkodni, viszont nagyon makacs tud lenni.
Ő is imád olvasni, viszont nincs kifejezetten kedvence, mindent elolvas, ami érdekli.

One Direction:
Niall Horan
Louis Tomlinson
Liam Payne
Zayn Malik
Harry Styles

Előszó

Hy Guys!
Ezen a blogon egy "kitalált történetet" fogtok találni, a híres britt fiúbanda, a One Direction főszereplésével.
Igyekszem majd rendszeresen hozni a fejezeteket és a lehető legjobbra megírni őket, nem szeretek rossz munkát kiadni a kezemből!
Nem fogok komment határt szabni, hiszen a blogot részben magam miatt írom.
Remélem tetszeni fog nektek és lesznek olvasóim.