17.fejezet

Hali!
Ezt a részt is próbáltam jóra, izgalmasra megírni, hát remélem sikerült.
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

*Vicky szemszöge*
Már egy órája itt rágom a körmömet a kanapén. Rose dobott egy üzenetet, hogy nemsokára itt van. Hát igen az a nemsokára nála beletelik egy órába. Szerintem hozza Bobbyt is. Nincs is komolyabb bajom vele, de engem is megviselt, hogy elment, nekem is olyan volt, mint a testvérem.
Csengettek. Zayn gyorsan felpattant és futott ajtót nyitni. Harryvel egyszerre álltunk fel, egymás kezét fogva, egész végig mellettem volt és nyugtatott.
-Sziasztok-lépked be hozzánk Rose mosolyogva a nappaliba.
Csak egy szúrós pillantást vetettem rá, majd oldalra pillantottam. Niall zavarodott tekintettel bámulta barátnőmet, nyilván nem tudta, hogy most sírjon vagy nevessen. Hirtelen Bobby is belépett a nappaliba.
-Srácok, Ő Bobby a bátyám-mutat Bobbyra-Bobby ŐK a srácok, Louis, Zayn, Harry, Liam, és a barátom Niall.
Mindenki lepacsizott vele, Roset meg jól megölelgették. Úgysem tudnék sokáig haragudni rájuk, én is megszorongattam őket. Leültünk a kanapéra, Rose Niall és Bobby közé. A szerelmesek egymásra mosolyogtak, majd összekulcsolták ujjaikat.
-Bobby mesélj magadról valamit-szólal meg mellőlem Liam.
-Gondolom tudjátok, miért mentem el-erre mindenki bólogatott.-Bob Davis vagyok, 22 éves, feltörekvőben lévő színész.
-Miért jöttél vissza? Egyáltalán hol voltál eddig?-nem bírtam magamban tartani a kérdést.
-Hiányzott London, a család, barátok és rájöttem, hogy nem bujkálhatok örökké az ősök elől. Eddig Georgiában éltem.
-Mi történt veled három év alatt?-teszi fel Niall a kérdést, Rose feje fölött.
-Szereztem lakást, jelentkeztem egyetemre, egy kávézóban dolgoztam és másodállásban diszkóban csapos voltam, ezekből fizettem az egyetemet és a lakást. Szerelmes lettem, két évig együtt voltunk, aztán Ő elment Franciaországba egy nagyon jó munkalehetőség miatt-mosolyodott el keserűen.
-Jó ha tudod, hogy Rose hozzám költözött, ha nem akarsz a szüleiddel lakni, jöhetsz hozzám-rántottam vállat.
-Köszönöm, nem változtál, ugyanolyan flegma vagy-nevetett fel.
-Pöcs-mondom mosolyogva.
-Picsa.
Mindenki felnevetett csipkelődésünkön. Annyira jó volt, hogy újta itt van. Régen is mindig szekálódtunk, hiányzott már ez.

Fáradtan feküdtem Harry ágyán, miután megvacsoráztunk. A srácok nagyon megkedvelték Bobbyt, őt nem lehet nem kedvelni. Aranyos, humoros és mindig segítőkész, nem mellesleg olyan nekem, mint a tesóm és úgy is viselkedünk egymással.
Harry alsógatyában lépked elém, perverz vigyorral. Hirtelen rámveti magát és vadul nekiesik ajkaimnak. Vadul csókolt, ami rendben lenne, de valami nem stimmelt. Feszültek voltak az izmai, és mikor elhajoltam, láttam, hogy ki van tágulva a pupillája, nem mellesleg egyfolytában vigyorog, mint a tejbetök.
-Harry valami baj van?-ennél hülyébb kérdést nem is tehettem volna fel.
-Miért lenne baj?
Alig hallottam, amit mond, olyan volt mintha gügyögne. Minden erőmet bevetve lelöktem magamról, megfogtam a pizsamám-ami Harry pólójából és alsónadrágjából állt-és bevonultam a fürdőbe. Lekapkodtam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy a forró víz végigszánkázzon a bőrömön. Furcsálltam barátom viselkedését, remélem nem keveredett semmi hülyeségbe. Mikor kiszálltam a kabinból éreztem, hogy valami bögdösi a talpam. Legugoltam és a mutatóujjammal felszedtem egy kis fehér port. Ne! Ne! Ne! Ez ugye nem az, amire gondolok?! Hirtelen bevillant Harry szeme, izmai, furcsa beszéde, majd fehér port találok a padlón. Akkor még nem volt semmi baja, amikor bement. Óvatosan megnyaltam az ujjamat, majd azzal a lendülettel ki is köptem a csapba. Gyorsan magamra cibáltam a pizsimet, majd idegesen kirontottam az ajtón, azonban barátomnak hűlt helye volt. Mérgesen kitéptem az ajtót, majd siettem le a lépcsőn. Harry a konyhában evett valamit, ránézésre nem lehet beazonosítani az ételt.
-Ez. Mi. A. Franc?-kérdeztem tőle lassan tagolva, belemászva az arcába, az orra elé dugva az ujjamat.
Hirtelen meg se tudott szólalni, mindenhová nézett csak rám nem.
-Válaszolj!-rivallok rá, azonban választ nem kapok.-Mióta Cocaine-ozol?

16.fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem írtam eddig, nem volt ihlet! Ez egy rövid rész, sajnos nem tudtam többet kihozni magamból. A kép alul az új szereplő, tudni fogjátok ki;)
Hallottátok a srácok új számát? Én beleszerelmesedtem:) Bocsi nem enged linkelni, de erre gondoltam---> One Direction-Half a heart
Nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Lassan közelített felém, mire én egyet hátráltam. Lemondóan sóhajtott, majd biccentett.
Lassan sétáltunk egymás mellett, csendben. Szerintem nem nekem kéne ezt megtörni, hanem neki!
-Azt hittem, jobban fogsz örülni nekem.
-Azok után, amit tettél ne várj sokat!
-Te is ezt tetted volna-suttogja maga elé.
Megálltam. Elkaptam a karját, idegesen magam felé fordítottam.
-Nem, én nem! Találtam volna más megoldást!
-Rose.
-Nem most én beszélek!-emeltem fel a hangom.-Van fogalmad róla mit éreztem?! Benned bíztam a legjobban, téged szerettelek a legjobban! Miért mentél el?! Miért hagytál itt egy büdös szó nélkül?!

*Vicky szemszöge*
Tegnap Lou elment Rosehoz, azonban semmit sem tudunk kiszedni belőle. Biztos sikerült beszélnie vele, ismerem már annyira Lout, hogy tudjam, valamit titkol.
Nekünk is a barátunk, mondd már el!-nyaggatja Liam már sokadjára a kanapén punnyadó Louist.
-Nem mondott semmit-hajtogatja a már sokadjára hallott mondatot.
-Biztos mondott, ne nézz minket hülyének! Rose a legjobb barátnőm, jogom van tudni mi van vele!-kiáltok rá én is.
Unottan megrázta a fejét, mivan?! Ha fel akarta baszni az agyam, akkor sikerült! Idegesen elkezdtem járkálni, nem tudtam, hogyan vezessem le a feszültséget. A hozzám legközelebb lévő tárgy, ami történetesen a polc volt, sínylette meg az egészet. Hangosan felszisszentem, akkorát ropant az ujjam, hogy azt hittem eltört. Harry odasietett hozzám.
-Bassza meg Louis, miért nem vagy képes elmondani?!-rivall rá legjobb barátjára.
-Jólvan, de ha Rose megharagszik azt fogom mondani, hogy megfenyegettetek!
Idő közben kaptam jeget a kezemre. Mindenki leült és Lout bámulta.
-Bobby visszajött.
-Mivan?!
-Rose talán pont most találkozott vele.
-Ki ez a Bobby?-szólal meg ma először Niall.
Talán Ő borult ki a legjobban, nem értett semmit.
-Bobby Rose bátyja-suttogom magam elé.
Louis bólint egyet, célozva arra, meséljem el én.
-Bobby 22 éves, 3 éve hozzá akarták adni egy lányhoz. 19 éves fejjel nem akart házasodni, főleg, hogy a csajjal nem is kedvelték egymást. Egyik reggel, mikor Rose átment hozzá, nem találta a szobájában, elvitte az összes cuccát. Semmit nem mondott Rosenak, aki teljesen összetört. A bátyja volt a mindene, őt szerette a legjobban. Bobby nevelte fel, hiszen a szüleik sosem voltak otthon. Rose 17 évesen elvesztette azt, akit a világon mindenkinél jobban szeretett. Nem értem miért jött vissza!-mondtam el gyorsan.
Mikor felpillantottam mindenki arcán döbbenet ült.

*Rose szemszöge*
-Figyelj, nagyon sajnálom, nem akartalak így itt hagyni. Tudod anyáék milyen akaratosak, ez volt az egyetlen megoldás! Hidd el téged volt a legnehezebb itt hagynom, te vagy az én pici hugom és örökre az is maradsz! Meg tudsz nekem bocsájtani?-kérdi mélyen a szemembe nézve.
-Meddig maradsz?
-Hazajöttem Rose, már nem megyek vissza, itthon maradok.
Sírva a nyakába vetettem magam. Mégis csak a testvérem, ő a mindenem. Haragszom még rá, de az örömöm most sokkal nagyobb.

16.fejezet

*Rose szemszöge*
Idegesen baktattam le a lépcsőn. Már két nap telt el a srácok mendencés bulija óta, és én két napja mindenkit kerülök. Egyfolytában a tegnap előtt kapott levél jár a fejemben. Nem is értem mit gondolt magáról?! Ha majd ismét felbukkan és küld egy "megható" levelet, akkor minden újra rendben lesz. Ostoba! Ostoba! Ostoba!
Úgy döntöttem ma is azt csinálom, amit már két napja, ergó semmit!
Idegesen aprítottam a zöldségeket, remélve, hogy nem vágom le az ujjaimat. A telefonom egyfolytában csörög mellettem, ilyenkor vagy kinyomom vagy megvárom míg elhalkul. Nem vagyok képes most a többiek szeme elé kerülni, gondolkoznom kell.
-Bassza meg!-szisszenek fel idegesen, tervem meghiúsult, elvágtam a mutató ujjam.
Szerencsére nem volt mély a vágás, így miután lekezeltem folyattam a főzést.

Éppen ettem "remekművemet", mikor valaki úgy döntött kiveri az ajtót a helyéről. Nyugodtan felálltam a helyemről és odasétáltam a bejárathoz, majd lassan kinyitottam.
-Mi a francért nem veszed fel a telefonod? Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódunk érted?-hadarja kérdéseit Louis miközben beviharzik a nappaliba.
-Neked is szia.
-Ne terelj. Mi van veled Rose? Vicky sem tud semmit, bezárkózol a szobádba, féltünk!-ül le a kanapéra és egyenesen a szemembe néz.
Egy nagy sógaj közepette leülök mellé.
-Ne haragudjatok, csak történt egy-két dolog, egyedül kellett lennem, hogy gondolkozzak és nem akartam önző lenni, hogy titeket terhellek a gondjaimmal.
-Nem akkor, hanem most vagy önző! Elzárkózol a barátaid elől, akik segíteni akarnak neked, de úgy nem megy ha felénk sem nézel! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!
Igaza volt, akaratomon kívül gondot okoztam nekik.
Megbíztam Louban, hiszen már sokmindenben segített ennyivel tartozom neki.
Nagy levegőt véve elmondtam neki mindent, ŐT és a váratlan felbukkanását, a levelet, az érzéseimet, hogy össze vagyok zavarodva. Mikor végeztem mondókámmal láttam az arcán a döbbenetet.
-Értem, de ezt elmondhattad volna nekünk.
-Ez nem ilyen egyszerű te is tudod. Most mit csináljak? Elmenjek vagy ne? Lou...-elkezdtem könnyezni.
Nem akartam ezt az egészet! Miért nem lehetek pár napnál boldogabb?
-Nyugodj meg. Ha engem kérdezel, akkor menj el, megkérdezed, hogy mit akar. Hallgass a szívedre Rose, nyálasnak hangzik, de ez a legjobb megoldás-mondja miközben átkarol.
Erre volt most szükségem, egy barátra, aki meghallgat, egy külső szemlélő, aki pártatlan. Vicky nem lenne az, hiszen ismeri ŐT.

Másnap este a kulcsaimat szorongatva ültem a kanapén. Nemsokára találkozunk és minden kiderül. Borzasztóan ideges vagyok, kínomban nem tudom mit csináljak. Rápillantottam az órára. Eljött az idő! Felálltam, majd felvettem a cipőm, a pulcsim, zsebembe raktam a telefonom, majd kimentem az ajtón és bezártam. Siettem, el akartam érni a buszt. Majdnem felestem egy járdaszegélyben, de csak majdnem! Pont elkaptam a buszt, aminek hálát adtam, nem akartam egy órát sétálni. Leültem egy székre és bámultam London elsuhanó utcáit.
Mit kéne tennem? Félek, mi lesz ha meglátom. Nem értem. Miért jött vissza? Miattam? Más miatt? Mit fogunk mondani? Megismer ennyi idő után?
-Kisasszony, végállomás-pillant rám udvariasan a sofőr.
Észre sem vettem, hogy időközben megérkeztünk.
-Elnézést, szép estét-szállok le a buszról.
-Önnek is-mondta, majd becsukta utánam az ajtót és elhajtott.
Azt írta, hogy itt lesz azonban még nem látom. Többször körbe néztem, mikor meghallottam a hangját mögöttem.
-Szia Rose.
A levegő a tüdőmben ragadt, lassan hátrafordultam, remegtek a lábaim.
-Szia.

15.fejezet

Sziasztok!
Hát nem is tudom, ez a rész olyan semmilyen lett, remélem azért elviselhető.
Nagyon, nagyon köszönöm a több, mint 300 megjelenítést, mindig meghatódom tőle:')
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

*Vicky szemszöge*
Reggel a földön ébredtem. Először nem értettem, aztán beugrott, miért is éjszakáztam a hideg padlón. Drága Harry kedvesen felajánlotta, hogy aludjak itt, ugyanis Niall átment hozzánk és nem kéne zavarni. Révén, hogy igaza volt, elfogadtam az "ajánlatot". Mivel már csak barátom mellett volt hely és nem akartam a kanapén nyomorogni, mellette aludtam VOLNA, ha a drágám nem lett volna nyomulós kedvében. Egyfolytában csókolgatott, fogdosott és miegyéb, mire megelégeltem a dolgot és leköltöztem a padlóra.
Mikor felkeltem, olyan csontjaim ropogtak, amikről nem is tudtam, hogy vannak! Ha ez nem lett volna elég még bele is rugtam az ágy lábába. Fájdalmasan felszisszentem, nem akartam felkiáltani, Harry olyan édesen aludt. Édesnek láttam annak ellenére, hogy mondhatni letúrt az ágyról. Hasán feküdt, ajkai félig nyitva voltak, egyik lábát felhúzta derék magasságba, göndör tincsei kócosan terültek szét a párnán, a takaró lecsúszott felsőtestéről, így ráláttam izmos hátára.
-Nehéz úgy aludni, ha valaki bámul.-hallom meg reggeli dörmögős hangját.
Ijedtemben ugrottam egyet, ilyen feltűnően néztem volna?
-Kelj fel!-gondoltam elterelem a témát.
Morgott egyet és feküdt tovább. Na nem, fel fog kelni! Nekifutásból ráugrottam a hátára, mire halkan felnyögött. Hirtelen lelökött magáról, mire hanyatt estem az ágyon, ő fölém mászott. Meleg lehelete csiklandozta az arcomat, huncut mosoly terült szét ajkain.
-Ma csinálhatnánk egy medencés bulit, csak én és a srácok meg te és Rose.
-Ez egy jó ötlet.-puszilom meg az arcát, majd nagy nehezen kibújom alóla.

*Rose szemszöge*
Niallel mosolyogva ettük a reggelit. Egymással szemben ültünk, mosolyogva, egymás szemébe nézve fogyasztottuk el szendvicseinket. Nagyon értelmesen festhettünk. Hirtelen rezgett a telefonom, felvettem az asztal széléről, majd egy bocsánatkerő pillantást vetettem barátom felé, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia, Niall ott van?-szól vidám hangon a telefonba Vicky.
-Igen...
-Hangosíts ki!
Nem értettem mi van, de megtettem, amit kért. Niall is kérdőn pillantott rám, mire megrántottam a vállam. Leraktam a készüléket az asztalra.
-Mondhatod.
-Szuper. Arra gondoltunk Harryvel, hogy ma csapnánk egy medencés bulit, a srácokat már megkérdeztük, benne vannak.-locsogja felszabadultan.
-Medencés buli, Louisszal? Biztos vagy te ebben?-nevet fel barátom, miközben az ölébe húzott.
-Ezt a kérdést a többiek is feltették és Louis megigérte, hogy jófiú lesz. Na?
Barátommal egymásra pillantottunk, majd egy amolyan 'mit veszíthetünk vele?' pillantással rábólintottunk.
-Rendben.

Már egy órája süttetem magam a napon, barátnőmmel egyetemben. Nagyon örültem a jó időnek, bár furcsálltam, de örültem. A srácok jókat szórakoztak a medencében, mondanom sem kell Lou nem tartotta be az igéretét. Pont vettem volna le a napszemüvegem, mert hallottam, hogy valaki közeledik, azonban az illető megelőzött és jókora vizet kaptam az arcomba. Hirtelen ért a dolog, ijedtemben felugrottam helyemről. Mérgesen pillantottam támadómra, aki hatalmas vigyorral az arcán hátrálni kezdett.
-Ezért meghalsz Malik!-kiáltottam, miközben utána futottam.
El kell ismernem, jó formában van, nehezemre esett utolérni, de sikerült. Ráugrottam a hátára, azonban nem számoltam azzal, hogy beleborulunk a vízbe. Köhécselve jöttem a felszínre, majd elnevettem magam Zayn arcát látva. Megjátszott durci fejet vágott, ami elég nevetségesen nézett ki.

Egész délután a medence körül lézengtünk, majd este körbeültünk a kertben. Mindenkin egy pokróc volt, én Niall lába közt ültem, nekidőlve barátomnak. Időközben előkerültek a gitárok és a srácok énekelgettek, amibe néha-néha mi is beszálltunk Vickyvel. Nagyon jól éreztük magunkat, oldott és családias volt a hangulat. Az este végére már rekedten ugyan, és fáradtan dőltünk le aludni.

14.fejezet

Kedves Olvasóim!
Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam részt, fáradt voltam írás terén (hozzám hasonló bloggerek tudják milyen).
Remélem ez a rész tetszeni fog!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Reggel nagyon rosszul keltem. A zene üvöltött a fülemben, csoda, hogy nem ébredtem fel rá. Semmi kedvem nem volt kimozdulni otthonról. Megkértem Vickyt, hogy tartsa nekem a hátát, mondja, hogy beteg vagyok és nem tudok bemenni dolgozni. Kedves volt és megértő, beleeggyezett.

Unottan nyomkodom a tévét. Akárhányszor hívtam Niallt, kinyomta. Nem értem. Miért nem hisz nekem, hiszen láthatta, hogy nem akartam azt a csókot. Borzasztóan üresnek érzem magam. A reggeli elmaradt, ahogy az ebéd is, egy falat sem megy le a torkomon. Talán belém van kódolva, hogy mindent el kell csesznem! Mert mindig ez van! Ha végre valami igazán jó történik velem, mindig teszek valamit, amivel elbaszom. Hihetetlen!
Hirtelen ért a csengő hangja, ijedten ugrottam fel, mikor meghallottam jellegzetes hangját. Lassan odacsoszogtam az ajtóhoz, majd lassan kitártam. Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam Őt az ajtóban.
-Szia, bemehetek?-kérdezi, látva meglepettségemet.
Gyorsan megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek, majd bólintottam.
-Kérsz valamit? Enni, inni?
-Nem köszönöm, beszélni szeretnék.-áll egyik lábáról a másikra.
-Akkor menjünk a nappaliba.
Idegesen leültem a kanapéra, Ő helyet foglalt mellettem. Izgultam, féltem. Izgultam, hogy mit akar mondani, féltem, hogy esetleg olyat mond, amivel összetör.
-Hát sokat gondolkodtam és rá kellett jönnöm, hogy egy barom vagyok!
-Niall...
-Ne, had mondjam végig. Barom voltam, mert ott hagytalak és nem hagytam, hogy elmond mi történt. Mostmár belátom, hogy ez hülyeség volt, biztos vagyok benne, hogy nem akartad azt a csókot, kérlek ne haragudj, meg tudsz bocsájtani?-néz mélyen a szemembe.
Hatalmas sóhaj szökött ki a számon. Azt hittem hogy...hogy ennek vége. Nagyon örültem, hogy nem adta fel kettőnket.
-Niall nincs okom haragudni rád, neked lenne, bolond voltam, hogy nem ellenálltam, csak minden annyira gyorsan történt és én ledermedtem és...-elkezdtek folyni a könnyeim.
-Ssssh, ne sírj.-ölel magához.
Kellett legalább öt perc, mire sikerült megnyugodnom. Ő addig ringatott és nyugtató dolgokat suttogott a fülembe. Nem értem, hogyan, vagy mivel érdemeltem ki őt?
-Niall nagyon sokat jelentessz nekem, nem tudom mi lenne velem, ha elhagynál.
-De nem foglak! Rose, nem foglak!
Hittem neki. Hittem benne, hogy ez így lesz, hiszen miért ne hihetnék benne?
Lassan megemelte a fejem, majd megcsókolt. Ebben most minden benne volt, aggódás, féltés és szeretet. Lassan felemelt, elindult a szobám felé. Lassan felvitt a lépcsőn, majd berúgta az ajtómat. Lerakott és a falnak nyomott. Ajkamról áttért a nyakamra. Akarva-akaratlanul felnyögtem, mire mosolyogni kezdett. Megfogta a kezem, elbotorkáltunk az ágyig, amire ledöntött. Lassan csókolt, majd ismét a nyakamat kényeztette. Óvatosan fogai közé vette bőrömet és szívni kezdte. Beletúrtam a hajába, szabálytalanul vettem a levegőt. Kezét lassan becsúsztatta pólóm alá, amire kipattantak a szemeim. Hirtelen megfogtam a kezét, lefejtettem magamról és felültem. Én erre még nem állok készen!
-Sajnálom, csak...még nem állok...készen erre.-dadogom zavartan.
-Te ne haragudj elveszettem a fejem, várok rád, ameddig kell! Na gyere ide.-mondta mosolyogva, kitárva karjait.
Mosolyogva odabújok hozzá, mélyen belélegzem férfias illatát.

Miután lefürödtem és felvettem a pizsimet és Niall is alvásra készen állt-értsd úgy, hogy lefürdött és egy szál alsónadrágban jött ki a fürdőből-befeküdtünk az ágyba.
Fejemet mellkhasára hajtottam, ő kezével simogatta a hátamat.
Felemeltem a fejem, nyomtam egy lágy csókot ajkaira, majd visszatettem a fejem és lehunytam szemeimet.
-Jóéjt Niall.
-Jóéjt szépségem.

13.fejezet

Hy Guys!
Elnézést a tegnapi csúszásért, nem volt ihletem, bosszankidtam is miatta! De most itt az új rész.
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Ui: Jobbulást Niallnak! I love you<3

Miután elszakadtunk egymástól Harry száz wattos mosolyát rám villantotta, aminek hatására én is bárgyún vigyorogni kezdtem. Ha valaki látna minket tuti beiratna egy diliházba. Két fiatal, akik már vagy 5 perce mosolyognak egymásra.
-Akkor mi most...?-hagyom félbe a mondatot.
-Ha vállalod azt, ami velem jár, akkor igen.-néz rám gyönyörű zöld szemeivel, amivel gúzsba vág.
-Harry nekem te kellessz és nem a hírneved! Bármit képes vagyok elviselni, ha eggyütt vagyunk.-magától jöttek a szavak a számra.
Mikor észbe kaptam, hogy mit is mondtam, elpirultam. Lehajtottam a fejem, elkezdtem tanulmányozni a szőnyeget. Harry felnevet cselekedetemem, majd a karjaiba von.
-Édes vagy, szeretem az édes lányokat.-vigyorog rám perverz fejjel.
-Perverz disznó!-boxolom vállba nevetve.
Úgy döntöttünk lemegyünk és elujságoljuk a többieknek a nagy hírt. Kézenfogva sétáltunk le az emeletről, a nappaliban punnyadó barátaink felé. Mikor meghallották lépteinket hátrafordultak. Először mindenki arcát a döbbenet, majd a tejbetök vigyorgás vette át.
-Mondtam, mondtam, mondtam!-ugrott fel Louis a kanapéről és igen "érett" módon elkezdett pattogni.
Mindenki nagyon aranyos volt, megkaptuk a gratulációkat. A délután többi részét baromkodással töltöttük. A srácok hihetetlenül aranyosak, kedvesek és figyelmesek. Sokat beszélgettünk és megismertük egymást. Este maradtunk vacsorára, Harryvel főztünk. Elég sokára lett kész a kaja, néha-néha elkalandoztunk. Lopott csókokat és huncut pillantásokat váltottunk. A végére csak elkészült a milánói, mint megtudtam ez Harry kedvence, nem mellesleg az enyém is. A vacsora igazán finom lett, nem egóból mondom, csak egészséges az önbizalmam. Este kilenc körül hazaindultunk barátnőmmel, alig bírtam elrángatni Nialltől.

*Rose szemszöge*
Reggel vidáman keltem fel. Annyira örülök, hogy Vickynek összejött a dolog. Elvégeztem a szokásos rutint a fürdőben, majd lementem a konyhába egy pohár kávéért. Vicky már a kanapén ült, mosolyogva Spongyabobot nézett. Gyorsan öntöttem magamnak a forró italból, majd levetettem magam barátnőm mellé. Vidáman csacsogtunk, majd elindultunk a munkába.

-Basszus, Rose!-biccent Vicky az ajtó felé.
Már megint az az erőszakos seggfej, akit a multkor kidobtunk.
-Nem megmondtam, hogy többet ne told ide a képed?!-kiált rá Vicky, miközben próbálja kitaszigálni az üzletből.
-Nyugi szivi, nem hozzád jöttem. A barátnőddel szeretnék beszélni.-mosolyog rám.
Ha most nem beszélek vele talán sosem hagy békén. Idegesen az ajtó felé intek. Kilépünk a londoni hidegbe.
-Mit akarsz?-rivallok rá mérgesen.
-Azt, amit te is! Nem kell megjátszanod magad, most nincs itt a barátnőd.-mosolyog még mindig ördögin.
-Soha a büdös életbe semmit sem akartam tőled! Van barátom, fogd fel és hagyj békén!
Mondatom végén hirtelen a fenekemre csúsztatja a kezét, majd durván belemarkol. Felmegy bennem a pumpa, hatalmas pofont adok az arcára. Arra nem számítottam, hogy ezzel csak mégjobban felidegesítem. Durván a falnak nyom és erőszakosan megcsókol. Erőszakosan ledugja a nyelvét a torkomon, amire öklendeznem kell, de nem foglalkozik vele. Mielőtt tovább fajulna a dolog, hirtelen eltűnik előlem. Zavartam pillantok oldalra, ahol a srác hever durva monoklival a szeme alatt. Niall tornyosul fölé, tintafestéket nem tűrő dolgokat mond a srácnak, mire ő elhúzza a csíkot. Niall rám kapja a tekintetét, csalódottan megrázza a fejét, majd elsiet előttem.
-Niall kérlek várj!-futok utána, azonban olyan gyorsan bepattan az autóba, hogy esélyem sincs utolérni.

A munka hátralévő részét robot üzemmódban csináltam végig. Nem akartam ott sírni. Most itt fekszem az ágyamon és vörösre dagadt szemekkel bömbölök. Niall most biztos utál! Akárhányszor hívtam mindig kinyomta a telefont, a végén ki is kapcsolta.
Az volt a baj, hogy nem ellenálltam annak a faszfejnek! De annyira meglepett a dolog és olyan hirtelen történt, hogy egyszerűen ledermedtem. Niall tuti azt hiszi, hogy élveztem azt a csókot, hogy megcsaltam! De ez nem igaz! És nem hajlandó meghallgatni. Mondjuk nem tudom mit vártam, a multkor én sem adtam rá esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat. Egy ócska ribancnak tartom magam, mert az is vagyok! Mindig mindent elcseszek.
-Hallo?!-veszem fel kétségbeesetten a telefont, reménykedve, hogy Ő hív.
-Szia Rose.-hallom meg Louis hangját.
-Ohh szia Louis.-mondom szomorú hangon.
-Csajszi hallottam mi történt, figyelj ne szomorkodj...
-Utál engem!-vágok sírva a szavába.
Nem érdekel, ha meghallja, furcsa módon bízok benne. Jól esik, hogy felhívott és gondolt rám.
-Ne beszélj butaságokat! Egyáltalán nem utál, csak hagyd gondolkodni, holnap biztos megbeszélitek.
-Ribanc vagyok!
-Ezt meg ne halljam mégegyszer! Abból, amit hallottam, levettem, hogy nem akartad azt a csókot. De Niall máshogy látja, mivel a barátod és ugye a féltékenység.-mondja dorgáló hangon.-Sajnos mennem kell, figyelj nyugodj meg, meg fogjátok beszélni.
-Louis...köszönöm, mindent!-mondom hüppögve.
-Mire valók a barátok?-nevet fel gyengéden.-Ha bármi gáz van, ezen a számon elérsz. Jóéjt.
-Szavadon foglak.-mosolyodom el egy pillanatra.-Szép álmokat.
Eleanor nem is tudja mennyire szerencsés Louival. Nyugtató szavainak hála, valamennyire tudom kontrolálni magam. Megfogom a fülhallgatóm, bedugom a telefonomba, majd a fülembe és elindítom a már rongyosra hallgatott számot. Lehunyom a szemeimet és álomba sírom magam, álmomban is a dalt hallom.

Written in these walls are the stories that I can't explain
I leave my heart open but it stays right here empty for days

She told me in the morning she don't feel the same about us in her bones
Seems to me that when I die these words will be written on my stone

And I'll be gone, gone tonight
The ground beneath my feet is open wide
The way that I've been holding on too tight
With nothing in between

The story of my life
I take her home
I drive all night to keep her warm
And time... is frozen (the story of, the story of)

The story of my life
I give her hope
I spend her love
Until she's broke
Inside
The story of my life (the story of, the story of)

Written on these walls are the colors that I can't change
Leave my heart open but it stays right here in its cage

I know that in the morning now I see us in the light upon a hill
Although I am broken, my heart is untamed, still

And I'll be gone, gone tonight
The fire beneath my feet is burning bright
The way that I've been holding on so tight
With nothing in between

The story of my life
I take her home
I drive all night to keep her warm
And time... is frozen (the story of, the story of)

The story of my life
I give her hope
I spend her love
Until she's broke
Inside
The story of my life (the story of, the story of)

And I been waiting for this time to come around
But baby running after you is like chasing the clouds

The story of my life
I take her home
I drive all night to keep her warm
And time is frozen

The story of my life
I give her hope (give her hope)
I spend her love
Until she's broke (until she's broke inside)
Inside
The story of my life (the story of, the story of)

The story of my life
The story of my life (the story of, the story of)
The story of my life

12.fejezet

Sziasztok!
Nagyon nagyon köszönöm ezt a rengeteg megjelenítést! Nagyon sokat jelent, hihetetlenek vagytok!

Reggel Vicky szobájában ébredtem, ő azonban nem volt mellettem. Lementem a konyhába, álmosan ücsörgött egy bárszéken. Furcsállom, hogy ilyen korán ébren van, hisz ma nem dolgozunk.
-Jó reggelt, hát te?
-Jó reggelt, nem bírtam tovább aludni.
Meg is értem, ilyen helyzetben én sem tudnék aludni. Nagyon aggódom, nehogy magába forduljon.
Fáradtan esszük meg reggeli müzlinket, majd leülünk a kanapéra. Punnyadásunkat a telefonom csengése zavarja meg.
-Szia Niall.
-Hello szépségem.-duruzsolja sokszor említett mondatát.-Arra gondoltam ma bemutatnám neked a srácokat és persze Vickynek, ha van kedve.
Hirtelen elöntött a pánik, egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.
-D-de mi van, ha nem kedvelnek majd?-dadogom halkan.
Öblös hangján felnevet.
-Ne butáskodj, tuti kedvelni fognak.
Lebeszéltük, hogy eljön értünk-igen Vicky is beleeggyezett unszolásomra-majd együtt megyünk el a 1D házba.

-Rose nyugi már, el fogod törni az ujjaidat!-szól rám má sokadszorra barátnőm.
Niall nemsokára itt van, én pedig időm kihasználásaként szorongaton a kanapé karfáját vagy épp az ujjaimat tördelem. Ijedten ugrok fel a csengő hangjára. Vicky siet, hogy ajtót nyisson.

*Vicky szemszöge*
Miután kinyitottam az ajtót Niall mosolygós arcával találom szembe magam. Három-három puszi után bement barátnőmhöz. Rose nem is tudja mennyire szerencsés, hogy egy ilyen fiút tudhat maga mellett.
Miután ők is üdvözölték egymást és megvívták csókcsatájukat el is indultunk. Niall autójával mentünk. Én hátul ültem, ők elöl. Az út csendesen telt, csak bámultam ki az ablakon. Elmerengtem, miközben London utcái suhantak el mellettem. Nem volt időn sokat gondolkodni, hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam. Miután kiszálltunk az autóból alaposan szemügyre vettem a házat. Hatalmas! Ez a legjobb szó rá. Gyönyörű fehér ház, nagy ablakokkal és egy nagy kerttel, medencével.
Miután a többiek megunták a bámészkodásom Niall egy vicces 'csukd be a szád' mondattal invitál be a házba. Levettem a cipőm és a kabátom, majd besétáltam a nappaliba. Ami bent vár, azt sosem felejtem el. A srácok a nappali közepén, egymáson fetrengve verekednek a távirányítóért. Halkan köhintettem egyet, mire hat szempár szegeződik rám. Szomorúan veszem észre, hogy Harry nincs köztük. Gyorsan felpattannak a földről, majd sorba (?) állnak. Niall bemutatja nekik Roset, látszólag kedvelik őt. Mondtam Rosenak, hogy nincs miért aggódnia.
-Vicky ő Liam.-mutat be mire kezet nyújtok, de ő nevetve félrelöki és megölel.
Hirtelen jött, de aranyos gesztus, nevetve elfogadom.
-Zayn tedd le azt a távirányítót! Vicky ő Zayn.-szintén egy meleg ölelést kapok.
-Ő pedig Louis.-az említett megfogja a kezem, majd csókot nyom kézfejemre, amire kuncogni kezdek, persze az ölelés sem marad el.
-És khm...hol van Harry?-nem akarom, hogy észrevegyék mennyire szeretném már látni.
-Fenn a szobájában, ha gondolod menj fel.-mondja Zayn miközben lehuppan a kanapéra.
Bólintok, majd elhadarok egy 'elnézés'-t és felsietek az emeletre. Még szerencse, hogy az ajtókon rajta van a srácok neve, másképp már rég eltévedtem volna.
Bekopogok az ajtón, azonban választ nem kapok, sőt másodjára és harmadjára sem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, nem tehetek róla elfogott a kiváncsiság. A falak halvány kékek, nyugalmat sugároz a szobában, a falakon lóg néhány fénykép róla a családjáról és a srácokról, a szoba közepén van egy hatalmas franciaágy, van még egy ajtó, gondolom a fürdő. A polcokon könyvek és CD-k sorakoznak, odalépkedek elé és végighúzom a könyvek gerincén az ujjaimat. Mindegyiket olvastam. A zenéket is végigpásztázom tekintetemmel, olyan sok van, hogy elveszek a sok névben és előadóban, azonban egyen megakad a tekintetem. Coldplay. Imádom őket. Kiemelem a többi közül, azonban a hirtelen hangra majdnem leejtem.
-Ők a kedvenceim.
Hirtelen hátrapillantok. Göndör fürtjei kicsit vizesek, tehát fürdött, észre sem vettem, hogy van valaki a fürdőben.
-Úr Isten, a frászt hozod rám.-nyomom kezem a mellkhasomra, próbálom rendezni a légzésemet.-Bocsi, visszarakom.
-Ne öhmm...-felém nyújtja tenyerét, mibe belehelyezem a lemezt.
Odasétál a lejátszóhoz, amibe belehelyezi, majd elindítja kedvenc bandám zenéjét.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy én csak...
-Csak nézelődtél.-mosolyog rám.
Hiába mosolyog látom, hogy szomorú.
-Harry, mi a baj?
-Semmi, semmi.
Felhúzom egyik szemöldököm, mire beleeggyezően felsóhajt. Leülünk az ágyára.
-Folyton kettőnkön gondolkodom.
-Harry figyelj....
-Ne, halgass meg! Nagyon sajnálom, amit tettem, védeni akartalak, nem tudtam, hogy te mit szeretnél.-arca egyre keserűbb.
Végülis semmi rosszat nem tett! Nem beszéltük meg, hogy mit mondjunk a médiának, ha esetleg csókolózáson kapnak minket. Akkor mi a francnak haragszom? Hiszen a szívem szakad meg szomorú arca láttán.
-És Vicky...nem akartam ezt tenni veled!
Itt szakadt el a cérna. Sírni kezdtem, azonban az örömtől. Nem is tudom, boldog vagyok, hogy döntöttem. Mielőtt teljesen bolondnak nézne rátapadok ajkaira. Mohón csókolom meg, egy pillanatra meglepődött, de utána mosolyogva visszacsókolt.
Végre! Végre boldog vagyok! Végre önmagam vagyok! Végre révbe értünk Harryvel!

11.fejezet

*Rose szemszöge*
-Nem mondtad, hogy itt lesztek.-nézek Niall szemébe csókunk után.
-Mi is az utolsó pillanatban tudtuk meg és rohantunk is ide, ne haragudj.-puszilja meg az orromat.
Felnevetek, majd bólintok, hogy tudja egyáltalán nem haragszom rá. Csókunk közben Harry megy el mellettünk szomorú arccal.
-Ez nem sült el valami jól.-sóhajt fel barátom.
-Hát nem, megkeresem Vickyt, biztos ki van bukva.-nyomok egy utolsó csókot a szájára, majd elindulok megkeresni a barátnőmet.
Sikerült megtalálnom az épület előtt. Kezeivel elrejti az arcát, szabálytalanul veszi a levegőt.
-Vicky mi történt? Harry olyan arcot vágott, mint aki temetésről jött.-érintem meg a vállát, amire összerezzen és rám kapja tekintetét, nem sír, csak szomorú.
-Csak barátok.-nyögi fájdalmasan.
-Mi?
-Megkértem, hogy adjon egy kis időt, addig legyünk barátok.
-Akkor már értem. Gyere menjünk haza.-nyújtok neki kezet, majd húzom fel a földről.

Az egész utat szótlanul tettük meg, de ez a csend nem kínos volt. Mindketten saját gondolatainkba temetkezve sétálgatunk. Nem hiszem, hogy barátnőmnek most arra lenne szüksége, hogy itt locsogjak.
Mikor hazaértünk kitaláltam, hogy főzzünk valamit, legalább egy kicsit el tudom terelni a figyelmét Harryről.
Nevetve dobáljuk egymást paprikával és egyéb más zöldségekkel, ebből már nem lesz vacsora.
-Neeeee csak ezt ne.-visítozok barátnőm alatt.
Úgy döntött megkínoz és elkezd csikizni.
-Mondd, hogy feladod!
-Jó jó feladom.-nem bírom abbahagyni a nevetést.
Sikerült a tervem, most vidám. És ha ő vidám, én is az vagyok.
-Én lefekszem, teljesen kivagyok.-mondom, miközben "ledobom" magamról barátnőmet.
Hangos puffanással ér földet, amire játékosan elneveti magát.
-Én is megyek, jóéjt.-dob egy puszit a levegőbe, amit elkapok és az arcomra helyezek.
Nevetve szaladok fel a szobámba.
Legalább fél óráig áztatom magam, majd gyorsan felkapom a pizsim, fogat mosok, majd sietve a szobámba ballagok és ugrok az ágyamba. Abban a pillanatban elnyom az álom.

Hangos visításra ébredek. Rápillantok az ébresztő órára, ami hajnali hármat mutat. Azonban kipattannak a szemeim, amikor rájövök, hogy ez a hang a szomszéd szobából jön. Gyorsan felpattanok és kezdek futni barátnőm lakrészébe. A küszöbben ismét sikeresen felbukok.
-Picsába.
Bicegve ugyan, de a lehető leggyorsabban folytatom utamat, majd rontok be az ajtón. Megdöbbent a látvány.
Barátnőm ide-oda rángatja magát álmában, verejtékes homlokkal és sikítozva. Gyorsan odasietek és elkezdem ébresztgetni.
-Vicky ébredj, ébredj!-rázom óvatosan.
Hirtelen kipattannak a szemei és könnyes szemekkel néz rám. Sírva a nyakamba borul, teste rázkódik.
-Elvesztettem, utál!-mondja zokogva.
-Ne butáskodj, te is tudod, hogy ez nem igaz.
-Beszélnem kell vele!-pattan fel és elindul az ajtó felé.
-Várj, már elmúlt éjfél is, nyilván alszik, majd holnap beszélsz vele, most túl zaklatott vagy.-kiáltok utána.
Egyból megfordul, majd beleeggyezően bólint. Viszajön, majd befészkeli magát az ágyba. Finoman megsimítom a karját, majd elindulok az ajtó felé.
-Rose, nem maradnál itt?
-De, persze.-mosolyogok, majd befekszek mellé.
-Jóéjt.
-Szép álmokat.
Lassan lehunyom a szemem, megvárom míg barátnőm húsz percig szenved az elhelyezkedéssel, majd ismét elnyom az álom.

10.fejezet

Kedves Olvasóim!
Meghoztam ezt a részt is. Remélem nem baj, hogy ebben a részben csak Vicky szemszöge lesz, hiszen Rose most jól van és most a barátnője helyzetét bontogatom egy kicsit!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

*Vicky szemszöge*
A nap végére eljutottam arra a pontra, hogy mindenért Harryt hibáztatom. Este borzalmasan aludtam, ha lehet alvásnak mondani azt, ha az ember 10 percenként felébred. Egész nap nem mentem le a szobámból és ha Rose jött fel, elküldtem. Nyilván már teljesen elege van belőlem.
Reggel nyúzottam és fáradtam ébredtem. Lassan elkullogtam a fürdőig, ahol belenéztem a tükörbe. Szemeim alatt nagy sötét karikák éktelenkednek és sápadt is vagyok, amit betudok annak, hogy tegnap semmit sem ettem.
-Reggelt.-morgom az orrom alatt barátnőmnek, aki nyugtalanul üldögél a kanapén.
-Jó reggelt.-mondja duzzogva.
Zavartan nézek rá és lehuppanok mellé az ülőalkalmatosságra.
-Aggódom érted, tegnap semmit nem ettél és bármikor felmentem hozzád, elküldtél a francba.
-Ne haragudj rám, muszáj volt egyedül lennem és gondolkodnom egy kicsit.-nézek rá boci szemekkel, ami mindig beválik.
-Ne vesd be ezeket.-mutogat a szemeimre.-Mert nem válik be!
Lebiggyesztettem az ajkaimat.
-Ahj.-nyög fel fájdalmasan, mire boldogan megölelem.
A boldogság egy pillanatig tart, újra a fejembe kúszik a göndör srác.
-Ne szomorkodj már, ma elmegyünk a Madame Tussaudsba.
-Öltözöm!-jelentem ki vidáman.
Imádom azt a helyet, már ezerszer voltunk, de még ugyanennyiszer meg tudnám nézni. Gyorsan fogat mosok, átcserélem a kötést a kezemen, felviszek egy kis alapozót és szájfényt. Mást nem teszek magamra, nem divatbemutatóra megyek. Felhúztam egy rövid farmernadrágot és egy fehér atlétát, majd sietek le a nappaliba. Mikor leérek barátnőm már teljes harci díszben vár az ajtónál. Rekord sebességgel kapom fel a szandálomat, majd kilépünk a kellemesen meleg időbe. Londonhoz képest furcsán meleg az idő, de ennek örülni kell és én azt teszem.

Szájtátva megyünk végig "csodaországomon". Hihetetlen! Olyan sokszor láttam már, de még mindig hihetetlen.
Hirtelen nagy nyüzsgés támad. Oldalra pillantok és meglátok egy csapat tinilányt. Mi van ott? Miért visítoznak ezek a lányok?
-Csukd be a szád és ahelyett, hogy bámulsz, inkább menjünk oda.-ragad karon nevetve Rose és húz a nagy tömeg felé.
Mikor odaérünk kigúvadt szemekkel bámulom az előttem lévő 5 srácot. Ezt nem hiszem el! Ez a Sors! Mikor észrevesznek barátnőmet és engem, mosolyogva integetnek, kivéve egy embert, aki csak meredten bámul rám.

Idegesen toporgok a mosdóban. Louis azt mondta Harry beszélni akar velem. Annyit nem jelentek neki, hogy saját maga szóljon?! Idegesen csapok a combomra, majd kimegyek az ajtón. Nem akartam, hogy hülyének nézzenek, hogy ennyi ideig bent vagyok. Úgy tűnik a rajongók elpárologtak és a fiúk "felszabadultak". Rose Niallel alrébb vonulva romantikázik míg a többi fiú egy csapatba verődve hülyéskedik.
Harry rám kapja tekintetét, mire biccentek, hogy jöjjön ide.
Lassú léptekkel ballag felém, mintha félne az elutasítástól. Most én fogok beszélni!
-Szia, átgondoltam a dolgokat és megértelek. Nehéz lehet a sztár élet és te csak jót akartál. Megvédtél. Viszont ezt nem könnyű elfelejteni, időt szeretnék kérni tőled, legyünk csak barátok, aztán meglátjuk mi lesz.-mondom a szemébe őszintén.
Kezet nyújtok felé, amit reményem szerint elfogad. Elfogadja, majd elenged. Szemeiben az utolsó csepp remény is kialszik. Zöld, gyönyörű szemei most üresen merednek rám.
-Barátok.-mondja monoton hangon, ami megforgatja a tőrt a szívemben. Egy biccentés után elfordul, engem maga mögött hagyva. Borzasztóan érzem magam. Ő nem ezt érdemli! Nálam sokkal jobbat érdemel. Hirtelen hátrapillant, azonban egy lemondó fejrázás kíséretében továbbmegy, ezzel eltűnve a szemeim elől. Megbántottam. Most biztos utál! Talán végleg elvesztettem őt.

9.fejezet

Vas Happenin'?
Meghoztam a 9. fejezetet!
Szeretném megköszönni a több, mint 200 oldalmegjelenítést. Nagyon hálás vagyok érte, rengeteget jelent, KÖSZÖNÖM!
Jó olvasást a részhez!
*Dreamy Girl*

Reggel éles fájdalomra keltem. Laposakat pislogva nyitom ki szemeimet. Fel szeretnék ülni, azonban ez a derekamba nyilaló szúrás miatt nagyon nehezen megy. Úgy tűnik elaludtunk a kanapén filmezés közben. Vicky a földön, én a kanapén. Kitúrtam szegényt, pedig ő lakik itt, én csak vendég vagyok.
Óvatosan felkelek, nehogy felébresszem barátnőmet. Gyorsan elmegyek lezuhanyozni és felöltözni. Miután ezekkel végeztem a konyhába megyek kávét főzni. Pont, mikor leraktam a koffein adagot a pultra, Vicky álmosan be slattyog, majd levágja magát az egyik bárszékre. Halkan elmormog egy 'köszönöm'-öt, majd egy huzamban megissza a meleg folyadékot.
-Szerintem öltözz fel, lassan indulni kéne.-pillantok rá.
-Ühüm.
Megfogta magát és elvonult a fürdőbe. Meg tudom érteni, nyilván gondolatok ezrei cikáznak a fejében. Remélem azért sikerül megbeszélni a dolgot Harryvel.

Egész végig nem beszélgettünk Vickyvel. Pedig már a munkából is hazaértünk. Bosszant, hiszen tudja, hogy nekem bármit elmondhat.
-Áthívtam Niallt, ugye nem baj?-kérdezem barátnőmtől, aki épp lehuppan mellém a kanapéra.
-Persze, hogy nem.-mosolyog rám.
Épp ebben a pillanatban hallom meg a csengőt. Mosolyogva futok az ajtóhoz és ugrok barátom nyakába, miután kinyitottam. Szenvedélyes csókban forrunk össze.
-Szia gyönyörűm.-motyogja ajkaimba.
Kijelentésére zavartan fúrom fejem a nyakába. Vidáman kacarászik megszokott cselekedetemen.
Krákogást hallok az ajtóból, amire odakapom a fejem. Harry szomorkás mosollyal jön és ölelésben részesít.
-Menj, a nappaliban van.-mosolygok rá.
Hálásan rámpillant, majd elmegy mellettem. Mi elvonulunk a konyhába, nem akarjuk zavarni őket.

*Vicky szemszöge*
Nyugodtan a gondolataimba temetkezve bámultam a TV-t, amikor lépések zaja csapja meg a fülemet. Hirtelen odakapom a fejem, Harry áll mellettem.
-Szia.-suttogja.
Nem válaszolok neki, nagyon haragszom rá.
-Vicky, hallgass meg kérlek.
Haragosan ránézek, majd a szemben lévő fotelre biccentek. Veszi a lapot, leül és egyenesen a szemembe néz.
-Figyelj nagyon sajnálom, nem tudom miért tettem. Egyszerűen megijedtem, sok nővel hoztak már hírbe és nem akartam, hogy átmenj azon, amin ők.
-Szóval engem akartál megvédeni, na ne nevettess.-mondom neki szemrehányón.
-Pedig így volt, kérlek ne haragudj, ha tehetném, visszaforgatnám az időt...
-De már megtörtént.-vágok a szavába.-Harry nagyon megbántottál, szeretném átgondolni a dolgot, majd kereslek.-állok fel, majd felszaladok a szobámba, őt ott hagytam leforrázva.
Idegesen rontottam be a szobámba, majd levágódtam az ágyra. Nem sírtam, hiszen nem szomorú voltam, hanem dühös és csalódott.
Örültem, hogy eljött, de nem értem. Azt hitte, ha idejön akkor a nyakába borulok? Hogy megbocsájtok neki és sírva ugrálni kezdek? Akkor tévedett. Nagyon megbántott és ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni. Talán nem vagyok elég jó, vagy elég szép? Harry bárkit megkaphat, miért kellenék neki én? Hülye voltam. Túl átlagos vagyok! Túl egyszerű. Hittem egy olyan dologban, ami már eleve halott volt.
-Gyűlölöm!-kiáltok fel.
Idegességemben elkezdem püfölni a párnát. Nem tudom, hogy vezessem le a dühömet, ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak.
-Picsába!-motyogom könnyezve.
Bevertem a kezem az ágy támlájába. Sikerül úgy felhorzsolnom, hogy kiserkenjen a vérem. Elmegyek a fürdőbe és bekötöm a kezem. Ez is Harry miatt van! Nem hiszem el!

8.fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a részt. Mégegyszer elnézést a csúszásért! Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Egy aranyos kislány sikított mögöttünk. Megfogta édesanyja kezét és maga után húzta. Kértek aláírást és képet, majd elmentek.
-De aranyos volt ez a kislány.-húzza mosolyra a száját Harry.
-Igen, mi lenne ha elmennénk a parkba?-fürkészi az arcunkat Niall.
Mindannyian beleeggyezően bólintottunk.
Lassan sétálgattunk a parkban és beszélgettünk. Harry igazán kedves és vicces srác, Vickyvel jól összeillenének. Amikor meguntuk a sétálgatást leültünk egy padra. Szememmel figyeltem a mellettünk lévő szökőkútból folyó vizet, gondolkodtam. Most minden rendben van, boldog vagyok, van egy aranyos és figyelmes barátom, Harry szeméjében egy új barátra tettem szert, és itt van Vicky is. Nemrég attól féltem, hogy elveszítem ŐT. Megharagudtam rá és nem hallgattam meg, túl makacs voltam. Nem tenne velem ilyet, én mégis először annak a szennylapnak hittem.
-Rose! Figyelsz?!-kiált rám Vicky, már ki tudja hányadjára.
-Öhm...persze, csak elbambultam.
-Arról beszéltem, hogy reggel milyen béna szoktál lenni.-nevet fel hangosan.
-Jajj ne, mentségemre szóljon, hogy akkor ki sem látok a fejemből.-mondom én is nevetve.
Hát igen. Előfordul, hogy egyszer-kétszer, esetleg háromszor vagy négyszer elbotlok a küszöbben vagy a saját lábaimban, néha találkozom a fallal vagy a padlóval, de ez mindenkivel előfordul nem?!
A többiek jóízűen nevetnek Vicky sztorijain, én pedig bosszankodva ülök, mert épp most járatnak le.
-Rose ne vedd magadra, szerintem aranyos, hogy ilyen két ballábas vagy.-mosolyog rám Niall.
Hálám jeléül megcsókolom, jól esnek szavai. Mire szétválunk Harryék már sehol. Értetlenkedve pillantok körbe, de nem látom őket.
-Nyugi, elmentek innivalót venni.
Nyugodtan kifújom a levegőt, észre sem vettem, hogy benn tartottam. Niall eszkimópusziban részesít, amire nevetni kezdtem.
-Szeretem, ha nevetsz.
Zavaromban a nyakába fúrtam a fejem, nem akartam, hogy lássa kipirult arcomat.
-Ne bújj el.-nevet fel.-Jól áll a piros.
Ennél jobban már nem lehetek zavarban. Sosem voltam szégyenlős típus, de Niall ezt is kihozza belőlem. Úgy tűnik ez alatt a párkapcsolat alatt nem csak Niallt, hanem magamat is jobban megismerem.
Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy barátnőm idegesen trappol felénk.
-Ne haragudjatok, de most haza megyek!-kapja fel idegesen a táskáját.
-Vicky mi történt?
Nem válaszol nekem, hirtelen oldalra pillant, Harry jön felénk.
-Az, hogy Harry egy pöcs!-mondja úgy, hogy göndör barátunk hallja.
Szomorúan nézett barátnőmre, megbánás tükröződött tekintetében.
-De mi...-nem tudtam befejezni, Vicky fújtatva elindult haza.
Bocsánatkérő tekintettel néztem a fiúkra, akik megértően bólintottak. Nyomtam egy utolsó csókot Niall szájára, megöleltem Harryt és barátnőm után siettem. Futva utolértem, mivel kiabálásomra nem fordult hátra. Elkaptam a csuklóját és magam felé fordítottam.
-Mi történt Vicky?-kérdezem lihegve.
-Semmi oké?!
-Ne nézz madárnak! Mi a franc történt Harry és közted?-kérdezem immár mérgesen, nem értettem miért nem mondja el.
-Épp ez az, hogy semmi! Sétáltunk, majdnem megcsókolt, jött egy fótós és Harry lerendezte annyival, hogy az unokatesója vagyok!-dühöng Vicky, néhány könnycsepp csillan a szemében.
-Vicky...-nem mondok semmit csak megölelem, ez most többet jelent minden szónál.
Nem értem Harryt! Miért csinálta?!
-Hülye voltam, hogy azt hittem lehet köztünk valami.
-Vicky hallgasd meg! Hidd el biztos van rá magyarázata. Akkor leszel hülye, ha nem adsz neki még egy esélyt, hogy elmondja miért csinálta.
-Talán majd holnap, most nagyon dühös vagyok rá. Menjünk inkább haza.
Bólintottam. Hazasétáltunk, Vicky szenvedett egy sort a kulcsokkal, én majdnem, mondom majdnem(!) találkoztam a padlóval.
El akartam valamivel terelni a figyelmét, nem akartam, hogy magát hibáztassa a történtek miatt. Amíg elment zuhanyozni, rendeltem pizzát és megkerestem a kedvenc sorozatunkat, Gossip Girl.
-Huhh, ez jól esett.-lépett ki, viszonylag vidámabban Vicky a fürdőből.
-Rendeltem pizzát és gondoltam nézhetnénk Gossip Girlt.
-Az jó lesz, imádlak!-veti rám magát.
Ezt szó szoros értelemben kell venni. Felvázolom a helyzetet:
Rose a kanapé előtt, Vicky kanapé mögött, Vicky nekifut átugorva a kanapét és ráesik Rosera.
-Én is, de a könyököd nyomja az oldalam és a feneked konkrétan az arcomban van.
Mindkettőnkből kitör a nevetés. Barátnőn lemászik rólam és abban a pillanatban szólal meg a csengő. Vicky gyorsan átveszi a pizzát, közben én elmegyek zuhanyozni. Miután végzek, pizsamában, kezünkben egy-egy szelet pizzával kezdjük el nézni sorozatunkat.

Csúszás!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem hoztam részt! Rengeteg dolgozat és témazáró vár rám, amikre ezerrel tanulok!
A részt pénteken tudom hozni, igyekszem pótolni hiányzásomat.
A másik dolog, köszönöm a több, mint 170 oldalmegjelenítést, nagyon sokat jelent! Így tudom, hogy van értelme írnom ezt a blogot.;)
Mégegyszer bocsánat a csúszásért és hatalmas köszönet, hogy olvassátok a blogot.:)
Pénteken fejezet!
*Dreamy Girl*

7.fejezet

Sziasztok!
Hú hát mostanában nem vagyok valami jó passzban, de megpróbálok úgy írni, hogy ne legyen hatással a blogra!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Idegesen feltápászkodtam és elindultam hazafelé. Vicky már biztos aggódik.
Berontottam az ajtón és betrappoltam a nappaliba. Vicky idegesen az ujjait tördelte.
-Úristen Rose, de jó hogy visszajöttél, úgy izgultam érted!-ugrott a nyakamba.
-Ne harag...
Nem tudtam befejezni a mondatot. Niall sétált be a konyhából aggódó tekintettel.
-Rose kérlek halgass meg...-könyörgött.
-Ne Niall ezen nincs mit megmagyarázni!
-Hallgasd meg, ez tényleg nem az volt aminek látszott.-szorította meg bátorítóan a kezem barátnőm.
Idegesen fújtattam egyet, majd az emelet felé biccentettem fejemmel. Felsiettem a szobámba és leültem az ágyamra. Niall bizonytalanul elém sétált.
-Figyelj Rose, nem volt semmi olyan a képen, ami miatt aggódnod kéne.
-Ott ölelgetted azt a csajt szerintem meg van az okom az aggodalomra!
-Azon a képen Gemma volt, Harry testvére. Szülinapja alkalmából elmentünk bulizni és én vittem haza Gemmát kocsival...Azért öleltem a derekát, mert szédült a nem kevés alkoholtól.
Lesokkolt ez a sok információ. Belenéztem Niall szemébe. Igazat mond! A szeme elárulja.
-Niall ne haragudj...hülye vagyok és túlreagáltam, nem hallgattalak meg, sajnálom.-állok meg vele szemben.
-Ne kérj bocsánatot, a helyedben én is ezt tettem volna.-óvatosan megemelte a fejem, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Menjünk le, Vicky már biztos lerágta a körmeit.
Amint leértünk és barátnőm meglátta összekulcsolt ujjainkat hatalmas vigyor jelent meg az arcán. Harry ott ült mellette és hevesen kacsingatott felénk. Elnevettem magam perverz fején.
-Mit csináljunk gyerekek?-csapta össze a tenyerét Vicky.
-Hmmm...menjünk fagyizni!-persze, hogy ezt Niall mondta.
Mindenkinek tetszett az ötlet, felkaptuk a cuccainkat, Harry Vickyt is felkapta és elindultunk egy fagyizóba.
Út közben beszélgettünk, sikerült jobban megismernem Harryt, bolond, vicces, aranyos, PERVERZ Harryt.
Mikor sorra kerültünk a pultnál nagy gondolkozásba kezdtem, hogy milyen fagyit vegyek.
-Citromot, sárgadinnyét és zöldalmát kérek.-mosolyogtam a pultos lányra.
Leültünk egy asztalhoz, miután mindenki leadta a rendelését. Beszélgetésünk közben egy hangos sikítást hallottam a hátam mögül.

6.fejezet

Hy Guys!
Meghoztam a 6. fejezetet.
Remépem tetszeni fog, mégegyszer bocsánat, hogy tegnap nem hoztam!
Jó olvasást!
*Dreamy Girl*

Boldogan csuktam be az ajtót magam után, miután Niall hazakisért.
-Na mi volt?-ugrott elém Vicky.
Ijedtemben ugrottam egy nagyot. Nem számítottam rá, hogy ilyenkor még ébren lesz.
-Huhh, neked is szia.-tenyeremet a mellkhasomra nyomtam.-Miért vagy ébren ilyenkor?
-Fenn maradtam, hogy el tudd mesélni a szaftos részleteket.
Elnevettem magam. Hát igen, nem csalódtam Vickyben.
-Hülye, nem voltak szaftos dolgok.-csaptam rá játékosan a vállára.
-Na mesélj mááár!-húzta el a végét, miközben a kanapé felé vonszolt.
-Hát elvitt vacsorázni egy étterembe, utána sétáltunk a parton és...hát...
-Nyögd már ki.
-Megcsókolt.-pirultam el.-Elmondta, hogy tetszem neki és ilyen lánnyal még nem találkozott, persze jó értelemben és megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője.-mondtam el egy szuszra.
-Erre te? Rose ne idegesíts! Mondd már!
-Jól van, jól van...igent mondtam.
-Uramisten, gratulálok!-ugrott a nyakamba.
Felálltunk és sikítozva ugrándoztunk.
-Öhm...holnap Harry átjön filmezni, megtennéd hogy...
-Vettem, addig lelépek.-nevettem fel.
Hálásan megölelt. Még beszélgettünk egy kicsit, de én eléggé elfáradtam. Elmentem zuhanyozni, fogat mosni, lemostam a sminkem és lefeküdtem aludni.

Reggel az ébrsztő óra vert fel álmomból.
Elmentem a fürdőbe elintézni a fogam, a hajam, a sminkem és felöltöztem.
Boldogan sétáltam le a konyhába, ahol Vicky kómás fejjel reggelizett.
-Jó reggelt!-pusziltam meg, miközben elcsentem egy almát a pultról.
-Mi ebben jó?!-morogja.-Hétfő van.
Vállat vontam, majd rászóltam, hogy ideje indulni.
Lassan ballagtunk az utcán, miközben beszélgettünk. Meghallottam a telefonom pittyegését.
"Jó reggelt, gondolom már dolgozol. Este átmegyek, nyugi Harryvel lebeszéltem. Filmezünk négyesben.
xxNiall"
Mosolyogva pötyögtem vissza.
"Szia, épp munkába tartok, akkor várlak este.
xxRose"

-Vedd le rólam a kezed!-rivalltam rá már sokadjára egy srácra, aki amióta bejött a boltba zaklat.
-Jajj baby, tudom, hogy akarod.
Itt telt be a pohár. Akkora pofont adtam neki, hogy a feje is átfordult balról-jobbra.
-Na idefigyelj te kis...-vártam, hogy megüssön.
-Hé seggfej, kopj le!-kiáltott rá Vicky, aki visszaért a kávézóból.
Megfogta a srácot és kituszkolta a boltból. Vicky kemény csaj, nem érdemes vele ujjat húzni.
Hálásan megöleltem, nem tudom mi lett volna ha nem ér vissza időben.

Feszülten vártuk a fiúkat. Csináltunk popcorn és előkészítettük a rágcsákat. Mikor meghallottam a csengőt felpattantam és futottam az ajtóhoz.
Nagy ívben kitártam az ajtót. Elsőnek Harryt láttam meg. Gyorsan adtam neki három puszit, mikor félreállt hevesen dobogni kezdett a szívem. Niall szívdöglesztő mosollyal nézett rám.
Felém hajolt, lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Hello szépségem.
-Szia.
Összekulcsoltuk az ujjainkat és bevonultunk a nappaliba. Harry valamit mondott Vickynek, aki elpirult szavaira. Szegény meg sem tudott szólalni, gondoltam kimentem őt.
-Akkor kezdjünk filmezni, minden ami kell ott van az asztalon.-mutattam a nasikkal megpakolt asztalra.
Elkezdtünk nézni egy új vígjátékot, Családi üzelmek. Az egyik résznél annyira nevettem, hogy nem kaptam levegőt. Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Miután megittam megpillantottam a mai újságot az asztalon. A pult mellé sétáltam, felkaptam az újságot és belelapoztam. Megakadt a tekintetem egy cikken.
"Niall Horan új barátnőre tett szert?"
Rápillantottam a képre, amin Niall volt egy lánnyal. Háttal voltak a kamerának, barátom éppen a csaj derekát ölelgette. Annyira dühös lettem. Dühös, csalódott és szomorú. Átverve éreztem magam és ez piszkosul fájt. Megbíztam egy olyab emberben, akiben nem kellett volna. Odaadtam a szívem valakinek, aki nem érdemelte meg. Haragosan vonultam be a nappaliba az újsággal a kezemben. Niall elé álltam és beledobtam az ölébe az újságot. Zavartan nézett a szennylapra, majd aggódóan rám pillantott.
-Rose én meg tudom magyarázni.-állt fel az újsággal a kezében.
Próbálta megfogni a kezem, de én mérgesen csaptam a kezére.
-Nem kell magyarázkodnod! Hogy tehetted ezt velem?! Én bíztam benned!-kiáltottam rá sírva.
Megfogtam magam és kifutottam az ajtón. Mezitláb, egy szál pólóban futottam London utcáin. Nem érdekelt semmi! Az sem, hogy fázom vagy éppen az, hogy mik állnak bele meztelen talpamba. Nyomorultul éreztem magam, megalázva. Nem értem miért tette, nem voltam elég jó neki?! Csak egy jó numera voltam számára?! Túl sok kérdés, kevés válasz.
Befutottam a Hyde parkba és levetettem magam egy fa alá. Felhúztam a térdeimet és rá hajtottam a fejem. Nem tudtam mit kéne tennem. Csak sírtam és sírtam.
"Hogy tehette ezt?! Hogy tehette ezt!? Hogy tehette ezt?!"-kérdezgettem magamban folyamatosan miközben próbáltan lenyugtatni magam. Sikertelenül.

Nem rész!!

Hy Guys!
Ne haragudjatok, de ma nem hozok részt!
Valami allergiás reakció miatt háromszorosára dagadt a szám. Nem tudom összecsukni se mert akkor még jobban fáj.
Szó, mint száz ma nem tudom hozni a részt, de holnap bepótolom. Mégegyszer sorry.
*Dreamy Girl*

5.fejezet

Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszeni fog! Jó olvasást.
"*Dreamy Girl*"

Miután Vicky és én hazaértünk, úgy döntöttünk rendelünk pizzát és ameddig arra várunk, összepakoljuk a holmimat.
Nehéz lesz innen elmenni, de olyan mintha egyedül laknék itt. A szüleim nagyon ritkán vannak itthon én pedig nem szeretek egyedül itt lenni, ezért költözöm Vickyhez.
Pakolás és pizzázás után átvittük a cuccaimat barátnőmhöz. Felcibáltuk a bőröndjeimet a lépcsőn a vendégszobába, ahol ezentúl lakni fogok. Vicky nagyon örül költözésemnek, lesz lakótársa.
Mire kipakoltunk már este lett. Eléggé fáradt voltam, ezért vacsoráztam, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Reggel elég későn ébredtem. "De jó, hogy vasárnap van".
Lecammogtam a konyhába, ahol Vicky sürgött-forgott. Nagy meglepetésemre ebédet főzött.
-Jó reggelt, vagyis delet álomszuszék.-tette csípőre kezeit.
-Szia. Mi jót főzöl?-itt beleszippantottam a levegőbe.-Csak nem?!-csillantak fel a szemeim.
-De a kedvencedet csináltam, milánóit.
-Imádlak!-mosolyogva a nyakába ugrottam.
-Tudom...de ne ennyire...nem kapok...levegőt.
-Huppsz, bocsi.-nevettem el magam.

-Vicky ez isteni finom.
-Örülök neki.
Még sosem ettem barátnőm főztjéből, de mint kiderült nagyon tehetséges.
Ezután leültünk a kanapéra és az egész délutánt ott töltöttük. Én nem is a filmre koncentráltam, végig a ma esti randin járt az eszem.
-Hányra is jön Niall?
-Hétre.
-Rose, már fél hat van!-kiált rám hangosan.
A lehető leggyorsabban felrángatott a szobámba. Leültetett az ágyra, ő lehajolt a gardróbom elé. Elkezdte kidobálni a ruháimat a földre, amire én egy "Hé!"-vel reagáltam. Mintha meg se hallotta volna. Büszkén kurjantott egyet és kiemelt egy ruhát a szekrényből. Egy kék, félvállas combközépig érő ruhát lobogtatott a szemem előtt.
-Ez jó lesz, ezzel a cipővel.-kivett egy fekete magassarkút is.
Igazából hálás voltam neki, mert én biztos nem tudtam volna választani. Ez a ruha pedig tökéletes.
A ruhát és a cipőt leraktuk az ágyra és bementünk a fürdőbe. Vicky leültetett egy székre és kezébe vette az irányítást. Lágy hullámokat varázsolt hajamba és megcsinálta a sminkem, ami egyszerű szemceruzából, szempillaspirálból és szemhéjpúderből állt. Kimentünk a szobába és felvettem a ruhát. Belenéztem a tükörbe, elállt a lélegzetem, Vicky csodát művelt velem.
-Úristem Vicky, nem beképzeltségből, de ez hihetetlen, köszönöm szépen.-borultam a nyakába.
-Semmiség, csinos vagy.
Ránéztem az órára, Niall pár perc múlva itt lesz.
Levallagtunk a lépcsőn, majd a bejárati ajtónál elköszöntem barátnőmtől. Kiléptem az ajtón és megláttam egy nagy fekete autót, a következő pillanatban Niall pattant ki belőle.
Fekete nadrágot, fehér pólót és szintén fekete zakót viselt. Nagyon jól nézett ki.
-Gyönyörű vagy.-bókolt, miután odatipegtem elé.
-Köszönöm.
Megölelt, majd besegített a kocsiba. Kiváncs voltam hova megyünk.
-Hova viszel?-kérdezem rá pillantva.
-Meglepetés.-húzódott mosolyra a szája.
Az utat beszélgetéssel töltöttük el, Niall nagyon aranyos. Kértem tőle, hogy meséljen Írországról és lelkesen sztorizott nekem.
Mikor odaértünk elállt a lélegzetem, egy étterem előtt parkoltunk le.
-Niall ez...huhh.-csak ennyit tudtam kinyögni.
Elnevette magát nyökögésemen és kiszállt az autóból. Gyorsan átjött az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.
Bementünk az étterembe és leültünk az asztalunkhoz. Nagyon hangulatos hely, örülök, hogy ide jöttünk és nem egy sznobokkal teli helyre. Amint leültünk már jött is a pincér, leadtuk a rendelésünket.
-Örülök, hogy eljöttél.-mosolyog rám aranyosan.
-Én is.
A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt. Sokat beszélgettünk, még a legapróbb témákról is tudtunk társalogni.

A Temze partján sétálgattunk, mezitláb ballagtam a homokban.
-Tudod nagyon izgultam a vacsora miatt.-vallottam be neki őszintén.
Zavartan nézett rám, ami engem mosolygásra késztetett.
-Izgultam, hogy elrontok valamit.-néztem rá zavartan.
-Én is, tudod nem fogott meg ennyire egy lány, mint te.-mondta a szemembe.
Elpirultam. Éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni. Lehajtottam a fejem és a földet kémleltem. Megfogta az államat és mélyen a szemembe nézett. Fejével lassan közeledett felém. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy megcsókoljon. A következő pillanatban ajkait az enyémre nyomta, nyelve bejutásért könyörgött, amit megadtam neki. Lassan és érzékien csókolt, ez volt életem legjobbika. Ajkaink lassan elváltak egymástól.
-Rosalie nagyon kedvellek téged, már az első pillanatban megfogtál, egész végig az járt a fejemben, hogy kellessz nekem. Imádom, amikor mosolyogsz vagy amikor zavarba jössz és elpirulsz, szeretem, amikor rágcsálod az ajkaidat, ha izgatott vagy. Kedves vagy, aranyos, vicces és jószívű és nem mellesleg te is szeretsz enni.-itt elnevettem magam.-Nekem pont egy ilyen lányra van szükségem, mond csak, lennél a barátnőm.-kiváncsian fürkészte az arcomat.
-Niall, boldogan leszek a barátnőd.-ugrok a nyakába könnyezve, ami a szép szavak hallatára jött elő.
Váltottunk egy érzéki csókot, összekulcsoltuk ujjainkat és a kocsi felé vettük az irányt. London nem hiusítja meg önmagát, elkezdett csöpögni az eső. Viszont a boldogságomat és a mosolyt az arcomról még ez sem tudta lemosni.

4.fejezet

Ajkaink majdnem összetapadtak, mikor Steve kirontott az ajtón. Zavartan szétrebbentünk, nagyon zavarban voltam és nagyon mérges voltam főnökömre, aki a lehető legrosszabbkor zavart meg minket.
-Rosalie enyelgés helyett dolgoznod kéne, már két perce lejárt az ebédszünet!-úgy beszélt velem, mintha a csicskája lennék.
-Mindjárt megyek, egy pillanat.
-Nem mindjárt, hanem MOST!-a végére felemelte a hangját, majd mondata után beviharzott a boltba.
Hát ez kellemetlen volt. Hirtelen nem is tudtam mit is mondhatnék, inkább lehajtottam a fejem és földet pásztáztam.
-Minden reggel elmegyek futni a Hyde parkba, lenne kedved csatlakozni hozzám?-Niall felemelte a fejem és mondata közben a szemembe nézett.
-Persze, én is szoktam futni, csak nem ott, de miért ne?!
Szeretek futni, miért ne tehetném ezt Niall társaságában?
-Holnap hatkor a park bejáratánál?
-Rendben, de mennem kell, mert Steve még a végén leszedi a fejem.
-Megadod a telefonszámod?
-Persze.-elvettem a telefonját és beírtam a számomat.
-Köszi, akkor szia.-mielőtt elindult volna adtam egy puszit az arcára.
-Szia.-intettem neki egy utolsót.

-Na mi volt? Mesélj!-Vicky egyből letámadott.
Elmeséltem neki töviről-hegyire, hogy mi történt.
-Steve egy pöcs.-vakargatta állát megállapítása közben, mintha szakálla lenne.
-Az! Biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta.-dühöngtem.
-Hagytad volna, hogy megcsókoljon?
-Őszintén? Igen, nagyon vágytam rá és bosszant, hogy Mr.Goromba megzavarta!
Vicky kedvesen megölelt, gondolom nyugtatásképp.

A nap végére sikerült megnyugodnom. Úgy döntöttünk Vicky ma nálunk alszik.
-Akkor holnap randiztok?-kérdezte, mikor törökülésben "pletykálgattunk".
-Hát, ha a reggel hat órás futást annak nevezed, akkor igen.
Beszélgetésünket a telefonom rezgése zavarta meg. Felvettem és megnyitottam az új üzenetet.
"Szia, Niall vagyok. Nem baj ha holnap Harry is eljön futni?
xxNiall"
Mire elolvastam zseniális ötletem támadt.
Bepötyögtem az üzenetet, majd elküldtem.
-Holnapra megvan a programod.-kacsintottam rá barátnőmre.
Zavartan nézett rám, majd az orra alá dugtam a telefonomat.
"Szia, nem baj, Vicky is jön ;)
xxRose"-olvasta fel hangosan az üzenetet.
-Nem leszek képes reggel hatkor felkelni!
-Dehogynem, majd segítek.
-Attól félek én is.-nevette el magát.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni.

-Vicky kelj már fel!-rivallok rá már ezredjére.
Megunhatta nyaggatásomat, felkelt és felöltözött.
Elsétáltunk a park bejáratához, a fiúk már ott voltak. Niall 3-3 puszival köszöntött minket.
-Rose, Vicky ő itt Harry, Harry ők Rose és Vicky.-adtunk egymásnak három puszit, de barátnőm kézcsókot is kapott, amibe teljesen belepirult.
"Itt még lesz valami."
Bementünk a parkba és elkezdtünk kocogni. Harry és Vicky elöl, Niall és én hátul.
-Te is láttad, amit én?-utalt a két fiatalra előttünk.
-Igen.-kacsintottam rá, majd nevetni kezdtünk.
Annyira jól érzem magam vele, egyfolytában rá gondolok és ha meglátom pillangók repkednek a hasamban. Ez lenne a szerelem? Mert ha igen, akkor én szerelmes vagyok, beleszerettem Niall Horanbe.

*Vicky szemszöge*
Harry és én elöl futottunk és egy kicsit zavarban voltam, mert éreztem magamon a tekintetét.
-Harry így nekimész valakinek.-nevettem el magam.
-Megéri.-kacsintott rám.-Pihenjünk egy kicsit, üljünk le oda.-mutat egy padra.
Bólintottam. Intettem Roseéknak, hogy fussanak tovább nélkülünk. Huncutan rámkacsintott, amire elnenevettem magam.
Leültünk a padra és Harry közel húzódott hozzám. Zavarban voltam hirtelen közelségétől.
-Mesélj magadról Vicky.
-Hát Victoria Sophia White a nevem, de utálom a Victoriat, ezért csak Vicky, egyedül lakom, Rosetól két háznyira, de nem sokáig, ugyanis Rose a napokban hozzám költözik,egyke vagyok, a halaimon kívül más állatról nem vagyok képes gondoskodni,szeretek írni és olvasni...öhmm ennyi. Most mesélj te.
Nagyon jól elbeszélgettünk, igazán kedves és figyelmes fiú. Mesélt vicces sztorikat gyerekkorából és a bandával kapcsolatban is, amiken jót nevettem.
Időközben Niallék visszaértek hozzánk és úgy döntöttünk, hogy beülünk egy kávézóba.

*Rosalie szemszöge*
Vicky és én kimentünk a kávézó mosdójába és elmesélte, hogy mi volt Harryvel. Mosolyogva hallgattam végig monológját, Harry kedves srác és tetszik Vickynek és szerintem ez fordítva is igaz.
Visszasétáltunk a fiúkhoz.
Beszélgettünk, majd a kávézó előtt búcsúzkodtunk.
-Holnap el szeretnélek vinni vacsorázni, mit szólsz?-mondata közben végig a kezemet fogta.
-Rendben, szivesen elmegyek.
Leírtam neki a címem.
-Este hétre érted megyek.
Bólintottam, majd megöleltem. Az ölelés hosszú volt. A hátán pihentettem a kezem, miközben ő a derekamat ölelte. Mikor eltávolodtunk egymástól láttam, hogy Vickyék is öleléssel köszöntek el.
Váltottunk egy utolsó pillantást, majd barátnőmmel elindultunk haza, ugyanis ma költözöm hozzá.

3.fejezet

Mégegyszer elnézést, amiért tegnap nem hoztam részt, röstellem!
A komikkal kapcsolatban csak annyit, hogy nem várom el, de jól esne némi visszajelzés.:)
De ma pótolom a "hiányzásom"!;)
Remélem tetszeni fog, jó olvasást.
"*Dreamy Girl*"

-Bocsánat a késői zavarásért!-próbáltam némi sajnálatot belecsempészni a hangomba.
-Te nem zavarsz! Örülök, hogy felhívtál.-nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy mosolyog.
Itt pár másodperc csend következett. Nem tudtam mit kéne mondanom, elvégre nem én adtam meg a számom egy idegennek.
-Öhm...arra gondoltam megihatnánk holnap egy kávét, cserébe a segítségedért.
"Most randira hívott?"-nincs sok időm töprengeni, hacsak nem akarom gyarapítani a telefon számlámat.
-Benne vagyok, el tudnál jönni értem a boltba? Akkor ebédszünetben átugorhatnánk a Starbucksba.
-Rendben, mikor van ebédszünet?
-Délelőtt tizenegytől-fél egyig.
"Így lesz időnk beszélgetni is"
-Rendben, akkor tizenegyre ott vagyok.
-Jó, most mennem kell, akkor holnap, jóéjt.
-Álmondj szépeket Rosalie.-mondja suttogva.
Miután bontottam a vonalat a tenyerembe temettem az arcomat. Elpirultam. Ahogy kimondta a nevemet elöntött a forróság. Olyan szépen hangzott a nevem a szájából.
"Oh az a száj...Remek megbolondultam"-muszáj volt mosolyognom saját magamon.
Mivel már elég késő volt, úgy döntöttem lefekszem, reggel nem akarok zombi lenni!

-Köszönjük a vásárlást, viszlát-mondom, miközben átnyújtom a szatyrot a vevőnek.
Kezdtem ideges lenni, fél óra múlva találkozom Niallel.
-Ne izgulj már! Niall jófej, te is az vagy, mi itt a probléma?-látványosan széttárta karjait, mire kuncognom kellett.
Vicky mindig megnevettet, de most nem voltam képes mosolyogni se.
-Igen csak tudod milyen rég ismerkedtem fiúval.-mondatom közben ujjaimat tördeltem.
Mire észbe kaptan Niall már az ajtó előtt állt.
"Mély lélegzet Rose, mély lélegzet!"-ismételtem magamban folyamatosan.
-Sok sikert csajszi, nyugi majd én zárok.
Idegességemben csak bólintottam egyet.
Mikor kiléptem az ajtón és megláttam Niallt elszállt a szorongásom. "Meglepő milyen jó hatással van rám ez a fiú."
-Szia Rose.-néz rám barátságosan, és meglepődöttségemre puszival köszöntött, persze csak arcra.
-Szia, indulhatunk?
Bólintott, mire elindultunk a híres Starbucks kávézóba. Nem kellett sokat sétálni, csak egy utcával lejjebb volt.
Addig Niallel megvitattuk az alap kérdéseket: kedvenc -szín; -film; -könyv; család; hobbi és egyéb dolgok.
Udvariasan előre engedett az ajtóban, majd kerestünk egy eldugottabb asztalt, majd rendeltünk magunknak capuccinot.
-Öhm...Rose...én szeretnék neked mondani valamit-láttam milyen nehéz ez neki, ezért inkább segítettem neki.
-Hol hagytad a One Direction többi tagját?-persze nem gondoltam komolyan a kérdést, csak a tudtára adtam, hogy tudom mire gondol.
-Tehát tudod.
-Igazából nem tudtam.-valottam be neki őszintén.-Tegnap mielőtt felhívtalak megláttalak a Tv-ben.
-Értem és ez zavar téged?-aranyos volt, hogy így aggódott.
-Nem zavar, mivel én téged szeretnélek megismerni, nem a szennylapok által bemutatott Niallt.-kedvesen rámosolyogtam, amikor láttam, hogy felcsillan a szeme.
Időközben visszaindultunk, mert lassan lejár az ebédszünetem. Rengeteget beszélgettünk, olyan aranyos volt, ahogy mesélt a rajongókról és a munkájáról, amit ő az élete részének hív. Nagyon értékelem és becsülöm azt, hogy egyáltalán nincs elszállv magától, olyan mintha egy teljesen átlagos, kedves, aranyos fiúval beszélnék.

*Niall szemszöge*
Rose annyira aranyos, gyönyörű és nem mellesleg okos lány, olyan ártatlan. Nekem egy ilyen lányra van szükségem, aki magam miatt szeret és nem azért, mert híres vagyok. "Ő olyan, mint egy forró palacsinta, juharsziruppal leöntve. Most komolyan egy ételhez hasonlítottam? Tapsot Niallnek"
Nem akarom őt elijeszteni magamtól, félek ha elhamarkodom a dolgokat, akkor megijed és többé nem látom.

*Rosalie szemszöge*
Csak álltunk egymással szemben, mikor Niall óvatosan felém hajolt.
"Úristen, meg akar csókolni!"
Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz, már-már súrolták egymást. A tenyerem izzadt, a lábaim remegtek. Niall vágyakozóan megnyalta ajkait, én a tarkójára csúsztattam a kezem.