10.fejezet

Kedves Olvasóim!
Meghoztam ezt a részt is. Remélem nem baj, hogy ebben a részben csak Vicky szemszöge lesz, hiszen Rose most jól van és most a barátnője helyzetét bontogatom egy kicsit!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

*Vicky szemszöge*
A nap végére eljutottam arra a pontra, hogy mindenért Harryt hibáztatom. Este borzalmasan aludtam, ha lehet alvásnak mondani azt, ha az ember 10 percenként felébred. Egész nap nem mentem le a szobámból és ha Rose jött fel, elküldtem. Nyilván már teljesen elege van belőlem.
Reggel nyúzottam és fáradtam ébredtem. Lassan elkullogtam a fürdőig, ahol belenéztem a tükörbe. Szemeim alatt nagy sötét karikák éktelenkednek és sápadt is vagyok, amit betudok annak, hogy tegnap semmit sem ettem.
-Reggelt.-morgom az orrom alatt barátnőmnek, aki nyugtalanul üldögél a kanapén.
-Jó reggelt.-mondja duzzogva.
Zavartan nézek rá és lehuppanok mellé az ülőalkalmatosságra.
-Aggódom érted, tegnap semmit nem ettél és bármikor felmentem hozzád, elküldtél a francba.
-Ne haragudj rám, muszáj volt egyedül lennem és gondolkodnom egy kicsit.-nézek rá boci szemekkel, ami mindig beválik.
-Ne vesd be ezeket.-mutogat a szemeimre.-Mert nem válik be!
Lebiggyesztettem az ajkaimat.
-Ahj.-nyög fel fájdalmasan, mire boldogan megölelem.
A boldogság egy pillanatig tart, újra a fejembe kúszik a göndör srác.
-Ne szomorkodj már, ma elmegyünk a Madame Tussaudsba.
-Öltözöm!-jelentem ki vidáman.
Imádom azt a helyet, már ezerszer voltunk, de még ugyanennyiszer meg tudnám nézni. Gyorsan fogat mosok, átcserélem a kötést a kezemen, felviszek egy kis alapozót és szájfényt. Mást nem teszek magamra, nem divatbemutatóra megyek. Felhúztam egy rövid farmernadrágot és egy fehér atlétát, majd sietek le a nappaliba. Mikor leérek barátnőm már teljes harci díszben vár az ajtónál. Rekord sebességgel kapom fel a szandálomat, majd kilépünk a kellemesen meleg időbe. Londonhoz képest furcsán meleg az idő, de ennek örülni kell és én azt teszem.

Szájtátva megyünk végig "csodaországomon". Hihetetlen! Olyan sokszor láttam már, de még mindig hihetetlen.
Hirtelen nagy nyüzsgés támad. Oldalra pillantok és meglátok egy csapat tinilányt. Mi van ott? Miért visítoznak ezek a lányok?
-Csukd be a szád és ahelyett, hogy bámulsz, inkább menjünk oda.-ragad karon nevetve Rose és húz a nagy tömeg felé.
Mikor odaérünk kigúvadt szemekkel bámulom az előttem lévő 5 srácot. Ezt nem hiszem el! Ez a Sors! Mikor észrevesznek barátnőmet és engem, mosolyogva integetnek, kivéve egy embert, aki csak meredten bámul rám.

Idegesen toporgok a mosdóban. Louis azt mondta Harry beszélni akar velem. Annyit nem jelentek neki, hogy saját maga szóljon?! Idegesen csapok a combomra, majd kimegyek az ajtón. Nem akartam, hogy hülyének nézzenek, hogy ennyi ideig bent vagyok. Úgy tűnik a rajongók elpárologtak és a fiúk "felszabadultak". Rose Niallel alrébb vonulva romantikázik míg a többi fiú egy csapatba verődve hülyéskedik.
Harry rám kapja tekintetét, mire biccentek, hogy jöjjön ide.
Lassú léptekkel ballag felém, mintha félne az elutasítástól. Most én fogok beszélni!
-Szia, átgondoltam a dolgokat és megértelek. Nehéz lehet a sztár élet és te csak jót akartál. Megvédtél. Viszont ezt nem könnyű elfelejteni, időt szeretnék kérni tőled, legyünk csak barátok, aztán meglátjuk mi lesz.-mondom a szemébe őszintén.
Kezet nyújtok felé, amit reményem szerint elfogad. Elfogadja, majd elenged. Szemeiben az utolsó csepp remény is kialszik. Zöld, gyönyörű szemei most üresen merednek rám.
-Barátok.-mondja monoton hangon, ami megforgatja a tőrt a szívemben. Egy biccentés után elfordul, engem maga mögött hagyva. Borzasztóan érzem magam. Ő nem ezt érdemli! Nálam sokkal jobbat érdemel. Hirtelen hátrapillant, azonban egy lemondó fejrázás kíséretében továbbmegy, ezzel eltűnve a szemeim elől. Megbántottam. Most biztos utál! Talán végleg elvesztettem őt.