5.fejezet

Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszeni fog! Jó olvasást.
"*Dreamy Girl*"

Miután Vicky és én hazaértünk, úgy döntöttünk rendelünk pizzát és ameddig arra várunk, összepakoljuk a holmimat.
Nehéz lesz innen elmenni, de olyan mintha egyedül laknék itt. A szüleim nagyon ritkán vannak itthon én pedig nem szeretek egyedül itt lenni, ezért költözöm Vickyhez.
Pakolás és pizzázás után átvittük a cuccaimat barátnőmhöz. Felcibáltuk a bőröndjeimet a lépcsőn a vendégszobába, ahol ezentúl lakni fogok. Vicky nagyon örül költözésemnek, lesz lakótársa.
Mire kipakoltunk már este lett. Eléggé fáradt voltam, ezért vacsoráztam, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Reggel elég későn ébredtem. "De jó, hogy vasárnap van".
Lecammogtam a konyhába, ahol Vicky sürgött-forgott. Nagy meglepetésemre ebédet főzött.
-Jó reggelt, vagyis delet álomszuszék.-tette csípőre kezeit.
-Szia. Mi jót főzöl?-itt beleszippantottam a levegőbe.-Csak nem?!-csillantak fel a szemeim.
-De a kedvencedet csináltam, milánóit.
-Imádlak!-mosolyogva a nyakába ugrottam.
-Tudom...de ne ennyire...nem kapok...levegőt.
-Huppsz, bocsi.-nevettem el magam.

-Vicky ez isteni finom.
-Örülök neki.
Még sosem ettem barátnőm főztjéből, de mint kiderült nagyon tehetséges.
Ezután leültünk a kanapéra és az egész délutánt ott töltöttük. Én nem is a filmre koncentráltam, végig a ma esti randin járt az eszem.
-Hányra is jön Niall?
-Hétre.
-Rose, már fél hat van!-kiált rám hangosan.
A lehető leggyorsabban felrángatott a szobámba. Leültetett az ágyra, ő lehajolt a gardróbom elé. Elkezdte kidobálni a ruháimat a földre, amire én egy "Hé!"-vel reagáltam. Mintha meg se hallotta volna. Büszkén kurjantott egyet és kiemelt egy ruhát a szekrényből. Egy kék, félvállas combközépig érő ruhát lobogtatott a szemem előtt.
-Ez jó lesz, ezzel a cipővel.-kivett egy fekete magassarkút is.
Igazából hálás voltam neki, mert én biztos nem tudtam volna választani. Ez a ruha pedig tökéletes.
A ruhát és a cipőt leraktuk az ágyra és bementünk a fürdőbe. Vicky leültetett egy székre és kezébe vette az irányítást. Lágy hullámokat varázsolt hajamba és megcsinálta a sminkem, ami egyszerű szemceruzából, szempillaspirálból és szemhéjpúderből állt. Kimentünk a szobába és felvettem a ruhát. Belenéztem a tükörbe, elállt a lélegzetem, Vicky csodát művelt velem.
-Úristem Vicky, nem beképzeltségből, de ez hihetetlen, köszönöm szépen.-borultam a nyakába.
-Semmiség, csinos vagy.
Ránéztem az órára, Niall pár perc múlva itt lesz.
Levallagtunk a lépcsőn, majd a bejárati ajtónál elköszöntem barátnőmtől. Kiléptem az ajtón és megláttam egy nagy fekete autót, a következő pillanatban Niall pattant ki belőle.
Fekete nadrágot, fehér pólót és szintén fekete zakót viselt. Nagyon jól nézett ki.
-Gyönyörű vagy.-bókolt, miután odatipegtem elé.
-Köszönöm.
Megölelt, majd besegített a kocsiba. Kiváncs voltam hova megyünk.
-Hova viszel?-kérdezem rá pillantva.
-Meglepetés.-húzódott mosolyra a szája.
Az utat beszélgetéssel töltöttük el, Niall nagyon aranyos. Kértem tőle, hogy meséljen Írországról és lelkesen sztorizott nekem.
Mikor odaértünk elállt a lélegzetem, egy étterem előtt parkoltunk le.
-Niall ez...huhh.-csak ennyit tudtam kinyögni.
Elnevette magát nyökögésemen és kiszállt az autóból. Gyorsan átjött az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.
Bementünk az étterembe és leültünk az asztalunkhoz. Nagyon hangulatos hely, örülök, hogy ide jöttünk és nem egy sznobokkal teli helyre. Amint leültünk már jött is a pincér, leadtuk a rendelésünket.
-Örülök, hogy eljöttél.-mosolyog rám aranyosan.
-Én is.
A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt. Sokat beszélgettünk, még a legapróbb témákról is tudtunk társalogni.

A Temze partján sétálgattunk, mezitláb ballagtam a homokban.
-Tudod nagyon izgultam a vacsora miatt.-vallottam be neki őszintén.
Zavartan nézett rám, ami engem mosolygásra késztetett.
-Izgultam, hogy elrontok valamit.-néztem rá zavartan.
-Én is, tudod nem fogott meg ennyire egy lány, mint te.-mondta a szemembe.
Elpirultam. Éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni. Lehajtottam a fejem és a földet kémleltem. Megfogta az államat és mélyen a szemembe nézett. Fejével lassan közeledett felém. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy megcsókoljon. A következő pillanatban ajkait az enyémre nyomta, nyelve bejutásért könyörgött, amit megadtam neki. Lassan és érzékien csókolt, ez volt életem legjobbika. Ajkaink lassan elváltak egymástól.
-Rosalie nagyon kedvellek téged, már az első pillanatban megfogtál, egész végig az járt a fejemben, hogy kellessz nekem. Imádom, amikor mosolyogsz vagy amikor zavarba jössz és elpirulsz, szeretem, amikor rágcsálod az ajkaidat, ha izgatott vagy. Kedves vagy, aranyos, vicces és jószívű és nem mellesleg te is szeretsz enni.-itt elnevettem magam.-Nekem pont egy ilyen lányra van szükségem, mond csak, lennél a barátnőm.-kiváncsian fürkészte az arcomat.
-Niall, boldogan leszek a barátnőd.-ugrok a nyakába könnyezve, ami a szép szavak hallatára jött elő.
Váltottunk egy érzéki csókot, összekulcsoltuk ujjainkat és a kocsi felé vettük az irányt. London nem hiusítja meg önmagát, elkezdett csöpögni az eső. Viszont a boldogságomat és a mosolyt az arcomról még ez sem tudta lemosni.