30.fejezet (+18)

Kedves olvasóim!
Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, sajnos megvolt rá az okom.
Itt az új rész, jó olvasást!
xoxo,

*Tear*

Reggel amikor kinyitottam a szemem egyből a fejemhez kaptam, borzasztóan fájt. Nagy mocorgásomra Niall is felkelt.
- Jóreggelt - mosolygott rám.
- Neked is - motyogtam álmosan.
- Gyönyörű vagy - nézett rám őszinte csodálattal.
- Ne mondj ilyet, tudatában vagyok, hogy milyen a fejem reggel - dörzsöltem meg a szemem.
- Akkor jó, tudod, hogy gyönyörű vagy.
- Ahj javíthatatlan vagy - mosolyogtam rá.
Felkeltem, kerestem magamnak a szekrényben ruhát és bevonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam és begöndörítettem a hajam. Pár ujjamat elégettem, nem baj. Egy fekete atlétát, fekete csőfarmert és egy fekete-piros kockás inget vettem fel. Semmi extra, a lényeg, hogy kényelmes legyen.
- Wow...-motyogta Niall.
- Ennyire rossz? - ilyedtem meg.
- Nem, épp ellenkezőleg, gyö...
- Ne, ha megegyszer kimondod elpirulok - néztem rá szégyenlősen.
- Gyönyörűűű vaaaaagy! Imádom, ha zavarba jössz. És ez a göndör haj, fantasztikusan áll - csókolt meg.
- Köhzörm - motyogtam a kezembe, amivel eltakartam az arcom.
- Na, megint ezt játsszuk? - nevetett fel.-Mit mondtál? - vette el a kezem.
- Köszönöm - szugeráltam a mögötte lévő polcon a képet, csak hogy ne kelljen ilyen paradicsom vörösen a szemébe néznem.
- Menjünk le, Vicky és Caroline már biztos fenn vannak - tereltem a témát és kezénél fogva húztam ki a szobából.
Igazam is lett, barátnőim a konyhában ültek egy-egy  bárszéken.
- Jóreggelt - köszöntünk egyszerre Niallel.
- Nektek is, pizza a dobozban - nyammogta Car, a saját sajtos szeletével.
- Ilyen korán pizza? Nem túl...korai? - pislogtam nagyokat, azonban mikor oldalra néztem, szerelmem már két pofára tömte magába a kaját.
Mikor észrevette, hogy nézem, hatalmas bűnbánó szemeket metesztett rám, mire elnevettem magam, még a szája is paradicsomos volt.
- Neeeeem, sőt vettem egy csomó chipset, gumicukrot és csokit - pakolta elém Vicky. - Csajos nap, mit szólsz? - mosolygott rám.
- Benne vagyok - morogtam, miközben olvasgattam a csoki papír hátulját.
- Na csajok, akkor én mentem is, de Rose, holnap csak az enyém vagy, ne tervezz semmit - adott egy utolsó csókot, majd ment is felvenni a cipőjét.
- Te disznó, az összes pizzát megetted! - kiáltotta Caroline.
- Muhahahaha - nevetett sátánian, majd gyorsan becsukta maga után az ajtót, így a Caroline által dobott konyharuha csak azt találta el.
- Istenem - kezdtünk el nevetni.
- Na, Perrie és Eleanor is átjön délután, filmezünk, kibeszéljük a srácokat és hasonlók - kacagott fel Vicky.
- És én főzök ebédet - mosogatott továbbra is Car.
- Köszi lányok, hogy nem hagyjátok, hogy elhagyjam magam.
- Ezért vagyunk. Meg azért, hogy megverjük egymást, de az más téma - mosolygott pimaszul Vicky.
- Hülye.
- Nem is.
- De is.
- De nem.
- De igen.
- Oké lányok, mindenki hülye és kész - röhögött Caroline.

- Nyammmm, kapok még? - nyújtottam a tányérom barátnőmnek.
- Ennyire ízlik? - szedett egy újabb adagot, majd lerakta elém a még gőzölgő ételt.
- Nagyon!
- Ennek örülök, azt hittem rossz lesz - mosolygott, mint egy tejbe tök.
- Tényleg Nicky hol van? - nyammogta teli szájjal Vicky.
- Korán átment Bobbyhoz, nem akarja, hogy egyedül legyen - válaszolta Caroline.
- Ez kevheds thula.
- Mi van Rose?
- Ez kedves tőle - mondtam miután lenyeltem a falatot.
Miután befejeztük a kaját, rajtam volt a sor, hogy elmosogassak. Amikor végeztem és megfordultam bevertem a kezem a pult szélébe.
- Picsába! Baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg... - szorongattam a fájó pontot.
- Mi történt? - rontott be Car a konyhába.
- Semmi, csak bevertem a kezem, rakok rá jeget - elővettem a fagyasztóból egy csomag borsót, jég híján, ami szerencsére pár perc alatt elmúlasztotta a fájdalmat.

- Megyek! - kiabálta Vicky és ment ajtót nyitni, ami előtt Perrie és Eleanor állt. - Sziasztok, gyertek be.
- Sziasztok, Rose őszinte részvétünk - öleltek meg mindketten.
- Köszönöm - kezdtem el könnyezni.
- Jajj ne sírj, inkább nézd mit hoztunk! Esküszöm, nem beszéltünk össze, de mindketten ugyanazt vettük - nevetett Perrie, majd átadták a két nagy doboz Nutellát.
- Ide vele - kebeleztem be nevetve, letörölve a könnyeimet. - Sziasztok drágáim, itt a mama - gügyögtem az isteni édességeknek.
- Okéééé... - jöttek utánam a nappaliba nevetve.
- Hozok kanalakat! - futottam gyorsan a konyhába, majd vissza.
- Rendben csajok, mit nézzünk? - ült le Vicky a földre a CD-kel teli polc elé.
- Ne romantikusat - mondtuk egyszerre Perrievel.
- Úristen Perrie Edwards egyetért velem - vidultam, majd ránéztem példaképemre, de ő csak egy Grumpy Cat fejet vágott.
- Bocsi, még bennem van - nevettem elpirulva.
- Nem baj, ez aranyos - ölelgetett meg.
- Akkor horror? - vetette fel Eleanor.
- Arra engem nem veszel rá - mondta Vicky.
- Akkor valami vígjáték - mondta ki az egyértelműt El.
- Ó, legyen a Jack és a Jill! Légyszi, légyszi, légyszi - néztem mindenkire hatalmas kiskutya szemekkel.
- Oké, amit csak akarsz - rakta be mosolyogva Vicky a CD-t.
Besötétítettünk, kiraktuk az asztalra a nasikat, kezünkbe vettük a kanalat és a Nutellát és egymás mellé ülve elkezdtük nézni a filmet. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. Nagyon hálás vagyok a lányoknak, ha most nem lennének itt, én nem is tudom mit csináltam volna magammal. Most minden összejött, de mégse hagyják, hogy depressziós legyek. Jó érzés, hogy tudok rájuk számítani.
- Csajok, nem dobjuk fel a bulit egy kicsit? - nézett körbe Caroline.
- Mire gondolsz? - kérdezte Eleanor.
- Játszhatnánk felesz vagy merszet? Sőt inkább csak igazmondósat.
- Rendben, de hozok valamit - indultam ki a konyhába, ahonnan bevittem egy üveg whiskyt. - Csak, hogy bemelegedjünk csatlakozik hozzánk Jim Beam barátunk - raktam le az asztalra, majd a szekrényből elővettem a poharakat.
- Legyen az, hogy mindannyian mondunk valamit, ami fontos és igaz az életünkben és iszunk annak örömére - vetette fel Perrie.
- Rendben. Kezdtem én - töltött mindenkinek Vicky és felemelte saját poharát. - A legjobb dolog az életemben, egyértelműen Harry! Nagyon szeretem őt és soha nem akarom elveszíteni - egyszerre le is húzta az erős whiskyt, mire mindeni tapsolni kezdett. - Te jössz Caroline - köhögött picit Vicky.
- Én arra iszom, hogy ilyen csodálatos és igaz barátaim vannak, mint ti! - erre mindenki "Ó"-zni kezdett.
- Én arra, hogy Louis minden nap és minden pillanatban érezteti velem, hogy mennyire szeret és ezzel a legboldogabb nővé tesz a világon!
- Én arra, hogy Zayn megkérte a kezem és már nagyon várom az esküvőt!
- Én arra szeretnék inni, hogy a szüleim és Kat néni békében nyugodjanak! - emeltem magasba a poharam és példámat követve a többi lány is, majd koccintva lehúztuk a piát.
A sokadik pohár után kezdtek feljönni a bensőségesebb, pikánsabb témák.
- Iszok arra, hogy - itt nagyot csuklottam. - Niall ne hagyjon el!
- Miért hagyna el? - értetlenkedtek.
- Hát...még nem volt az, értitek?
- Nem értem - pislogott rám fátyolos tekintettel Eleanor.
- Még nem volt szex, pedig már több, mint két hónapja együtt vagyunk.
- Figyuuuuuzz - gesztikulált hevesen Vicky.- Még jó, hogy nem volt semmi, mert kiherélném - nézett komolyan, de aztán elnevette magát.
- Niall szeret, várni fog rád ameddig csak kell. Ne aggódj. Csak azért ne feküdj le vele, mert nem akarod elveszíteni, megbánnád - nyökögte Perrie.
- De én szeretném, nem arról van szó csak...-akadtam el.
- Csak? - kérdezte Caroline.
- Félek...
- Szívem, ezen előbb-utóbb túl kell esned. Hazudni nem fogok, az első fáj, de meglátod jó lesz majd. Utána függő leszel - röhögött fel hangosan El.
- Hülye! De köszi, majd meglátjuk mi lesz. Erre iszok!

Reggel arra keltem, hogy a nap megvakít. Mikor kinyitottam a szemem Nicky állt előttem.
- Jóreggelt lányok, itt mi volt?
- Anyu, még öt perc, menj ki - rúgdosta le magáról a takarót Perrie.
- Főzök kávét, keljetek, dél van - ment ki a konyhába.
Majd szét robban a fejem, tuti, hogy ha felkelek kidobom a taccsot. Nem gondolhatja komolyan, hogy fél órán belül felkelek. Legszívesebben egész nap itt feküdnék. Azt hiszem jobban éreztük magunkat az este a kelleténél. Még szerencse, hogy nem Bobby, sőt Zack bácsi talált rám, tuti kinyírna. A következő pillanatban Vicky rohant el mellettem a mosdóba, hogy kiengedje gyomra tartalmát. Tíz perc szenvedés után mindenki a konyhában iszogatta a kávéját, bár elég ergye állapotban voltunk. Na jó nem szépítek, olyanok voltunk, mint a mosott szar.
- Fújj, nem kérem! - toltam el magam elől a rántottás tányért.
- Akkor egyél kekszet, segít - adott egy zacskót Nicky.
- Kíváncsi vagyok mit tervez Niall, azt mondta ne tervezzek mára semmit...
- Niallel töltöd a napot? És nem is szóltál? Gyere keressünk neked ruhát! - pattant fel felettébb kijózanodva Eleanor.
- Lassabban, mert esküszöm lehánylak! - erre rögtön behúzta a féket.
- Hová mentek? - tette csípőre a kezét a ruhás szekrényem előtt.
- Nem tudom, nem mondta...
Tényleg, mit tervezhet? Én hülye rákérdezhettem volna, hogy legalább tudjam, hogy öltözzek fel.
- Akkor hívd fel.
- Úgysem mondja el - El csúnyán nézett rám. - Rendben, de azért megpróbálom.
Előkaptam a mobilom, tárcsáztam és a fülemhez emeltem.
- Szia, bébi.
- Szia, csak azt akartam kérdezni, hogy mit tervezel ma? Csak hogy tudjam, hogy öltözzek fel.
- Kényelmeset vegyél, csak kettesben szeretnék lenni veled itthon - hangján hallottam, hogy mosolyog. - Hatra érted megyek.
- Rendben, akkor hatkor, szia.
- Szia Rose.
- Na? - nézett várakozás teljesen El.
- Kényelmesen, csak kettesben szeretne lenni velem otthon - ismételtem el Niall szavait.
- Remek! Ezt vedd fel, szép és kényelmes is - nyújtott oda egy valóban szép ruhát.
- Tetszik - mosolyogtam rá.
Levettem a tegnapi gönceimet, kidobtam őket a szennyesbe és felvettem azt, amit El adott.
- Nagyon csinos vagy Rosalie - vigyorgott körbe Eleanor. - Csajok! Gyertek!
- Ne kiabálj, fáj a feje...Azta, nagyon dögös vagy - képedt el Caroline.
-Köszönöm - pirultam el.
Miután mindenki megdícsért nekiláttak a megszépítésemnek. Vicky a hajamat, Perrie a sminkemet csinálta, Caroline a kézkörmöm, Eleanor a lábkörmöm festette ki.
- Csajok nem kell ekkora felhajtás, Niall természetesen szeret.
- Ne aggódj, nem túlozzuk el - nyugtatott meg Vicky.
Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam és hátra dőltem.
Rájuk bízom magam, de ha valami macát csinálnak belőlem, nekik annyi.
- Rendben, megfordulhatsz - pördítette a székem a tükörrel szembe Car.
A hajam laza loknikban omlott a vállamra, a sminkem csak egy kis szemhéjtusból, szempilla spirálból és szájfényből állt, a körmeim krém színűek lettek, ami passzolt a ruhám szoknya részéhez. Az összhatás nagyon tetszett és természetes maradt, semmi túlzó nem volt benne.
- Köszönöm lányok, nagyon tetszik - pusziltam meg mindegyikőjüket.
Niall érkezéséig még volt két óra. Addig vagy a kanapén ültem vagy fel-alá járkáltam.
- Könyörgöm, ülj már le, elszédülök tőled! - rántott le maga mellé Vicky.
- Nem.
- De, mondom én.
- De nem!
- Mi a vita tárgya? - kialtottam ki Eleanornak és Perrienek.
- Azon veszekszünk, hogy magassarkút veszel fel vagy balerina cipőt...
- Balerina cipőt! - mondtuk egyszerre Vickyvel.
Hát igen, ő ismer a legjobban. Tudja, hogy csak akkor veszek magassarkút, ha muszáj.
-Hahaha mondtam, mondtam, mondtam - ugrált fel-alá El.
Miután mindenki kiörömködte -Perrie esetén durcizta- magát, meghallottam a csengőt.
- Megyek! - futottam az ajtóhoz. - Szia.
- Szia...szemet kápráztatóan gyönyörű vagy - mért végig tetőtől-talpig, majd megcsókolt.
- Köszönöm, te is jól nézel ki - mosolyogtam. - Mehetünk is csak felveszem a cipőm.
Megragadtam a kezét, hogy ha lehajolok ne essek el, majd felvettem a balerinát.
- Sziasztok lányok - kiabált be szerelmem a többieknek.
- Sziasztok - hallottam izgatott köszönésüket.
Le merném  fogadni, hogy egész este azon rágódnak majd, hogy mit csinálunk.
Beültünk Niall kocsijába, majd elindultunk.
- Hogy intézted el, hogy kettesben lehessünk? Elkergetted a srácokat? - kuncogtam fel.
- Eltaláltad - kacsintott rám. - Csak...szeretnék veled lenni és rád fér a kikapcsolódás. - egyik kezét rá tette enyémre és egész úton nem engedte el.
Amikor beléptem a házba, finom illatok csapták meg az orromat.
- Hm...csak nem főztél? - mosolyogtam rá.
- De, és nagyon remélem, hogy nem lett borzasztó - vakarta meg zavartan a tarkóját. -Éhes vagy?
- Majd' éhen pusztulok!
- Reméltem, többek közt, ezért szeretlek.
A nappaliban be volt húzva a függöny és egy gyertya volt az asztalon, ami fényt adott a szobának. Én meg ezért szeretem többek közt. Nem viszi túlzásba a dolgokat, nem az a nyálasan romantikus típus, ahogy én sem. Ezért is voltunk olyan jók együtt.
- Hölgyem - húzta ki nekem a széket.
- Köszönöm - ültem le.
- Egy pillanat és jövök - ment ki a konyhába, majd egy gőzölgő tányérral jött vissza, amit le is rakott elém.
- Spagetti, a kedvencem! - tapsoltam egyet örömöben.
Behozta a sajátját is, majd nekiláttunk enni. Felcsavartam egy kis tésztát a villámra, majd bekaptam.
- Nagyon finom - dicsértem meg.
Hangosan kifújta a levegőt, mire felkuncogtam.
Olyan aranyos, hogy így idegeskedik.
- Megnyugodtam, akkor jó étvágyat.
- Jó étvágyat.
Amikor befejeztük a vacsorát, kimentünk a teraszra és leültünk a hintaágyra. Felhúztam a lábam és Niallnek dőltem, aki átkarolt.
- Hogy lehet az, hogy két hónap alatt csak most kóstolhattam a főztödet? - rajzoltam köröket az ujjammal a combján.
- Hidd el, jobban jártál. Ha főzök neked, tuti nem ülnél most itt mellettem.
- Bolond vagy, persze, hogy itt lennék.
- Néha...
- Néha, mi? - néztem fel rá.
- Á, semmi hagyjuk.
- Na mondd el, ha már elkezdted - böködtem meg.
- Néha úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó neked...
- Honnan vetted ezt a baromságot Niall? - ültem fel rendesen.
- Van olyan srác, aki jobban néz ki, jobban főz, mint én. Vagy sokkal több időt tud veled tölteni. Nekem ott a banda, a stúdiózás meg a turnék...
- Na idefigyelj! Számomra te vagy a legvonzóbb srác a világon! Nem fontos, hogy tudj főzni, főzök én vagy rendelünk! Tudom, hogy minden szabad perced velem töltöd, és én ennek minden pillanatát imádom! Ne gondolj ilyen baromságokra, én minden hibáddal, teljes egészedben úgy szeretlek, ahogy vagy!
- Én is nagyon szeretlek! Mivel érdemeltelek ki? - fogta kezei közé az arcomat és csillogó szemekkel nézett rám.
Finoman megcsókolt és megnyalta alsó ajkam, mire én lenyitottam a számat, hogy nyelvünk szenvedélyes táncot járhasson. Lassan felálltunk, nem szakítva meg a csókot. Niall menyasszony stílusban az ölébe kapott és bevitt a házba. Felmentünk az emeletre, majd be szerelmem szobájába. Óvatosan lerakott az öléből, odament becsukni az ajtót. Odasétáltam a háta mögé és felpipiskedve puszit hintettem a tarkójára, majd a nyakára, mire halkan felsóhajtott. Megfordult és szenvedélyesen megcsókolt. Lassan elbotorkáltunk az ágyig, ahol a hátamra fektetett. A nyakamat kezdte puszilgatni, majd a kulcscsontomat és haladt egyre lejjebb. Amikor hirtelen megállt, értetlenül néztem fel rá.
- Mi az?
- Rosalie biztosan akarod? Nem szeretném, hogy megbánd! Ráérünk, várok ameddig kell.
- Szeretném, tényleg - mosolyogtam rá.
- Rosalie...később nem fogok tudni megállni...
- Nem is szeretném.
Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk, közben Niall a combomat kezdte markolászni. Tovább folytatta nyakam puszilgatását, majd megéreztem fogait is, ahogy szívni kezdi a bőrt, mire felsóhajtottam.
Ennek nyoma marad.
Keze egyre feljebb járt, már a szoknyám alatt volt. Felemelkedtem célzás képpen, vette a lapot és lehúzta hátul a ruhám cipzárját. Nagy nehezen leverekedtük és elhajítottuk a sarokba. Remegő kezekkel pólójáért nyúltam, amit segített levenni.
- Olyan vonzó vagy így, elmaszálódott rúzzsal, alattam lihegve.
Zavarba hozott, de ő ezt imádja. Kikapcsolta a melltartómat, én automatikusan eltakartam magam a kezeimmel.
- Ne! Kérlek - nézett őszinte rajongással.
Elvette a kezeimet és lassan végig simított az oldalamon.
- Nem tudok betelni a látványoddal - nézett végig rajtam.
Övéhez nyúltam, kikapcsoltam, majd levettük a nadrágját is. Már csak egy bokszer volt rajta.
Elkezdte csókolgatni a mellkasam, majd amikor a mellemhez ért, elkezdte őket nyalogatni, markolászni.
Minden egyes érintésére halkan sóhajtoztam. Melleim után hasam felé vándorolt, ahol megpuszilta, majd finomat megharapta a bőröm. Ujjait beleakasztotta bugyimba, majd kínzó lassúsággal lehúzta rólam az anyagot. Egy pillanatra zavarba jöttem, aztán rájöttem, hogy Niall előtt nem kell, ő lenne az utolsó ember, aki előtt szégyenkeznék. Megéreztem meleg lehelletét, majd puha nyelvét, mire hangosan felsóhajtottam. Hihetetlen érzés volt. Ahogy lepillantottam rá, láttam, hogy végig engem néz. Láthatóan élvezte, hogy ezt váltja ki belőlem.
Megéreztem egyik ujját bejáratomnál, mire engedélykérően nézett rám, bólintottam. Belém vezette ujját, ami nem volt rossz, csak szokatlan. Kis idő után halkan nyögdécselve élveztem tettét. Belém vezette második ujját is, mire feszengtem egy kicsit, hogy a kellemesből megint szokatlan lett. Niall ezt észre véve, feljött hozzám, ujjait nem húzva ki, majd megcsókolt.
- Mindjárt jobb lesz - suttogta fülembe.
Ütemesen pumpálni kezdett, ami növelte bennem azt a kellmes érzést. Igyekeztem halk lenni.
- Ne, Rose. Hallani akarom, ahogy a multkor. Engedd el magad - nézett a szemembe.
Ezután mindenféle gátlás nélkül nyögtem, ami láthatóan Niallnek is tetszett.
- Niall...ahh...min-mindjárt..- éreztem az alhasamban az egyre fokozódó érzést.
Azonban szerelmem kihúzta ujjait, mire értetlenül néztem rá. Kacsintott, majd az első fiókból elővett egy óvszeres zacskót. Feltérdelt az ágyon, én beleakasztottam ujjaim bokszere szélébe és lehúztam róla. Meglátva méretét kicsit megijedtem, de biztos voltam benne, hogy vigyázni fog rám. Kezembe adta a már kicsomagolt óvszert és bizalmasan rám nézett. Kissé ügyetlenül, remegő kezekkel felhúztam neki a kotont. Lábaimat dereka köré fontam, két kezével megtámaszkodott fejem mellett.
- Biztosan szeretnéd? - hangja tele volt vággyal.
- Igen.
Óvatosan belém hatolt, mire mellkasam nekinyomtam övének, halkan felszipogtam.
- Shh, nyugi, vigyázok rád - suttogta a fülembe.
Pár perc múlva közelebb húztam magamhoz csípőjénél. Lassan mozogni kezdett. Először kellemetlen volt, aztán egyre jobb, többet és többet akartam.
- Gyor...ahh...sabban - lihegtem fülébe.
Gyorsabb tempóra váltott, mire hangosan nyögdécselni kezdtem. Testünk teljesen összeforrt, egy papírlap sem fért volna el köztünk. Niall és én szeretkeztünk. Minden érzést, gondolatot, boldogságot összevetve szeretkeztünk.
- Mindjárt...ahh - motyogtam.
- Én is...
Mozdulatai lomhábbak lettek, de erőteljesebbek, ami meghozta mindkettőnknek a teljes és rendíthetetlen orgazmust. Hangosan nyögve élveztünk el, majd Niall kihúzódott belőlem, nyomott egy utolsó csókot a számra, legördült mellém az ágyra és mellkasára húzott.
- Ez volt életem legszebb éjszakája, köszönöm Rosalie - simogatta a hátam.
- Nekem is ez volt, szeretlek.
- Én is szeretlek.

29.fejezet

Üdv, kedves olvasók!
Először is szeretném megköszönni a több, mint 1100 oldalmegtekintést *-* Nagyon jól esik, köszönöm!
Másodszor, itt a friss, remélem elnyeri a tetszéseteket:)
Jó olvasást,

*Tear*

Sosem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet velem. Sosem akartam, hogy ilyen megtörténjen velem! Lehet, hogy a szüleimmel nem a legjobb volt a viszonyom-Bobbyé főleg- de szerettem őket! Ki ne szeretné a szüleit?! Az anyját, aki világra hozta, aggódott érte, és az apját, aki mindentől megvédte, és este benézett az ágya alá, hogy megbizonyosodjon, tényleg nincs ott semmilyen szörny.
Nem voltunk egy átlagos család, de a bajban mindig számíthattunk egymásra!
Mi lesz velem most, hogy már nincsenek? Kitől kérek tanácsot fiú ügyekben, ha nincs anya? Kitől kapok gondoskodó homlok puszit, ha nincs apa? Hogy fogom én ezt feldolgozni?
Már vagy tíz perce csak sírtunk Bobbyval egymást ölelgetve. Tudtuk mit érez a másik, most csak egymásra számíthattunk.
Gondolataimból fékcsikorgás rángatott ki. Egy helyi járőr autó állt meg előttünk, amiből egy magas, izmos férfi szállt ki. Mindketten felpattantunk a padról.
-Jóreggelt. Mr és Miss Davis?
-Jóreggelt, igen. Bob Davis vagyok, ő pedig a húgom, Rosalie.
-Ryan nyomozó vagyok. Fogadják részvétem, én és Simons nyomozó dolgozunk a szüleik ügyén-nézett ránk együttérzőn.
-Köszönjük-suttogtam rekedten.
-Ha gondolják indulhatunk a kapitányságra-indult meg az autó felé, mi csak némán követtük.
Mindketten hátra ültünk, nem akartam most egyedül lenni, ezért megkértem Bobbyt, hogy mellém üljön.
-Ryan nyomozó, hogy... hogy történt a baleset?-szemeimet ismét szúrni kezdték a könnyek, így inkább elkaptam a fejem és az ablakon át néztem New Orleans utcáit.
-A reptér féle jövet kisodródott az autójuk és belehajtottak egy árokba. Nyomozás közben, az erdőben egy szarvas tetemet találtunk, ami arra enged következtetni, hogy az állat kiugrott a jármű elé és Mr.Davis elrántotta a kormányt. Ennek következtében történt a baleset.
-Egy kicseszett szarvas-suttogtam magam elé.
-Tessék?-pillantott rám a sofőr a visszapillantóból.
-Semmi, semmi...-ráztam meg a fejem.
Az út további része csendben telt, legalábbis nekem. Bobby még beszélgetett a nyomozóval. Nem is értem, hogy van hozzá ereje. Én egy szót sem tudok kinyögni a torkomat szorító gombóctól. Csak néztem a nyüzsgő várost, ahogy az emberek nevetgélve sétáltak az utcán, egymásba karolva. Felszabadult, boldog emberek mindenhol. Hát...ezek a dolgok rám most nem jellemzőek.
A kocsi halk fékezéssel állt meg egy nagy épület előtt. Csigalassúsággal szálltam ki, majd csuktam be magam mögött az ajtót.
-Jöjjenek utánam-intett a nyomozó a kezével.
Benn minden olyan volt, mint a filmekben. Sok civil ruhás rendőr, folyamatos rohangálás és nyüzsgés. Egy irodába vezettek minket, amire nagy betűkkel rá volt írva, hogy Carter Simons. Szövetségi nyomozó.
Hangosan bekopogtunk, mire egy elhaló "gyere" volt a válasz.
-Carter, itt van Mr és Miss Davis-nyitottunk be.
-Köszönöm Matt, fáradjatok be-intett, az íróasztalával szemben levő két székre.
-Fogadják őszinte részvétem.
-Köszönjük.
-Gondolom Ryan már elmondta Önöknek mi történt-nézett ránk kerdőn, mire bólintottunk.-A szüleik testét most szállítják a hallottas házba...
-Nem lehetne, hogy... nos, Londonban szeretnénk a temetést-Bobby hangja elcsuklott, képtelen volt befejezni a mondatot.
-Ha úgy kívánják, el tudjuk szállítani a testeket.
-Rendben, köszönjük-néztem rá hálásan.
Ezután megbeszéltük a részleteket és elhagytuk a kapitányságot.
-Bobby, mi lesz most? Ma lesz Kat néni temetése...
-Természetesen elmegyünk, maradunk a virrasztáson, holnap reggel pedig az első géppel hazamegyünk.
Bólintottam.
-Gyere fogjunk egy taxit.

Hangosan kopogtam a régi faragású fa ajtón.
-Sziasztok-engedett be minket Camille, Kat testvére.
-Cam néni-öleltem meg sírva.
-Jajj drágám, ne sírj-simogatta meg a hajam.-Elizabeth és Joseph?-pillantott a hátam mögé.
-Anyu és apu...balesetet szenvedtek, amikor jöttek elénk a reptérre.
-Uramisten és jól vannak?
-Meghaltak-sírtam a pólójába.
-Nem-hallottam egy erőtlen suttogást oldalról.
Zack bácsi állt a konyhaajtóban megsemmisült tekintettel. Zack apu testvére, mindig átjött hozzánk az ünnepekkor.
Láttam rajta, hogy legszívesebben sírna, de nem engedte meg magának ezt a fajta gyengeséget. Bobby könnyes szemekkel ölelte meg. A nappaliban mindent elmeséltünk nekik.

Délután lezajlott Kat temetése. Nagyon szép szertartás volt. Sokan eljöttek és mindenki ott maradt a virrasztásra. Videókat néztünk Kat néniről és mindenki elbúcsúzott tőle egy kisebb beszéd formájában. A szertartás után mi egyből a reptérre mentünk, Zack bácsival. Azt mondta, hogy ilyen helyzetben nem hagy minket magunkra. Szeretne a gyámunk lenni, amit nem is bánunk. Nincs családja, és amúgy is nagyon szeretjük őt.
Még öt perc volt hátra a becsekkolásig.
-Srácok figyeljetek, minden rendben lesz oké? Nem törhetünk össze! Joseph és Elizabeth sem szeretne minket így látni. Összetartunk és együtt átvészeljük!
-Szeretlek-öleltem meg, példámat Bobby is követte.
-Én is szeretlek titeket.

"A Londonba tartó jártunk fél órán belül indul. Kérjük, kezdjék meg a felszállás!"

Az úton végig zenét hallgattam és néztem a felhőket. Gondolkoztam. Mellettem Zack és Bobby aludtak.

"Kérem csatolják be öveiket, megkezdjük a leszállást! Köszönjük, hogy minket választottak. További szép napot!"

-Szép napot, chh...jó vicc-morogtam az orrom alatt.
Miután leszálltunk fogtunk egy taxit, bediktáltuk a címet és mentünk is haza. Eszembe jutott Niall. Megígértem neki, hogy hívom, erre már egy napja jelet sem adtam magamról.
Elővettem a telefonom a zsebemből és láttam, hogy 25 nem fogadott hívásom van és 10 SMS-em Nialltől, 15 nem fogadott Vickytől és 20 SMS Louistól. És a többiek is legalább ennyiszer kerestek. Biztos halálra aggódták magukat. Megnéztem Niall utolsó üzenetét.

Feladó: Niall<3
"Kicsim haragszol rám? Valami rosszat tettem? Kérlek ne haragudj! Hívj, nagyon aggódom! Szeretlek♥"

Istenem, dehogy haraszom! Szegény Niall, most még rosszabbul érzem magam. Gyorsan vissza is írtam neki.

Címzett: Niall<3
"Szia. Nem haragszom! Most megyek hazafelé, fél óra és ott vagyok! Szeretlek♥"

Louisét is megnéztem.

Feladó: Louis
"Rosalie az Isten szerelmére válaszolj! Mindenki halál ideges! Baj van?"

Címzett: Louis
"Szia, fél óra múlva otthon vagyunk, ott mindent elmesélek."

Feladó: Vicky
"Rose válaszolj kérlek! Érzem, hogy gáz van. Remélem nem történt semmi baj! xoxo"

Címzett: Vicky
"Szia. Nemsokára otthon vagyunk, hívd át a srácokat, mindent elmesélünk. xoxo"

Még 5 percig utaztunk, majd a kocsi egy kisebb fék csikorgással megállt a ház előtt. A sofőr kezébe nyomtam a pénzt, némi borravalóval, majd kiszálltunk a taxiból. Kivettük a csomagtartóból a bőröndöket, majd megindultunk az ajtó felé, amit a kulcsommal ki is nyitottam. Amint beértem egy test csapódott nekem.
-Úristen végre! Annyira aggódtunk értetek!-motyogta Vicky a vállamba.
Jó szorosan visszaöleltem, igazából már nagyon hiányoztak nekem, pedig csak egy napja jöttem el.
-Ohh!-engedd el lassan.-Zack bácsi, szia-nyomtak két puszit egymás arcára.
Igen, Vicky őt is ismeri, mivel mi ketten együtt nőttünk föl, így a White és a Davis család rendesen ismeri egymást.
-Rose...
-Niall!-futottam oda hozzá, majd megcsókoltam.-Nem haragszom! Nagyon szeretlek!-daráltam el.
-Én is téged!
-Khm...
-Oh, Zack bácsi, ő Niall, a barátom. Niall ő Zack bácsi, apu testvére-mutattam be őket egymásnak.
-Örülök fiatalember.
Jajj ne! Megint kezdi! Minden barátommal ezt csinálta.
-Én is örülök-fogott vele kezet szerelmem.
-Tudod fiam, katona voltam, a legjobb mesterlövész.
Niall nyelt egy nagyot és segélykerőn rám nézett.
-Zack, kérlek...inkább bemutatom a többieket.
Komolyan, teljesen olyan, mint apu! Ő is mindig ilyen volt.
-Ők itt Zayn, Harry, Louis, Liam, Caroline és Nicky. Srácok ő Zack, a nagybátyám.
-Hölgyeim-csókolt kezet nekik.
Valójában Zack elég régimódi volt, de láthatólag ezt a lányok egyáltalán nem bánták. Nos, igen, elég jóképű egy fickó az egyszer biztos.
-Volt egy katonatársam, aki szintén Liam volt.
Az említett erre elmosolyodott, de egyből lehervadt a vigyora a következő mondatra.
-Sajnos meghalt.
-Ez remek sztori volt, gyere inkább üljünk most le-néztem rá szúrósan, majd odavezettem a kanapéhoz, ahol mindenki helyet foglalt.
Niall mellém ült és összekulcsolta ujjainkat, amit Zack morcos pillantásokkal illetett.
-Srácok nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de a történtek mellett nem lettem volna képes beszélni...
-Rose, nagyon sajnáljuk Kat nénit...-mondta Zayn, de félbeszakítottam.
-Nem erről van szó-a könnyeim ismét folyni kezdett, mire éreztem, hogy Niall megfeszül mellettem, majd megszorítja egy kicsit a kezem bíztatásképp.
Segélykérőn testvéremre néztem.
-A reptéren vártuk anyut és aput, sokat késtek. Rosaliet felhívta egy nyomozó és közölte velünk, hogy...-elcsuklott a hangja, kifújva a levegőt megrázta, majd lehajtotta a fejét.-Balesetet szenvedtek, amit nem éltek túl-kibuggyant egy könnycsepp a szeméből, Nicky szorosan megölelte, amit ő viszonzott.
A szobában megfagyott a levegő, amikor felnéztem láttam, hogy Vicky sír, a többiek meg együttérzőn néznek minket.
-Nagyon sajnálom, őszinte részvétem-ölelt meg Caroline.
-Köszönjük.
Talán ő érzi át a legjobban a helyzetünket. Mindenki részvétét nyilvánította, láttam, hogy őket is meghatotta a dolog.
-Azt hiszem én elmegyek haza-indult el Zack bácsi az ajtó felé.
-Vicky ugye nem bánod ha hazaköltözöm?-néztem rá.
-Nem! Maradj csak, majd én hazamegyek-ajánlotta fel Bobby.
-Persze, maradj Rose-mosolygott halványan Zack.
-De...
-Semmi de! Hidd el, barátok közt jobb most neked. Akkor megyünk is. Sziasztok, jóéjt-puszilta meg Bobby, majd Zack bácsi is a homlokom.
Hmm...úgy tűnik ez egy családi szokás.
-Gyere, menjünk mi is aludni-húzott fel Niall a kanapéról.
Elköszöntünk, majd felmentünk a szobámba.
-Köszönöm, hogy itt maradsz-mondtam, miközben kerestem a pizsamám.
-Nem kell megköszönnöd, ez természetes.
-Mindjárt jövök-bementem a fürdőbe.
Úgy döntöttem, hogy csak zuhanyzok, ha fürdenék tuti elaludnék a kádban.
Beálltam a tus alá és magamra engedtem a meleg vizet. Nagyon jól esett, lemostam magamról a nap fáradalmait. Megmostam még a hajam, majd kiszálltam és úgy gondoltam nem szenvedek a szárítással, majd megszárad magától. Felvettem a pizsim és elmosolyodtam, ugyanis sikerült Niall egyik pólóját felvennem, amit még régebben itthagyott, majd alá vettem egy francia bugyit. Úgyis akkora rám a póló, hogy a combom közepéig ér. Fogat mostam, majd kimentem a hálóba, ahol szerelmem a telefonját nyomkodta. Odalépkedtem a szekrényemhez és végig éreztem magamon szerelmem tekintetét, majd elővettem egy boxert és Niall lábára raktam. Igen van nálam boxer, hagyott itt pár ruhát, hogy ha esetleg itt alszik, legyen mit felvennie. A kezébe vette a ruhadarabot, felállt, megölelt, majd megcsókolt.
-Tetszik a pizsid-puszilta meg az orrom.
-Köszi-pirultam el.-Na menj.
Elment lezuhanyozni, én meg ledobtam magam az ágyra.
Most mi lesz? Elvesztettem a szüleim. Zack bácsi a gyámom lett. Lépjek túl vagy gyászoljak és ne mosolyogjak? Mit tegyek? Anyu és apu mit szeretnének látni fentről? Egyértelműen az első verziót, de úgy érzem az nem lenne helyes.
-De helyes, hisz a szüleid is azt szeretnék-ijedtemben megugrottam Niall hangjára.
-Hangosan gondolkoztam?
Nem válaszolt csak folytatta.
-Rose nem szabad össze omlanod vagy depressziósnak lenned! Itt vagyok neked én, a srácok, Zack és a testvéred is! És nem hagyunk egyedül, együtt átvészeljük ezt az időszakot! Mert szeretünk...-állt elém.-Mert szeretlek.
-Köszönöm-pityeregtem.
-Miért sírsz? Rosszat mondtam?
-Csak meghatódtam, szeretlek-húztam le az ágyra, majd gyengéden megcsókoltam.
Letörölte a könnyeket az arcomról, majd halványan rám mosolygott.
-Aludjunk-mondta, gondolom látta, hogy fáradt vagyok.
-Lefeküdtem, oldalra fordultam. Megéreztem Niall kezét a derekamon, hátulról magához húzott, mellkasa hátamnak nyomódott, ezért éreztem nyugodt lélegzését, ami engem is megnyugtatott. Elöl összekulcsolta ujjainkat, én megpusziltam kézfejét.
Két napja nem aludtam öt óránál többet, ami megtette a hatását, pár perc alatt elnyomott az álom, de még éreztem, hogy Niall egy gyengéd puszit ad a vállamra.

28.fejezet

Hali!
Ez a rész hosszabb lett, mint terveztem.:) De ez sose baj. Nem is rizsázok, gondolom a részre kíváncsibbak vagytok, mint a dumámra.:)
Jó olvasást,

*Tear*

Hát képzeltem már kellemesebbet is, mint arra kelni, hogy leszakad a derekam. Ez a sátrazás hátulütője, magamra vessek, hiszen én találtam ki.
Niall még édesen szuszogott mellettem, ezért a lehető leghalkabban kecmeregtem ki a sátorból.
-Jóreggelt-rikkantotta Eleanor.
-Psszt!-csítította Perrie.-A srácok még alszanak, mondjuk nem értem, hogy bírják, nekem mindjárt leszakad a derekam.
-Nekem is-nyögte fájdalmasan Nicky.
Most tűnt csak fel, hogy mi lányok mind ébren vagyunk.
-Nagyooooon éhes vagyok-szenvedett Caroline.
-Én is, hozom a szendvicseket.
Halkan bementem a sátrunkba, ugyanis ott volt a táska, amiben meg a kaja volt, ugyanis Niall kisajátította az egészet. Na jó, elismerem, ketten koboztuk el.
-Ó, szia-köszöntem szerelmemnek, aki már fel is öltözött.
-Jóreggelt, gyönyörűm. Hova-hova?-méregetett, amikor meglátta, hogy ki akarom vinni a kajás táskát.
-Nem is tudom, képzeld éhesek vagyunk-vetettem szemére szórakozottan.
-Miért nem ezzel kezdted? Menjünk-sétált ki a sátorból.
Már mindenki fenn volt, mindenkinek "dobtam" egy szendvicset.

-Zaaaaaayn! Gyere már, lemegy a nap, mire elindulunk!
-Itt vagyok, mehetünk.
Harry és Caroline unszolására túrázni indultunk az erdőbe. Niallel a kezünket összekulcsolva haladtunk.
-Tuti nem fogom bírni, a túra nem az én műfajom-motyogtam magam elé.
-Ha én is ilyen dagi lennék, én se bírnám-cukkolt Bobby.
-Pff, testvéri szeretet-morogtam.
-Csak reális vagyok, husi-ütött gyengéden hasamba.
-Ezt nem kellett volna-végig se mondtam, már elkezdtem kergetni.
Annak ellenére, hogy daginak hívott, mégis sikerült elapnom. Raugrottam a hátára, ennek hatására mindketten pofára estünk, -Úúú...-vízhangozták a többiek, Bobby a hátára fordult, én kapva az alkalmon ráültem csípőjére és elkezdtem püfölni a mellkasát. Utána mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva felálltam, azonban az első lépés után fogást éreztem a bokámon, majd port a számban.
-Aú!-kiáltották ismét a többiek.
Bobby csak ördögien kacagott, majd rám mászott és birkóztunk a porban.
-Jólvan bébi egy és kettő, tovább kéne menni-javasolta Louis.
-Pedig kezdtem belejönni-kuncogtam, majd felálltam és leporoltam magam.
-Dagiiiiiii-kántálta tovább Bobby.
-Barom.
-Picsa.
-Seggfej.
-Liam!-poénkodott Li.

-Vi...zet! Meg-meg...halooook-nyöszörögtem egy óra gyaloglás után.
-Bírd ki, mindjárt visszaérünk-puszilta meg az arcom Niall.
-Cipeeeeelj, kérlek-meresztettem rá boci szemeimet.
-Ah, mi mindent megteszek érted, te nő-csóválta rosszallóan a fejét, de a szája sarkában ott bujkált a kis mosoly.-Ugorj!-hajolt lejjebb kicsit.
Ugorj. Elpirultam az emlékre, tegnap is ezt mondta, a majdnem...nos...az a majdnem előtt.
-Meddig szobrozzak így?
-Oh, bocsi-ráztam meg a fejem, majd ugrottam is fel hátára.

Igaza volt, tényleg nem voltunk messze, öt perc alatt vissza is értünk. Nekem már semmire nem volt erőm, úgy ahogy voltam bedőltem a hálózsákba és el is nyomott az álom.

Reggel a többiek nevetésére keltem, ami beszűrődött hozzám. Mikor kimentem már minden sátor el volt pakolva.
-Reggelt'-morogtam, majd lehuppantam Nicky mellé.
-Pakolj, mi menni haza-mosolygott rám.
Bementem a sátorba, mindent behajigáltam a táskámba, még Niallnek is bepakoltam. Ezt még behajtom rajta. Rezgett a telefonom, jelezve, hogy SMS-em érkezett.

"Szia kicsim, apuval elutaztunk New Orleansbe, meghalt egy régi ismerősöm. Ismerted, Kat néni. Ha hazaértél, szeretném, ha utánunk jönnétek.
Szeretünk, anyu és apu."

Könnyek gyültek a szemembe. Ó, hát hogyne ismerném! Amikor kicsik voltunk gyakran vigyázott ránk Kat néni, aztán mikor elköltözött már bébisintéreink voltak. Igen én így hívom őket. Kat mindig is kedves volt hozzánk, nagyon szerettük őt, borzasztó, hogy meghalt!
Zaklatottan kimentem a sátorból, szememmel testvéremet kutatva.
-Baj van, Rose?-kérdezte Perrie.
-Bobby-néztem szemeibe, aggódó pillantást kaptam.-Kat néni...m-meghalt-suttogtam magam elé, majd szememből ömleni kezdtek a könnyek.
-Istenem-motyogta, majd kitárta karjait.
Szorosan öleltem, némán zokogva karjaiban.
-Bocsi srácok, de...ki volt Kat néni?-kérdezte valaki, nem tudom ki, nem igazán figyeltem.
-Kat néni 10 évig volt a bébiszitterünk, csak elköltözött New Orleansbe, de rendszeresen beszéltünk utána telefonon és néha nála nyaraltunk-mondta Bobby.
-Oh, részvétem-fejezte ki mindenki sajnálatát.
-Köszönjük. Anyu azt írta, hogy ha hazaértünk, utazzunk utánuk.
-Rendben, úgyis indulni készültünk.
Amíg a többiek összepakolták a maradék cuccot, én visszaírtam anyunak.

"Szia, amint hazaértünk, az első géppel indulunk!
Mi is szeretünk titeket.
Puszi, Rose és Bobby"

-Rose, gyere, indulunk-nyújtotta Niall a kezét, én összekulcsoltam ujjainkat.-Minden rendben lesz, itt vagyok melletted-puszilta meg kézfejem.
Nem tudtam akár csak egy szót is kinyögni, csak könnyes szemmel bólintottam és adtam neki egy apró csókot.

A hazaúton végig csak bámultam ki a fejemből, gondolkodtam. Egy csomó emlék eszembe jutott Kat néniről. Bobby hasonló cipőben járt, bár ő nem sírt, mások előtt legalábbis biztos nem fog. Niall végig fogta és simogatta a kezem, nagyon hálás voltam érte, hogy ennyire mellettem áll.
Leparkoltunk a ház előtt, én csak csendesen kiszálltam, kivettem a csomagjaimat és bementem a házba, majd a szobámba és egyből elkezdtem pakolni a bőröndjeimbe. Bobby azt mondta, hogy ő foglal repülőjegyeket a lehető leghamarabbra.
Szegény anyu, neki a legjobb barátnője volt, nagyon ki lehet borulva. Mindenben mellette fogok állni! Nem hagyhatom összezuhanni.
-Rose-nyitott be testvérem.-Ha elpakoltál gyere, hozd le a csomagod, este megyünk.-mondta, majd kiment.
Lecipekedtem, majd besétáltam a nappaliba, mindenki ott volt. Leültem közéjük és csak hallgattam beszélgetésüket. Az egész délután így telt, próbáltak felvidítani minket, amiért nagyon hálás vagyok. De eljött az este hét óra, mi pedig a kilenc órási géppel megyünk.
-Meddig lesztek?-kérdezte Louis.
-Szerintem csak egy-két hét.
Elköszöntünk, mindenkitől, Niall ki kísért minket a reptérre. Mire odaértünk már csak fél óra volt a gép indulásáig.
-Nagyon vigyázz magadra, oké? Nagyon szeretlek. Bobby, vigyázz rá, kérlek-ölelgetett Niall.
-Persze.
Ők is megölelték egymást. Nyomtam egy hosszú csókot szerelmem ajkaira, majd homlokom övének döntöttem.
-Hiányozni fogsz, szeretlek-suttogtam.

"A New Orleansba tartó járatunk húsz perc mulva indul. Kérem kezdjék meg a beszállást!"-szólt egy monoton női hang.

-Menjünk, Rose. Szia Niall-pacsizott le vele utoljára.
-Sziasztok-nyomott búcsúcsókot a számra.-Hívjatok ha leszálltatok.
-Rendben.

Gyorsan becsekkoltunk, majd siettünk is a gépre. Sikerült ablak mellé jutnom, aminek nagyon örültem, mellettem Bobby, ő mellette pedig csak egy idős hölgy ült. Bobby a kezét enyémre tette és halványan rám mosolygott.
-Minden rendben lesz-mondta bíztatóan.
-Minden rendben lesz-ismételtem bizakodva.
Az út elég hosszú volt, el is aludtam, arra keltem fel, hogy testvérem óvatosan rázza a vállam.
-Ébresztő, megjöttünk-rekedt hangjából arra következtetek, hogy ő is most ébredhetett fel. Talán az idős hölgy szólt neki.
-Menjünk-mondtam.
Leszálltunk a gépről, vissza szereztük a csomagjainkat és elindultunk kifelé az épületből. Még a reptérre menet beszéltem anyuval, aki azt mondta, hogy kijönnek elénk, de még nem voltak itt. Leültünk egy ottani padra és csak vártunk. Hajnal volt, de szerencsére jó idő, nem kellett átkutatni a bőröndöket pulcsi után.
Lassan már fél órája vártunk, kezdett rossz előérzetem lenni, amit meg is osztottam Bobbyval.
-Biztos dugóba keveredtek-magyarázta.
-Ilyenkor?
-Húgi, ismered New Orleanst ez a vá...
-Várj-nem tudta befejezni, telefonom elkezdett csörögni.-Halló?
-Jónapot, Rosalie Davis?
-Igen-válaszoltam bizonytalanul.
-Simons nyomozó vagyok. Hölgyem rossz hírt kell közölnöm Önnel...
-Uramisten-gyomrom remegni kezdett, kezem szám elé kaptam.-Mi történt?
-A szülei autóbalesetet szenvedtek.
-De ugye jól vannak?!
Halk sóhajt hallottam a vonal túlsó végéről. Kihangosítottam, hogy Bobby is hallja.
-Sajnálom kisasszony, a szülei...nem élték túl a balesetet.
-Nem,nem,nem!-törtem ki hisztérikusan.
Bobby átvette a telefont.
-Itt Bob Davis. Hol vannak most a szüleim?! Itt vagyunk a helyi reptéren...
-A szüleit most szállítják a hullaházba. Lenne néhány kérdésünk Önökhöz. Kiküldök egy autót a reptérhez, aki elhozza magukat a kapitányságra.
-Rendben. Viszhall'-tette le a telefont.
Ennyi volt, eddig bírtam. Hangos zokogásban törtem ki. Nem tudtam mi tévő legyek. A szüleim...meghaltak! Amikor ránéztem Bobbyra mégjobban folyni kezdtek a könnyeim, hiszen a testvérem is sírt. Ő, akit sose láttam még szomorkodni se. Ha ő sír, akkor én mit tegyek? Teljesen összetörtem.

Új design!

Vas Happenin'?

Mint látjátok a blogomnak új fejléce van! Ebben a bejegyzésben szeretném megköszönni Dana-nak ezt a remek munkát! Szerintem nagyon jó lett, nekem tetszik! Lessetek be a blogjába, nyugodtan rendeljetek tőle, nem bánjátok meg!;)
Nagyon aranyos és segítőkész!
Mégegyszer köszönöm Dana!:)

A fejlécemet Dana készítette, a Dana Design blogról:  danadesignsforyou.blogspot.hu

27.fejezet

-Szerintem ennyi elég lesz-mondtam a lányoknak, ágakkal megpakolt kézzel.
-Menjünk vissza, amúgy is elég sötét lett-nézett körbe kissé ijedten Caroline.
Lassan battyogtunk, mire Nicky felsikoltott.
-Ááá, idióta! A frászt hozni rám!-püfölte Harry mellkasát, de ő csak nevetett.
-Bocsi, nem tudtam, hogy ilyen ijedős vagy.
-Nem is vagyok, csak...nem és kész-fonta össze durcásan a kezeit maga előtt.
-Rendben, rendben-nevetett tovább Harry.

-Énekeljünk!-kiáltotta Perrie.
-Amit csak szeretnél, mi legyen?-fogta meg Zayn a kezét.
Istenem, de édesek!
-Hmmm, You and I.
-Okéé, várjatok-fogta magát Niall és beszaladt a sátrunkba, majd kezében a gitárjával visszaült mellém.

I figured it out. 
I figured it out from black and white. 
Seconds and hours. 
Maybe they had to take some time. 

I know how it goes. 
I know how it goes from wrong to right. 
Silence and sound. 
Did they ever hold each other tight. 
Like us did they ever fight, like us. 

You and I 
We don't wanna be like them. 
We can make it to the end. 
Nothing can come between. 
You and I. 

Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 
No, nothing can come between. 
You and I. 
Oh, you and I. 

I figured it out. 
Saw the mistakes of up and down. 
Meet in the middle. 
There's always room for common ground. 

See what it's like 
See what it's like for day and night. 
Never together. 
Cause they see things in a different light. 

Like us, 
they never tried like us. 

You and I 
We don't wanna be like them. 
We can make it to the end. 
Nothing can come between. 
You and I. 

Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 

Cause you and I 
We don't wanna be like them. 
We can make it to the end. 
Nothing can come between. 

You and I. 
Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 
Nothing can come between. 

You and I. 
Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 
Nothing can come between. 

You and I. 
Oh, you and I. 
You and I. 
We can make it if we try. 
Oh, you and I.

-Szeretlek-döntötte Niall a homlokát az enyémnek.
-Én is szeretlek-mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
-Srácok, mi megyünk, jóéjt-állt fel a Zerrie páros és bementek a sátrukba, akiket nem sokkal követtek a többiek is, így csak Niall és én maradtunk a tábortűznél.
Már zsibbadt a fenekem a pokróccal fedett földön, ezért a fejemet szerelmem ölébe hajtottam, aki elmosolyodott cselekedetemen.
-Szivem-böktem meg pocakját.
-Hümm?
-Énekelsz nekem?
-Mit énekeljek?
-Azt, amit először hallottam tőletek, amikor megtudtam, hogy énekes vagy-kuncogtam fel.-Story Of My Life.

Written in these walls are the stories that I can't explain 
I leave my heart open but it stays right here empty for days 
She told me in the morning she don't feel the same about us in her bones 
Seems to me that when I die these words will be written on my stone 

And I'll be gone, gone tonight 
The ground beneath my feet is open wide 
The way that I've been holding on too tight 
With nothing in between 

The story of my life 
I take her home 
I drive all night to keep her warm 
And time... is frozen (the story of, the story of) 
The story of my life 
I give her hope 
I spend her love 
Until she's broke 
Inside 
The story of my life (the story of, the story of) 

Written on these walls are the colors that I can't change 
Leave my heart open but it stays right here in its cage 
I know that in the morning now I see us in the light upon a hill 
Although I am broken, my heart is untamed, still 

-Ébren vagy?-hagyta abba az éneklést, látva lehunyt szemeimet.
-Igen, csak...olyan gyönyörű hangod van-zavaromban eltakartam arcom.
-Köszönöm-kuncogott fel, elvéve kezeimet arcom elől.-Zavarban vagy.
-Nem én...csak...-ennél vörösebb már nem is lehetnék. 
-Igen?
-Niall...-újra magam elé emeltem kezeim.-Énhchdahknehmuthomhitmonhdjak.
-Rosalie-nevetett fel hangosan.-Ebből semmit sem értettem.
-Azt mondtam, hogy, én csak nem tudom mit mondjak-néztem szemeibe.
-Niall annyira szeretlek, kérlek csókolj meg-utánozta hangomat.
-Megteszed te azt az engedélyem nélkül is-nevettem.
Lassan lehajolt hozzám, de nem csókolt meg, ajkaink csak súrolták egymást. Orrával megbökte arcomat, száját hozzáérintette enyémhez, majd rögtön el is húzódott. Felemeltem fejemet, de hátrahúzta sajátját.
Most kínozni akar? Mert akkor nagyon jól csinálja!
-Niall..-nyögtem fel fájdalmasan.
-Mit szeretnél?-pajkos fény csillant szemeiben.
-Kérlek.
-Mondd ki Rose, csak ki kell mondanod...
-Csókokj meg!
Ravaszul elmosolyodott, majd összetapasztotta ajkainkat, nyelve masszírozta enyémet, amivel elvette az eszem. Csókja lágy volt és érzéki. Fogkrémje mentolos íze keveredett sajátjával, a kedvenc párosításom!
-Nem...is...volt...olyan...nehéz...kimondani-motyogta a csókok közt.
-Nem...-válaszoltam újra elmélyítve csókunkat.
Lassan felálltunk egy pillanatra sem szakadva el egymástól.
-Ugorj-lihegte.
Tettem, amit mondott. Lábaimat dereka köré fontam, ő megtartott. Elbotorkáltunk a sátrunkig, ahol lefektetett a hálózsákra. Gyorsan behúzta a cipzárt, majd fölém mászott. Adott egy puszit az arcom jobb oldalára, majd bal oldalára, az orromra, a szám a sarkába, mire türelmetlenül magamhoz húztam tarkójánál fogva. Ajkaink tökéletes táncot jártak. Lassan áttért nyakamra, ahol nedves puszikat hagyott, mikor elért fülem mögé, halkan nyöszörögni kezdtem.
-Hmm, megvan a gyengepontod.
Óvatosan fülcimpámba harapott.
-Ah...-nem bírtam csendben maradni.
Először gyengéden, majd egyre erősebben kezdte szívni a fülem alatti bőrt, aminek biztosan nyoma marad. Számba haraptam, hogy elfolytsam nyögéseimet.
-Ne, szeretném hallani a hangod! Engedd el magad-nyomott egy apró puszit számra.
Államtól egészen kulcscsontomig nedves csíkot hagyott nyelvével, majd kezeivel elkezdte piszkálni pólóm alját. Vettem a lapot, felemeltem csípőmet, majd levette a felesleges ruhadarabot. Végigcsókolta mellkasom, mellem vonalát, haladva egyre lejjebb a hasamig, majd vissza a számig. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, és remegő kezekkel nyúltam pólójához, amit a segítségével le is vettem róla. Ujjbegyeimmel végigsimítottam felsőtestén, mire megremegett. Szeme sötétebb lett a vágytól. Melltartómhoz nyult, mire meszólalt a vészcsengő a fejemben.
-Niall, várj...-toltam el magamtól.-Ne haragudj, én...még nem állok készen rá-néztem rá bűnbánó szemekkel.
-Semmi baj, rengeteg időnk van még, várok, ameddig csak kell-mosolygott, majd felkelt.-Gyere öltözzünk át-húzott fel, majd kezembe adta pizsamámat.
-Figyelj, elfordulnál?
-Kicsim...rendben-fordított hátat.
Gyorsan átöltöztem és szóltam hogy kész vagyok.
Niall elkezdte kigombolni a nadrágját, amit le is vett, majd megfogta boxere szélét, mire észbe kaptam és ijedten csináltam egy 180 fokos fordulatot. Halkan felkuncogott mögöttem.
-Nem vagyok szégyenlős, kész vagyok.
-De én igen-dobtam neki a nadrágomat.-Aludjunk, fáradt vagyok.
Bebújtunk a hálózsákba, de olyan meleg volt hogy inkább rájuk feküdtünk. Niall a hátamhoz simult, kezét átfonta csípőmön, összekulcsolva ujjainkat.
-Jóéjt-puszilt hajamba.
-Jóéjt-motyogtam, egy percen belül el is nyomott az álom.

26.fejezet

Reggel teljesen kipihenten ébredtem, ami nem is baj, mert ma megyünk sátorozni. Niall még aludt, ezért extra halkan keltem fel, nem akartam felébreszteni. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, megcsináltam a hajam és dobtam fel egy kis sminket. A tükörbe nézve boldogan konstantáltam, hogy a szemem már nem piros, legalább nem kell már használni azt a szemcseppet, borzasztóan csípett.

-Jóreggelt!-kurjantottam a konyhába érve.
-Neked is, tessék-tolt elém Liam egy palacsintával megpakolt tányért.
-Imádlak! És mond csak, egészen véletlenül nincs Nutella?
-Egész véletlenül, van-elővette a szekrényből, majd a kezembe adta.
-Köszönöm-pillantottam rá hálásan.

-Megyek, felkeltem a többieket-mondta, miután megreggeliztem.
-Várj, én is megyek!
A lehető leghalkabban felmentünk a lépcsőn.
-Te kelted Harryt, Vickyt és Niallt, enyém Louis, Caroline és Zayn, oké-suttogtam.
Bólintott, majd elindultunk egymásnak ellenkező irányba. Mikor beléptem Zayn szobájába teljes sötétség fogadott. Hogy tud ez így aludni?! Az orráig se lát el!
Miután megszokta a szemem, megálltam az ágy végében.
-Zayn, Zayn-keltegettem halkan, de semmi, ugyanúgy horkolt tovább.
Rendben, ha a szép módszer nem jön be, bekeményítek. Nagy lendülettel rávetődtem és elkezdtem csikizni.
-Neeeee, basszus!-nevetett álmosan.
-Jóreggelt álomszuszék, pattanj és pakolj, megyünk sátrazni! Ja és hívd fel Perriet!
Válaszul csak halkan felnyögött és lecsukta szemeit.
-Hát jóó...-megindultam felé, hogy megint megcsikizzem, de mikor észrevett, felkiáltott.
-Megyek már, megyek-nevetett fel, majd kikelt az ágyból.
Háromból egy, pipa! Lou szobája felé vettem az irányt, már az ajtó előtt hallottam hangos horkolását.

-Louiiiiis-kiáltottam rá már vagy harmadjára.
Most vagy szivat vagy tényleg ilyen mély alvó. Hmmm...mit tegyek, mit tegyek? Ekkor felvillant a fejem fölött a kis villanykörte, mint a mesékben. Bementem a fürdőbe, öntöttem egy pohárba vizet, aminek a tartalmát a nyakába borítottam.
-Ááá, hideg, hideg, hideg!-visítozott vergődve.
-Pakolj, hívd Eleanort!-futottam ki, mert ahogy ismerem képes lett volna berántani maga mellé a vizes ágyba.
Carolinehoz belépve meglepődve fogadtam, hogy már ébren van.
-Jóreggelt, hogy hogy ilyen korán?
-Neked is, hát nem aludtam túl sokat.
-Ó! Értem. Figyelj ha felöltözöl elmegyünk ruhákat venni neked, jó?-mosolyogtam rá.
-Nem lehet-hajtotta le a fejét.
-Miért nem?
-Nincs pénzem.
-Én fizetek.
-Nem fogadhatom el, így is betolakodtam ide, nem akarok a terhetekre lenni!-szomorkodott.
Odamentem és leültem mellé az ágyra.
-Figyelj, ha így jobban érzed magad, akkor majd visszaadod, ha lesz pénzed-simítottam meg a vállát.-Na?
-Rendben.
-Jajj, gyere ide-tártam szét karjaimat, majd szorosan megöleltem.

Fáradtan estünk be az ajtón, miután hazaértünk a bevásárlásból. Csak 2 órát voltunk, mert siettünk vissza a camping miatt. Megvettünk minden szükségeset Carnek.
-Pihenjetek egy kicsit aztán indulunk, már-pillantott az órájára Liam.-11 óra van.
-Add vissza, hallod! Louiiiiis!-hallottuk pakisztáni barátunk kiáltását.
-Zayn ezeknek a fele nem kell! Minek neked 4 fésű és 5 tükör?
-Kell és kész, kérem vissza!
-Tessék te kis díva-mondta Lou, majd lerobogott hozzánk a lépcsőn, a táskájával a vállán. Még szerencse, hogy én este bepakoltam.
*Kop-Kop*
-Nyitom-futott Harry az ajtóhoz.-Eleanor és Perrie!
-Uramisten!-kiáltottam fel, majd felszaladtam az emeletre.
-Rose, mivan?-hallottam szerelmem kiabálását a konyhából, de nem foglalkoztam vele, bementem a szobánkba és magamra zártam az ajtót. Jesszus, Jesszus, Jesszus! A példaképem most ott áll a nappaliban, nagy valószínűséggel hülyének nézve engem. Berontottam a fürdőbe, hogy legalább fele olyan jól nézzek ki, mint ő! De nem akarom, hogy másmilyennek lásson, mint amilyen valójában vagyok. Mit tegyek?
-Rosalie, minden rendben?
Á, a példaképem kopogtat! Kinyissam? Persze, hogy igen, ez hülye kérdés volt! Huhh, mély levegő , ki és be, ki és be.
-Nem harapok, mi lenne ha kijönnél és beszélgetnénk?-hallottam a hangján, hogy elmosolyodik.
Tuti bolondnak néz és kinevet! Rendben, nem húzom az időt! Lassan elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót. Élőben még szebb, mint képeken.
-Képzelődöm vagy tényleg Perrie Louise Edwards áll előttem?-motyogtam megdermedve.
Óvatosan megcsípett, mire halkan felnevettem.
-Nem képzelődsz-nyomott három puszit az arcomra-Örülök a találkozásnak.
-Hát még én! Ne haragudj a hülye viselkedésem miatt, csak huhh...te vagy...
-A példaképed?-mosolygott rám.-Tudom, Niall említette, és igazán örülök neki, hogy én vagyok. De gyere, mert a fiúk már nagyon várnak.
Elindult, de én nem voltam képes megmozdulni.
-Gyere!-nevetett majd megfogta a kezem és maga után húzott.
Perrie Edwards megfogta a kezem! Mikor leértünk mindenki vigyorogva fogadott minket.
-Szia, Eleanor vagyok-ugrott elém, majd adott három puszit.
-Tudom, én meg Rosalie-mosolyogtam tejbetök módjára.
Mindig is szerettem volna megismerni őket és olyan jó, hogy ez a kívánságom is valóra vált. Niall odajött mellém, átkarolta a derekam, majd megcsókolt.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
-Tütürürű, indulás!-kapta fel Louis Eleanort és kifutott vele a kocsihoz, ahol már Bobby és Nicky várt ránk.
Mivel sokan voltunk, három kocsival mentünk.
1.sofőr: Louis utasok: Eleanor, Liam, Caroline
2.sofőr: Niall utasok: Perrie, Zayn és Én
3.sofőr: Harry utasok: Vicky, Nicky, Bobby

Az út ismerkedéssel telt. Legalábbis Perrie és én köztem. Megkértük Zaynt, hogy üljön előre, mi had beszélgethessünk. Perrie nagyon aranyos, vicces és kedves, egész úton nevettünk, csomó mindent megtudtunk egymásról, jól összebarátkoztunk. Perrie Louise Edwards a barátnőm! Oké, lenyugszom.

-Rendben, itt vagyunk-álltunk meg valahol az erdő közepén.
Mindenki fáradtam dobta le a cuccát.
-Kezdjünk neki a sátraknak, essünk túl rajta-javasolta Zayn, amivel mindenki egyetértett.
Sátorfelosztás: »Louis, Eleanor
»Bobby, Nicky
»Harry, Vicky
»Zayn, Perrie
»Liam, Caroline
»Niall, Rose
-Áucs!-estem el már sokadjára.
-Minden oké?-segített fel szerelmem, mire hálásan megcsókoltam.
-Igen, csak nem tudom felállítani!
-Ezt olyan vicces volt hallani-röhögött Harry mellettünk.
-Hülye!-nevettem fel én is.
-Nyugszik a Harry!-csapta játékosan vállba barátnője.
-Ugyan már baby, tudod, hogy nekem csak te kellessz-smárolta le szenvedélyesen.
-Szobára!-kiabálta Louis, mire a göndör felmutatta középső ujját.
-Csajok, menjünk ágakat keresni a tábortűzhöz. Fiúk állítsátok fel addig a sátrakat!-mondta Eleanor, majd mi lányok elindultunk az erdőbe.

25.fejezet

-TEGYÉL LEEEE!-vergődtem Louis vállán, aki úgy döntött, hogy megbüntet, amiért legyőztem videójátékban.
-Nem, nem-nevetett ördögien, majd ledobott az ágyamra és elkezdett csikizni.
-Nehehehehe nem bírooooom!-visítoztam.
-Könyörögj érte. Mondd, hogy Louis úrfi, alázatos szolgádként meghajlok nagyságod előtt!
-Mi? Na azt várhatod-bosszankodtam, de nem tudtam abbahagyni a nevetést.
-Akkor elég a könyörgés.
-Kérleeeeek.
Nagyot sóhajtottam, mikor elengedett, majd jól nekivágtam a kezembe akadó párnát.

-Halljátok, el kellene mennünk sátorozni, tök jó program, Perrie és Eleanor is eljöhetne-vetettem egy sokat sejtető pillantást Zaynre és Louisra.
Nyugtatólag megsimogattam Liam vállát, aki mellettem foglalt helyet a kanapén. Gesztusomon elmosolyodott és hálásan biccentett. Tudom, hogy szakítottak Sophiaval és nagyon megviselte, átérzem a fájdalmát. Amikor valakit annyira szeretsz, hogy az életedet adnád érte, hogy úgy érzed nélküle nem tudnál élni, a felhők fölött jársz, amikor vele vagy, minden pillanatban rá vágysz, vele akarsz tölteni minden percet és, amikor ezt az embert elveszíted, az borzalmas érzés. Úgy érzed összetörtél, nincs értelme az életednek és napról napra mindig meghalsz egy kicsit belül. Nagy gondolatmenetemet Zayn szakította félbe.
-Jó ötlet és IGEN-nyomta meg a szót.-Elhívhatom Perriet is és Eleanor is jön.
-Akkor ez meg van beszélve, holnap délután indulhatunk?-lelkesedik Vicky.
-Nekem jó, de hova menni?-pillant körbe Nicky.
-Itt a városon kívül, nem messze, van egy kissebb camping terület. Végeztél, dagi? Remek, add ide a tányérod-vette el Niall elől Liam a tányért.
-Hé, nem is vagyok dagi-durcázott be szerelmem.
-Persze, hogy nem vagy-mondtam nevetve.
-Nyugi Ni, Rose nem rugdos majd ki az ágyból-röhög ördögien.
-Kapd be!-dobtam neki a papucsom, amit lekaptam a lábamról.
-Fújj, de büdi, mosol te lábat egyáltalán?-úgy tűnik ma nagyon csipkelődős kedvében van.
-Nem Harold nem mosok, de lenyalogathatod, ha akarod-emeltem fel.
Körülöttünk már mindenki dőlt a nevetéstől.
-Köszi, kihagyom-dobta vissza a papucsom.
*Csing-csing*
-Nyitom-felpattantam, majd kinyitottam az ajtót.
Egy szőke lány álldogált a küszöbnél, kisírt, duzzadt szemekkel, verejtékben úszva, látszólag halálra rémülve. Kék szemeiben csalódottság, szomorúság, de főként végtelen fájdalom tükröződött. Egyik lábáról a másikra állt, láthatóan zavarban volt. Nem akartam tapintatlan és bunkó lenni, kedvesen rámosolyogtam.
-Segíthetek valamiben?
-Igen, öhm...Ha...Harry Stylest ker...keresem-szipogott.
-Őő, Harry!-kiáltottam a nappaliba, le nem véve a szemem a lányról-Harry!
-Jövök már, tessék?-pislogott rám.
-Téged keres-biccentettem a lány felé.-Magatokra hagylak titeket, beszélgessetek-kijjebb nyitottam az ajtót, hogy bejöjjön, majd be is csuktam utána. Visszamentem a többiekhez, leültem a földre, mivel Louis elfoglalta a helyem.
-Ki volt az?-telepedett mellém Niall.
-Valami lány, elég rosszul nézett ki, Harryt kereste.
-Milyen lány?-morgott Vicky.
-Nem tudom, nem kérdeztem, majd Hazza elmondja, ha akarja, oké?-csitítottam le mindenkit.

Nagyjából 1 óra múlva jöttek ki hozzánk a kertbe, mire mindenki odacsoportosult.
-Srácok, ő Caroline, Caroline ők Niall, Zayn, Vicky, Liam, Bobby, Rose, Louis és Nicky-mutatott be minket egymásnak.-Caroline itt fog lakni velünk.
Hatalmas, síri csend. Ez volt a reakció, amivel fogadtuk a hírt.
-Ne haragudj Harry, de nem is ismerjük őt-dorgálja le Liam.
-Akkor ismerni meg, jönni-húzta oda a napozóágyakhoz francia barátnőm.
Szegény csaj teljesen meg volt szeppenve, mikor leültünk mindenki egyszerre árasztotta el kérdésekkel.
-KUSS!-kiabálta Louis-Hadd mutatkozzon be egyedül, így szóhoz sem jut szegény.
Mindenki kiváncsian fürkészte a vendégünket, aki csak ujjait nézte és azokat tördelve kezdett beszélni.

Mindenki döbbenten nézte Carolinet, én személy szerint sírtam. Elmesélt mindent és ez...borzasztó!
-Na várjunk csak...honnan ismered Harryt?-Zayn kérdése engem is elgondolkoztatott.
Vicky és Hazza alig láthatóan egymásra néztek, majd bólintottak. Oké, mi folyik itt?
-Az utóbbi időben rendesen megviselt a hírnév és voltam olyan idióta, hogy...nos, hogy drogozni kezdtem, amit Ethantől vettem. Tegnap találkoztam először Carral, mert új adagért mentem.
-Ethan mondta, hogy keressem meg, ne menjek vissza a Barlangba és Ő segíteni fog, mert jó ember.
-Te...te tegnap...újra vettél...-Vicky meg sem tudott rendesen szólalni.-Azt ígérted leállsz vele, hogy abbahagyod!
-Sajnálom, nem könnyű hidd el! De nem használtam, mind fenn van a szekrényben, megígértem és be is tartom!
-Rendben.
-Figyelj gondolom, akkor minden cuccod ott hagytad, gyere át hozzánk és adok pár ruhát, holnap meg elmegyünk délelőtt bevásárolni-vetettem fel egy halvány mosollyal.
-Délután meg jössz velünk sátorozni-simította meg a vállát Niall.
-Köszönöm szépen, komolyan-állt fel meghatottam.
-Csoportos ölelés!-kiabáltuk egyszerre.
-Akkor gyere-pattantam fel.
-Majd gyertek vissza-kapott a karom után Niall.
-Persze-kulcsoltam össze kezeimet a tarkóján, majd hosszú csókot váltottunk.

Úgy döntöttünk, hogy este a srácoknál alszunk, Nicky és Bobby kivételével. Adtam ruhát Carolinenak és mikor visszajöttünk, beszélgettünk egy kicsit. Megmutattuk neki hol fog aludni és körbevezettük a házban, bár ahogy láttam, csak arra vágyik, hogy lefürödhessen és bedőljön az ágyba megsiratni szerelmét, amit meg is értek. Hihetetlen miken ment keresztül és így is képes volt erős maradni, nagyon becsülöm benne.
-Min gondolkozol?-simít végig a hátamon Niall.
Már egy ideje fekszünk az ágyban, de nem tudunk aludni. Szerelmem mellkhasán fekszem, miközben ő átkarol.
-Csak szegény Carolineon.
-Nagyon rossz lehet neki.
-Igen, én...nem is tudom...mindegy-nyökögtem.
-Mondd csak-bátorított.
-Hát-felkönyököltem a feje mellé.-én nem is tudom mit csinálnék, ha elveszítenélek, biztosan belehalnék, nem vagyok ilyen erős...
-De nem veszítessz el, nem megyek sehová, érted?-mosolyodott el.
-De Niall...én...
-Szeretlek!
Meghatottan néztem rá. Eddig nem mondtuk egymásnak. Idáig azért nem mondtam, mert féltem, ha mondom, ő majd nem viszonozza. Most, hogy hallom ezt a saját szájából, hihetetlen melegséggel tölt el és nagyon boldoggá tesz.
-Én is szeretlek!-vigyorodtam el, majd megcsókoltam.

24.fejezet

Reggel nagyon kótyagosan keltem, lusta voltam felkeni, de dolgozni muszály.
Mikor leértem csak egy nyöszörgésre telt.
-Neked is, asszem' már ha ezt köszönésnek szántad-dünnyögött teli szájjal Bobby.
-Beteg vagy?-aggodalmaskodott Vicky.
-Ja, agybeteg-röhögött fel "szeretettel" testvérem.
-Hahaha, nagyon vicces, csak fáradt vagyok-motyogtam, miközben nyakonöntöttem a műzlimet tejjel.
-Bonjour!-vágódott le mellém Niky.
-Jóreggelt, hogy aludtál?-tolt elé, egy -az enyémhez hasonló tálat-barátnőm.
-Pas très bien-értetlen pillantásunkon felnevetett.-Nálatok úgy mondják, nem túl jól. Bűntudatom van, mert ti dolgoz, de én nem.
-Keress munkát, segíthetek, mert ma szabadnapom van-villantott egy 1000 wattos vigyort Bobby.
-Rendben, köszi-pillantott rá elpirulva, majd belekóstolt a rántottába, amit idő közben Vicky csinált neki.-Délicieux!-kurjantott fel.
-Angolul kérlek-böktem oldalba.
-Hogy mondani azt, ha finom valami,  de úgy igazán nagyon?
-Öhm, fenséges?
-Oui, igen!
-Azért annyira nem jó, de köszönöm-vette el Vicky az üres tányért.-Na gyere Rose menjünk, mert elkésünk.

Nagy nehezen, de időben odaértünk, így nem kellett végighallgatnunk Steve idegesítő magyarázását. Őszintén szólva ma olyan kedvemben vagyok, hogy be is húztam volna neki, ha egy rossz szót is szól.
-Parancsoljon, köszönjük  vásárlást, szép napot-nyújtottam át egy szatyrot egy kedves idős hölgynek.
-Én köszönöm és nektek is kedvesem-mosolygott, majd kiment.
-Olyan aranyos ez a néni-pillantott utána Vicky.
-Igen az, tudod...-nem tudtam befejezni, jött is a következő vásárló.
Egy aranyos, ha jól látom,  koreai fiú lépett be az ajtón. Barna haj, barna szem és igazán jóképű, fiatal, mégis férfias arc.
-Sziasztok-tökéletesen beszélte a nyelvünket.
-Szia-köszöntünk vissza szinkronban.
-Ne haragudj, hol találom a nyakláncokat?-toporgott egy helyben.
-A sor végén vannak, Rose megmutatja-mosolygott rá kedvesen Vicky.-Úgyis most van váltás.
-Rendben, gyere-komótosan elindultam a sorok között.-Itt is vannak, ezüst mindegyik, szóval nem rozsdásodik be.
-Köszönöm, nagyimnak szeretnék valamit venni, ami olyan-egy pillanatig szünetet tartott.-"Nagyis"-formált macskakörmöket, amire felnevettem.
-Ehez mit szólsz?-emeltem le egy szivecske alakú medált, amibe bele volt gravíroztatva, hogy 'a világ legjobb nagymamája'.
-Ez tökéletes-miután átvette visszamentünk a pénztárhoz, fizetett, majd elment.
-Milyen helyes volt, nem?-huzogatta a szemöldökét barátnőm.
-Te! Nekem barátom van és neked is-böktem oldalba.
-Oké oké, de hűséget fogadtam, nem vakságot-emelte fel védekezően a kezeit, majd ment leltározni.

*Caroline szemszöge*
Ma nem volt semmi dolgunk Ethan-nel, az egész napot együtt tölthettük VOLNA, ha este Peter nem jön oda hozzánk, hogy barátomnak át kell vennie az egyik ügyfelét, mert neki máshova kell mennie.
-Legalább had menjek veled, hasznodra lennék-könyörögtem már sokadjára.
-Kicsim, nem, lehet bajod esik és azt sosem bocsájtanám meg magamnak.
-De nem lesz semmi bajom, hidd el! Kérlek-utolsó esélyként bevetettem boci szemeimet.
-Ahj, oké, de maradj mellettem, ez nagyon fontos!
Vidáman a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

Sötét és kihalt volt az utca, egy lélek sem járt már kint, mondjuk ezen a környéken nem is csodálom. London talán legszegényebb részén voltunk, amit furcsálltam is, mert Ethan szerint, elég gazdag a srác. Itt nyilván nem ismerik fel, errefelé az embereknek tévére se futja.
Idegesen toporogtam, fáztam is és annak az elkényeztetett fucsúrnak már fél órája itt kellene lennie. Neszt hallottam a hátam mögül,  mire hátrakaptam a fejem. Egy magas srác közeledett felénk, fekete gatyában és kabátban. Mind márkás holmi,  chh...jellemző. Mikor ideért, Ethan mögé léptem.
-Csá haver-pacsiztak le, amire leesett az állam.
Még sosem mesélte, hogy lenne barátja, főleg nem egy ilyen úrikölyök.
-Itt a szokásos-óvatosan a kezébe csúsztatott egy zacskót.
-Kösz-mikor megszólalt mély, rekedtes hangja volt, zsebébe csúsztatta a csomagot, majd fizetett.-Sietek, majd meg hívlak,  ha...-nem fejezte be, bizalmasan egymásra nézték, majd megfordult és távozott is.
-Miért nem mondtad, hogy ismered? És hogyhogy ilyen jóban vagytok?-kértem számon.
-Nem is volt eszembe, csak egy barát. A többiekkel ellentétben ő normális, megbízható és jó arc-mondta miközben magához húzott.
Ekkor sziréna hangját hallottuk, rá egy pillanatra egy rendőrautó fékezett le tőlünk nem messze.
-Álljanak meg, kezeket a tarkójukra és hasaljanak arccal a földre-közeledett pisztollyal felénk az egyik zsaru.
-Fuss-suttogta halkan Ethan, mire megfordultam és a lehető leggyorsabban futni kezdtem.
Egymás mellett rohantunk, hallottam, hogy követnek minket. Már nagyon fájt a lábam és szúrt az oldalam, de nem álhattam meg. A következő pillanatban az egyik sikátorból elém ugrott egy rendőr és leterített  földre. Próbáltam lelökni magamról, de sokkal erősebbnek bizonyult nálam, majd Ethan lerántotta rólam és kiütötte. Felálltam és futottunk volna tovább, csakhogy pisztolylövést hallottam és szerelmem keze kicsúszott az enyém közül. Mikor odanéztem megláttam Őt vérben fekve, a saját vérében, fájdalmas arccal, hasára szorított kézzel. A zsaru hirtelen elkapta a kezem és elkezdett rángatni, mire tiszta erőből hasba rugtam, majd kivettem a kezéből a pisztolyt és lábon lőttem. Eldobtam, és letérdeltem Ethan mellé.
-Úristen, rendbe fogsz jönni oké? Csak tartsd ott a kezed, hívok mentőt!-gyorsan elővettem a telefonom.
-Ne, mire ideérnek úgyis meghalok-köhögte.
-Nem halsz meg! Nem fogsz, érted?!-kiáltottam rá sírva.-Kérlek, ne hagyj itt!
-Figyelj, keresd meg Harryt. Ő jött ide ma este, Harry Styles. Jó ember, segíteni fog neked-hitetlenül ráztam a fejem, de folytatta-Kicsim, szeretlek. Te vagy a legjobb dolog az életemben, sok mindenen keresztül mentünk, megjártuk a poklot is, de melletted még az is semmiségnek tűnt-már vért köhögött.-Mondtam, keresd meg őt, a kabátomban van a címe,  ne menj vissza a Barlangba! Szeretlek, örökké, legyél boldog, élj helyettem is. Szer...szeretlek!
-Én is szeretlek, soha nem felejtelek el!-csókoltam meg a kézfejét.
Utoljára rámmosolygott, majd lehunyta szemeit, azokat a szemeket, amikkel nap, mint nap szerelmesen nézett rám. Még vagy öt percig ott voltam, csak néztem őt és folytak a könnyeim. De indulnom kell, mert ha maradok, elkapnak. Kivettem a zsebéből a cetlit, és levettem a gyűrűjét, amit felhúztam ujjamra. Nyomtam egy utolsó csókot a szájára.
-Szeretlek!
A maradék erőmmel futni kezdtem, nem néztem vissza. Rápillantottam a címre, nincs olyan messze, fél óra ha végig tartom ezt a tempót.
"Szia. Mi az a bibi a kezeden? Elestél? Tudod a mamámnak van egy  szuper kenőcse, a múltkor nekem segített."
Így találkoztunk először, én ültem a játszótéren egy padon, mikor odajött hozzám, hat éves voltam, ő hét. Sírtam, hisz a szüleim megvertek, megszólalni sem bírtam, de napról napra jobban megnyíltam. Onnantól kezdve minden nap találkoztunk a játszótéren, neki hála, sikerült mindent átvészelnem.
"De most komolyan, gyere el. Én sem megyek nélküled! "
Nagyon nem akartam elmenni abba a buliba, de sikerült meggyőznie. Már ha lehet a szomszéd lány szülinapi partyját bulinak nevezni. Ekkor már kezdtem beleszeretni, az első nagy szerelmem volt, 14 éves voltam.
"Szökjünk el, nem hagyom, hogy bántsanak! Szeretlek!"
Ez volt életem legboldogabb napja, bevallotta mit érez, utána én is megtettem ugyanezt. Másnap este már a Londonba tartó vonaton ültünk, elmentünk egy jobb élet reményében.
"Csodálatos vagy, életem legjobb döntése volt, amikor odamentem hozzád, mert sirdogáltál a padon. Miattad fekszem le este, mert tudom, hogy reggel melletted ébredtek. Szeretlek!"
Ezt az első szeretkezésünk után mondta, nekem ő volt az első és én is neki, ez így volt tökéletes.
El sem hiszem, hogy elvesztettem. Nem ébredtek majd a simogató karjaira, nem érzem többé a biztonságot nyújtó ölelését, puha ajkait. Nem érinthetem többé jóképű arcát. Nem láthatom gyönyörű szemeit, ami már hét éves korában zafír színben pompázott. Nem lesz több közös étkezés, táncolás, szerelmes becézgetés, lopott csókok és gyengéd ölelések.
Elment és magával vitte a szívemet, lelkemet. Nem tudom, hogy lesz tovább, de teszem amit kért, mert őt szeretem a legjobban a világon!

23.fejezet

Sziasztok!
Itt a friss:) Ne ijedjetek meg az elején, Caroline egy új szereplő lesz, akit külön szálon indítok el, de idővel minden összeáll!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

*Caroline szemszöge*
-Állj csak meg te kis tolvaj!
De én csak tovább futottam, mint aki meg sem hallotta. Már egy ideje kerget ez a fazon, muszáj valahogy leráznom, így is túl közel került a Barlanghoz. Még be sem mutatkoztam. A nevem Caroline Wright, 18 éves. Elszöktem a szüleimtől a szerelmemmel, Ethan-nel, mert rendszeresen vertek. Belekeveredtünk egy nem éppen jó társaságba, ahol mindenkinek meg van a maga feladata. Enyém a lopás, Ethan pedig dílerkedik. Nem a legjobb, de valamiből meg kell élni.
Nagy gondolkozásom közepette észre sem vettem, hogy lehagytam az eladót. A lábaim feladták a szolgálatot, muszáj lesz megállnom. Mély levegővételek közepette támaszkodtam rá a térdeimre. Már közel vagyok, várnak rám, nem késhetek. Miután összekaptam magam, mentem tovább.
Halkan kinyitottam a Barlang ajtaját, majd felkapcsoltam a villanyt.
-BOLDOG SZÜLINAPOOOT!-kiáltották egyszerre barátaim.
-Úristen, el is felejtettem! Várjunk csak...ezért küldetek el kajáért?-pillantok körbe, miközben levettem a hátamról a telepakolt táskámat.
-Mások azt szokták mondani, hogy "Ó srácok nem kellett volna, ti vagytok a legjobbak!"-formált macskakörmöket a levegőben Ethan, majd megcsókolt.
-Tényleg köszönöm!
Hihetetlen! Ki is ment a fejemből, hogy ma lettem 19! Gyorsan végigölelgettem mindenkit, majd elkezdődött a buli.
-Ez tuti cucc, elég egy és a fellegekben jársz-nyújtott át Maya egy kis piros tablettát.
Elvettem tőle és megkerestem szerelmemet.
-Figyelj, kaptam Mayától valamit, elfelezzük?-kérdeztem miután átmentünk az étkezőbe.
Meg sem vártam a választ, azonnal kettétörtem. Egyszerre vettük be, majd váltottunk egy érzelmes csókot, ami egyre hevesebb lett. A következő pillanatban a hálóban voltunk. Lassan lefektetett az ágyra, vadul falva ajkaimat.
-Szeretlek-suttogtam az ajkaiba.
-Én is szeretlek, és esküszöm kiviszlek innen, amint összegyűlt annyi pénzem, kiszállunk és elmegyünk jó messzire!
-Nem tudunk csak úgy kiszállni.
-Akkor megszökünk -mosolyodott el.-És egy nagy családiházba költözünk, nagy medencével, ahogy mindig is szeretted volna. Szeretném, ha bíznál bennem. Szeretném, ha jobban szeretnél.
-Szeretlek, nagyon, nagyon, nagyon! Az életemnél is jobban, ebben sose kételkedj!-húztam vissza, majd folytattuk ahol abbahagytuk.

*Vicky szemszöge*
Arra keltem reggel, hogy Harry mocorog mellettem. Háttal ült nekem, nem láttam mit csinál, de valamit nagyon zörgetett a kezében.
-Harry, minden oké? Mi az ott a kezedben?-megpróbáltam magam felé fordítani, de semmi.
Odaültem mellé és megpillantottam a zacskót a kezében.
-Harry ugye nem?!
Lassan megrázta a fejét és észrevettem, hogy könnyes a szeme.
-Nehezebb leállni vele, mint gondoltam-motyogta maga elé.
-Tudom, hogy nehéz, de én segítek! A multkor mondott nekem valaki egy nagyon bölcs dolgot, kiváncsi vagy?-felemeltem az állát, mélyen a szemembe nézett és bólogatott.-A szerelem egy határtalan dolog, amellyel bármit le lehet győzni. Te mondtad! Ha szeretjük egymást, akkor át tudjuk ezt vészelni.
-Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy! Nélküled nem is tudom mi lenne velem-finoman megcsókolt.

*Rose szemszöge*
-Kérleeeeeeeek-könyörgök már sokadjára Bobbynak.
-De neeeeem, meccs van!
-Hát rendben, akkor nélküled megyünk-vágtam be a durcit, majd felvettem a cipőm és kimentem Niallhez és Nikyhez.
Reggel megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba négyen, de drága testvéremnek fontosabb most a foci.
-Bobby?-kérdezte Niky.
-Focibuzi.
-Megyek, meggyőz-indult vissza a házba.
Fél óra múlva már mind a négyen a filmet néztük. Nem tudom, hogy vette rá, nem mondták el, de nagyon ügyes volt. A srácok nagy örömére, na meg az enyémre egy horror filmre ültünk be, amit szegény Niky szenvedve nézett végig. Miután vége lett, hazamentünk. Niallel az ajtóban búcsúzkodtunk.
-Mikor találkozunk?-csókoltam meg.
-Még el sem mentem-kuncogott fel-Holnap egész nap stúdiózunk, holnapután csak a tiéd vagyok.
-Szavadon foglak, máris hiányzol-biggyesztettem le ajkaimat.
Utánozta mozdulatomat, majd megcsókolt. Nem is tudom meddig álltunk ott egymást ölelve.
-Mostmár megyek, szia-indult el.
-Szia-kiáltottam még utána, majd bementem a házba.

22.fejezet

Hali!
Itt az új rész, igyekeztem hosszabbra írni.:)
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Nagyon izgulok, Niky hamarosan itt lesz és fő tulajdonsága, hogy bárhol képes eltévedni, ráadásul nem a legjobb az angolja, hiába volt itt három évig. 'Kérlek csak ne mozdulj, ameddig oda nem érünk'-fohászkodtam magamban.
-Siess már, mindjárt leszáll a gép!-toporgtam az ajtó előtt.
-Itt vagyok, bocsi-villantotta rám boci szemeit Vicky.
-Ideje volt, na menjünk-nyitotta ki előttünk az ajtót Bobby.
Gyorsan beültünk a kocsiba, és száguldoztunk is a reptér felé.
-Bobby lasíts, nem akarok meghalni!-vészmadárkodott barátnőm.
Feszültem bámultam London utcáit és gondolkoztam. Megismer? Elvégre elég régen láttuk már egymást.
-A srácoknak mikor mutatjuk majd be?-pillant rám egy másodpercre testvérem.
-Talán majd holnap. Először úgyis kipakol és ahogy ismerem, majd alszik egy nagyot-mosolyodok el.

Még időben ideértünk, pont most száll le a gép.
-Vizet! Vizet!-sóhajtozott Vicky.
Hát igen, végig rohantunk. Én is szomjas voltam, de csak Niky volt a fejemben. Egyre több ember szállt már le, de ő még sehol, sőt öt perc múlva sincs sehol.
-Lehet, hogy már leszállt és nem vettük észre-találgatott Bobby.
-Talán, gyerünk keressük meg!-kiáltottam fel.
Megfordultunk és indultunk VOLNA, ha egy hang nem sikít fel.
-Roooose!!
-Hülye vagyok vagy ti is hallottátok?-dermedtem meg.
-Vicky, Bobby!!
Mosolyogva vettem egy 180 fokos fordulatot. Drága barátnőm ott állt 6 (!) bőrönddel maga mellett. Mit sem törődve csomagjaival, hatalmas vigyorral az arcán kezdett futni felénk. Hatalmas erővel csapódott nekem, sikeresen hátra is estünk.
-Úgy örül, hogy látlak-suttogta a fülembe meghatódottan.
-Én is, de nagyon nyomja a hátam ez a padló-nevettem fel.
-Ohh, bocsi, segíteni?-nyújtotta felém a kezét, miután leszállt rólam.-Jujj, mi van a szemeddel?
-Majd elmondom. De először is, gyönyörű vagy, semmit sem változtál.
-Köszönöm, te is szép és Vicky is, Bobby te ugyanolyan jóképű, mint voltál-mindenkit jól megszorongatott.
-Megyek a cuccaidért-vakarta meg zavartam a tarkóját bátyám.
Váltottunk egy sejtelmes pillantást Vickyvel.
-Gyere, menjünk haza.
-Jajj, én lakhatok szállodában is, nem akar zavarni titeket-pillantott ránk ijedten.
-Bolond vagy? Szerinted hagyni fogom, hogy egyedül bóklássz? Na tudod mikor-kuncogott fel barátnőm.
-Akkor hol lakok? Kikkel?
-Hát Vickynél lakunk, mert elköltöztünk otthonról.
-Sajnálom-szomorkodik.
-Ne tedd-mosolyogtam rá.
Láttam, szegény tesóm nagyon szenved azzal a sok csomaggal, ezért odamentem segíteni. Gyorsan beraktuk őket a kocsiba és mentünk haza, így is már elég későre jár. Hazafelé be sem állt a szánk, egymás szavába vágva meséltük el, hogy mi történt velünk ezalatt az idő alatt, amíg nem láttuk egymást, legalábbis egy részét, hamar hazaértünk.
-Tényleg nagyon köszönöm a befogadást.
-Ha mégegyszer megköszönöd, esküszöm kidoblak-nevetett Vicky.
Ezután még beszélgettünk, de láttam szegény Nikyn, hogy nagyon fáradt.
-Szerintem menjünk zuhanyozni, aztán alvás-tanácsoltam.
-Igenis mami-tisztelgett Bobby.
Megmutattuk Nikynek, hogy hol aludhat, aztán tényleg elraktuk magunkat holnapra.

Reggel boldogan keltem. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, megcsináltam a hajam, csepegtettem a szemcseppből és felöltöztem.
Már mindenki a konyhában volt, ki a maga kávéját iszogatta.
-Jóreggelt-pusziltam végig őket.
-Neked is-jött a válasz kórusban.
-Mi a mai program?
-Én ki szeretnék pakolni, utána bízom rátok dolgot.
-Felhívom Niallt, hogy átmegyünk hozzájuk délután-és már tárcsáztam is.
-Szia Niall.
-Szia szépségem.
-Figyelj, ma délutáb van valami dolgotok?
-Délután nincsen, átjöttök?
-Igen, bemutatom nektek Nikyt-közben rámosolyogtam barátnőmre.
-Oké, akkor várunk titeket, de most le kell tennem baby, mert megyünk stúdiózni.
-Rendben, akkor szia.
-Szia.
-Megvan a délutáni program. Gyere, segítek kipakolni-karon ragadtam Nikyt és felmentünk a szobájába.

-És vár téged valaki Párizsban?-kérdezem, miközben már a negyedik bőröndből adogatom a ruháit.
-Nem, már nagyon rég barátom nem volt-lógatta az orrát.
-Ne szomorkodj, mindennek eljön az ideje.
-Rose khm...Bobby vagyis, van neki valaki?
-Nincs, talán neked...? Tetszik?
-Nekem? Pf, dehogy! Honnan veszed?
-Jó jó, értem én-röhögtem ki szegényt.
-És ti hogy vagy Noellel?
-Noellel? Ja, hogy Niallel, nagyon jól vagyunk, köszönjük-mosolyodtam el.
-És volt már olyan?
-Őőő még nem, félek egy kicsit, Niall olyan aranyos meg megértő, én meg nyuszi vagyok-valltam be neki.
-Nem vagy nyuszi, csak félsz, ezzel baj nincs és ha Niall megértő, nem siettet és vár meg.
-Igazad van, de félek már nem húzhatom sokáig.
-Minden jó lesz meglát.
-Köszi-szorosan megölelgettem.

A srácok háza előtt álltunk, vártuk, hogy kinyissák az ajtót. Pont megint kopogtam volna, de Liam mellkhasát sikerült megütnöm.
-Jajj, ne haragudj-megöleltem engesztelésül.
-De haragszom, majd leszakad a tüdőm-nevetett ki.
Finomat megütöttema vállát.
-Mostmár a karod is leszakad!
-Inkább gyertek be-invitált beljebb.
A fiúk mind a nappaliban ültek, ki a kanapén, ki a földön. Amikor megláttak minket mindannyian felálltak. Niallel csókot is váltottunk, Vicky is Harryvel.
-Srácok ő itt Niky, Niky ő itt Louis, Zayn, Liam, Harry és Niall-mutatja be a társaságot barátnőm.
Mindenkitől kapott egy meleg ölelést.
-Sziasztok, én nagyon örül, hogy megismerhet titeket.
-De aranyosan beszélsz-nevetett fel Lou.
-Nem nagyon beszélek jól angolt-hajtotta le a fejét.
-Nekem tetszik-mosolygott rá Bobby, majd miután rájött mit mondott, zavartan elkapta a fejét.
Feltűnhetett a srácoknak is, mert váltottunk egy cinkos pillantást.

Miután megismerkedtek rendesen, úgy döntöttünk, hogy nézünk valami filmet. Mikor annak is vége lett Liam szólt, hogy vacsizzunk.
-És akkor te már itt maradsz?-kérdezte Zayn Nikytől.
-Hát úgy tervez, hogy igen. Otthon nincsenek barátaim és anyuék is elküldeni otthonról, szóval még sokáig maradni szeretnék-hirtelen a kezéhez kapott.
Megijedtem, azt hittem valami baj van. Lehajolt az asztal alá, ami elég félreérthető volt, ugyanis Zayn, aki mellette ült elég perverz fejet vágott.
-Úristen, ez félreérthető-rötyög Harry.
-Hülyék vagytok-hajolt vissza barátnőm.-Csak leesni karkötőm-lobogtatta meg a szemünk előtt.
-Mindenki merjen magának-pakolta elénk a kaját Liam.
Mindenki szedett is, én Nikynek is, mert szegény szenvedett a karkötővel.
-Ahj, Liam beraknád nekem?-pillant rá kiskutya szemekkel.
Mindannyian hatalmas nevetésben törtünk ki.
-Miért nevettek?-értetlenkedik.
-Sesese...semmit-Louis majdnem megfulladt.
-Gyere, berakom neked-mondta röhögve Liam, majd bekapcsolta a karkötőjét.
Barátnőm hálásan megköszönte, majd elfogyasztottuk a vacsorát.