2014. június 23., hétfő

27.fejezet

-Szerintem ennyi elég lesz-mondtam a lányoknak, ágakkal megpakolt kézzel.
-Menjünk vissza, amúgy is elég sötét lett-nézett körbe kissé ijedten Caroline.
Lassan battyogtunk, mire Nicky felsikoltott.
-Ááá, idióta! A frászt hozni rám!-püfölte Harry mellkasát, de ő csak nevetett.
-Bocsi, nem tudtam, hogy ilyen ijedős vagy.
-Nem is vagyok, csak...nem és kész-fonta össze durcásan a kezeit maga előtt.
-Rendben, rendben-nevetett tovább Harry.

-Énekeljünk!-kiáltotta Perrie.
-Amit csak szeretnél, mi legyen?-fogta meg Zayn a kezét.
Istenem, de édesek!
-Hmmm, You and I.
-Okéé, várjatok-fogta magát Niall és beszaladt a sátrunkba, majd kezében a gitárjával visszaült mellém.

I figured it out. 
I figured it out from black and white. 
Seconds and hours. 
Maybe they had to take some time. 

I know how it goes. 
I know how it goes from wrong to right. 
Silence and sound. 
Did they ever hold each other tight. 
Like us did they ever fight, like us. 

You and I 
We don't wanna be like them. 
We can make it to the end. 
Nothing can come between. 
You and I. 

Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 
No, nothing can come between. 
You and I. 
Oh, you and I. 

I figured it out. 
Saw the mistakes of up and down. 
Meet in the middle. 
There's always room for common ground. 

See what it's like 
See what it's like for day and night. 
Never together. 
Cause they see things in a different light. 

Like us, 
they never tried like us. 

You and I 
We don't wanna be like them. 
We can make it to the end. 
Nothing can come between. 
You and I. 

Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 

Cause you and I 
We don't wanna be like them. 
We can make it to the end. 
Nothing can come between. 

You and I. 
Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 
Nothing can come between. 

You and I. 
Not even the Gods above. 
Could separate the two of us. 
Nothing can come between. 

You and I. 
Oh, you and I. 
You and I. 
We can make it if we try. 
Oh, you and I.

-Szeretlek-döntötte Niall a homlokát az enyémnek.
-Én is szeretlek-mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
-Srácok, mi megyünk, jóéjt-állt fel a Zerrie páros és bementek a sátrukba, akiket nem sokkal követtek a többiek is, így csak Niall és én maradtunk a tábortűznél.
Már zsibbadt a fenekem a pokróccal fedett földön, ezért a fejemet szerelmem ölébe hajtottam, aki elmosolyodott cselekedetemen.
-Szivem-böktem meg pocakját.
-Hümm?
-Énekelsz nekem?
-Mit énekeljek?
-Azt, amit először hallottam tőletek, amikor megtudtam, hogy énekes vagy-kuncogtam fel.-Story Of My Life.

Written in these walls are the stories that I can't explain 
I leave my heart open but it stays right here empty for days 
She told me in the morning she don't feel the same about us in her bones 
Seems to me that when I die these words will be written on my stone 

And I'll be gone, gone tonight 
The ground beneath my feet is open wide 
The way that I've been holding on too tight 
With nothing in between 

The story of my life 
I take her home 
I drive all night to keep her warm 
And time... is frozen (the story of, the story of) 
The story of my life 
I give her hope 
I spend her love 
Until she's broke 
Inside 
The story of my life (the story of, the story of) 

Written on these walls are the colors that I can't change 
Leave my heart open but it stays right here in its cage 
I know that in the morning now I see us in the light upon a hill 
Although I am broken, my heart is untamed, still 

-Ébren vagy?-hagyta abba az éneklést, látva lehunyt szemeimet.
-Igen, csak...olyan gyönyörű hangod van-zavaromban eltakartam arcom.
-Köszönöm-kuncogott fel, elvéve kezeimet arcom elől.-Zavarban vagy.
-Nem én...csak...-ennél vörösebb már nem is lehetnék. 
-Igen?
-Niall...-újra magam elé emeltem kezeim.-Énhchdahknehmuthomhitmonhdjak.
-Rosalie-nevetett fel hangosan.-Ebből semmit sem értettem.
-Azt mondtam, hogy, én csak nem tudom mit mondjak-néztem szemeibe.
-Niall annyira szeretlek, kérlek csókolj meg-utánozta hangomat.
-Megteszed te azt az engedélyem nélkül is-nevettem.
Lassan lehajolt hozzám, de nem csókolt meg, ajkaink csak súrolták egymást. Orrával megbökte arcomat, száját hozzáérintette enyémhez, majd rögtön el is húzódott. Felemeltem fejemet, de hátrahúzta sajátját.
Most kínozni akar? Mert akkor nagyon jól csinálja!
-Niall..-nyögtem fel fájdalmasan.
-Mit szeretnél?-pajkos fény csillant szemeiben.
-Kérlek.
-Mondd ki Rose, csak ki kell mondanod...
-Csókokj meg!
Ravaszul elmosolyodott, majd összetapasztotta ajkainkat, nyelve masszírozta enyémet, amivel elvette az eszem. Csókja lágy volt és érzéki. Fogkrémje mentolos íze keveredett sajátjával, a kedvenc párosításom!
-Nem...is...volt...olyan...nehéz...kimondani-motyogta a csókok közt.
-Nem...-válaszoltam újra elmélyítve csókunkat.
Lassan felálltunk egy pillanatra sem szakadva el egymástól.
-Ugorj-lihegte.
Tettem, amit mondott. Lábaimat dereka köré fontam, ő megtartott. Elbotorkáltunk a sátrunkig, ahol lefektetett a hálózsákra. Gyorsan behúzta a cipzárt, majd fölém mászott. Adott egy puszit az arcom jobb oldalára, majd bal oldalára, az orromra, a szám a sarkába, mire türelmetlenül magamhoz húztam tarkójánál fogva. Ajkaink tökéletes táncot jártak. Lassan áttért nyakamra, ahol nedves puszikat hagyott, mikor elért fülem mögé, halkan nyöszörögni kezdtem.
-Hmm, megvan a gyengepontod.
Óvatosan fülcimpámba harapott.
-Ah...-nem bírtam csendben maradni.
Először gyengéden, majd egyre erősebben kezdte szívni a fülem alatti bőrt, aminek biztosan nyoma marad. Számba haraptam, hogy elfolytsam nyögéseimet.
-Ne, szeretném hallani a hangod! Engedd el magad-nyomott egy apró puszit számra.
Államtól egészen kulcscsontomig nedves csíkot hagyott nyelvével, majd kezeivel elkezdte piszkálni pólóm alját. Vettem a lapot, felemeltem csípőmet, majd levette a felesleges ruhadarabot. Végigcsókolta mellkasom, mellem vonalát, haladva egyre lejjebb a hasamig, majd vissza a számig. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, és remegő kezekkel nyúltam pólójához, amit a segítségével le is vettem róla. Ujjbegyeimmel végigsimítottam felsőtestén, mire megremegett. Szeme sötétebb lett a vágytól. Melltartómhoz nyult, mire meszólalt a vészcsengő a fejemben.
-Niall, várj...-toltam el magamtól.-Ne haragudj, én...még nem állok készen rá-néztem rá bűnbánó szemekkel.
-Semmi baj, rengeteg időnk van még, várok, ameddig csak kell-mosolygott, majd felkelt.-Gyere öltözzünk át-húzott fel, majd kezembe adta pizsamámat.
-Figyelj, elfordulnál?
-Kicsim...rendben-fordított hátat.
Gyorsan átöltöztem és szóltam hogy kész vagyok.
Niall elkezdte kigombolni a nadrágját, amit le is vett, majd megfogta boxere szélét, mire észbe kaptam és ijedten csináltam egy 180 fokos fordulatot. Halkan felkuncogott mögöttem.
-Nem vagyok szégyenlős, kész vagyok.
-De én igen-dobtam neki a nadrágomat.-Aludjunk, fáradt vagyok.
Bebújtunk a hálózsákba, de olyan meleg volt hogy inkább rájuk feküdtünk. Niall a hátamhoz simult, kezét átfonta csípőmön, összekulcsolva ujjainkat.
-Jóéjt-puszilt hajamba.
-Jóéjt-motyogtam, egy percen belül el is nyomott az álom.

2014. június 12., csütörtök

26.fejezet

Reggel teljesen kipihenten ébredtem, ami nem is baj, mert ma megyünk sátorozni. Niall még aludt, ezért extra halkan keltem fel, nem akartam felébreszteni. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, megcsináltam a hajam és dobtam fel egy kis sminket. A tükörbe nézve boldogan konstantáltam, hogy a szemem már nem piros, legalább nem kell már használni azt a szemcseppet, borzasztóan csípett.

-Jóreggelt!-kurjantottam a konyhába érve.
-Neked is, tessék-tolt elém Liam egy palacsintával megpakolt tányért.
-Imádlak! És mond csak, egészen véletlenül nincs Nutella?
-Egész véletlenül, van-elővette a szekrényből, majd a kezembe adta.
-Köszönöm-pillantottam rá hálásan.

-Megyek, felkeltem a többieket-mondta, miután megreggeliztem.
-Várj, én is megyek!
A lehető leghalkabban felmentünk a lépcsőn.
-Te kelted Harryt, Vickyt és Niallt, enyém Louis, Caroline és Zayn, oké-suttogtam.
Bólintott, majd elindultunk egymásnak ellenkező irányba. Mikor beléptem Zayn szobájába teljes sötétség fogadott. Hogy tud ez így aludni?! Az orráig se lát el!
Miután megszokta a szemem, megálltam az ágy végében.
-Zayn, Zayn-keltegettem halkan, de semmi, ugyanúgy horkolt tovább.
Rendben, ha a szép módszer nem jön be, bekeményítek. Nagy lendülettel rávetődtem és elkezdtem csikizni.
-Neeeee, basszus!-nevetett álmosan.
-Jóreggelt álomszuszék, pattanj és pakolj, megyünk sátrazni! Ja és hívd fel Perriet!
Válaszul csak halkan felnyögött és lecsukta szemeit.
-Hát jóó...-megindultam felé, hogy megint megcsikizzem, de mikor észrevett, felkiáltott.
-Megyek már, megyek-nevetett fel, majd kikelt az ágyból.
Háromból egy, pipa! Lou szobája felé vettem az irányt, már az ajtó előtt hallottam hangos horkolását.

-Louiiiiis-kiáltottam rá már vagy harmadjára.
Most vagy szivat vagy tényleg ilyen mély alvó. Hmmm...mit tegyek, mit tegyek? Ekkor felvillant a fejem fölött a kis villanykörte, mint a mesékben. Bementem a fürdőbe, öntöttem egy pohárba vizet, aminek a tartalmát a nyakába borítottam.
-Ááá, hideg, hideg, hideg!-visítozott vergődve.
-Pakolj, hívd Eleanort!-futottam ki, mert ahogy ismerem képes lett volna berántani maga mellé a vizes ágyba.
Carolinehoz belépve meglepődve fogadtam, hogy már ébren van.
-Jóreggelt, hogy hogy ilyen korán?
-Neked is, hát nem aludtam túl sokat.
-Ó! Értem. Figyelj ha felöltözöl elmegyünk ruhákat venni neked, jó?-mosolyogtam rá.
-Nem lehet-hajtotta le a fejét.
-Miért nem?
-Nincs pénzem.
-Én fizetek.
-Nem fogadhatom el, így is betolakodtam ide, nem akarok a terhetekre lenni!-szomorkodott.
Odamentem és leültem mellé az ágyra.
-Figyelj, ha így jobban érzed magad, akkor majd visszaadod, ha lesz pénzed-simítottam meg a vállát.-Na?
-Rendben.
-Jajj, gyere ide-tártam szét karjaimat, majd szorosan megöleltem.

Fáradtan estünk be az ajtón, miután hazaértünk a bevásárlásból. Csak 2 órát voltunk, mert siettünk vissza a camping miatt. Megvettünk minden szükségeset Carnek.
-Pihenjetek egy kicsit aztán indulunk, már-pillantott az órájára Liam.-11 óra van.
-Add vissza, hallod! Louiiiiis!-hallottuk pakisztáni barátunk kiáltását.
-Zayn ezeknek a fele nem kell! Minek neked 4 fésű és 5 tükör?
-Kell és kész, kérem vissza!
-Tessék te kis díva-mondta Lou, majd lerobogott hozzánk a lépcsőn, a táskájával a vállán. Még szerencse, hogy én este bepakoltam.
*Kop-Kop*
-Nyitom-futott Harry az ajtóhoz.-Eleanor és Perrie!
-Uramisten!-kiáltottam fel, majd felszaladtam az emeletre.
-Rose, mivan?-hallottam szerelmem kiabálását a konyhából, de nem foglalkoztam vele, bementem a szobánkba és magamra zártam az ajtót. Jesszus, Jesszus, Jesszus! A példaképem most ott áll a nappaliban, nagy valószínűséggel hülyének nézve engem. Berontottam a fürdőbe, hogy legalább fele olyan jól nézzek ki, mint ő! De nem akarom, hogy másmilyennek lásson, mint amilyen valójában vagyok. Mit tegyek?
-Rosalie, minden rendben?
Á, a példaképem kopogtat! Kinyissam? Persze, hogy igen, ez hülye kérdés volt! Huhh, mély levegő , ki és be, ki és be.
-Nem harapok, mi lenne ha kijönnél és beszélgetnénk?-hallottam a hangján, hogy elmosolyodik.
Tuti bolondnak néz és kinevet! Rendben, nem húzom az időt! Lassan elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót. Élőben még szebb, mint képeken.
-Képzelődöm vagy tényleg Perrie Louise Edwards áll előttem?-motyogtam megdermedve.
Óvatosan megcsípett, mire halkan felnevettem.
-Nem képzelődsz-nyomott három puszit az arcomra-Örülök a találkozásnak.
-Hát még én! Ne haragudj a hülye viselkedésem miatt, csak huhh...te vagy...
-A példaképed?-mosolygott rám.-Tudom, Niall említette, és igazán örülök neki, hogy én vagyok. De gyere, mert a fiúk már nagyon várnak.
Elindult, de én nem voltam képes megmozdulni.
-Gyere!-nevetett majd megfogta a kezem és maga után húzott.
Perrie Edwards megfogta a kezem! Mikor leértünk mindenki vigyorogva fogadott minket.
-Szia, Eleanor vagyok-ugrott elém, majd adott három puszit.
-Tudom, én meg Rosalie-mosolyogtam tejbetök módjára.
Mindig is szerettem volna megismerni őket és olyan jó, hogy ez a kívánságom is valóra vált. Niall odajött mellém, átkarolta a derekam, majd megcsókolt.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
-Tütürürű, indulás!-kapta fel Louis Eleanort és kifutott vele a kocsihoz, ahol már Bobby és Nicky várt ránk.
Mivel sokan voltunk, három kocsival mentünk.
1.sofőr: Louis utasok: Eleanor, Liam, Caroline
2.sofőr: Niall utasok: Perrie, Zayn és Én
3.sofőr: Harry utasok: Vicky, Nicky, Bobby

Az út ismerkedéssel telt. Legalábbis Perrie és én köztem. Megkértük Zaynt, hogy üljön előre, mi had beszélgethessünk. Perrie nagyon aranyos, vicces és kedves, egész úton nevettünk, csomó mindent megtudtunk egymásról, jól összebarátkoztunk. Perrie Louise Edwards a barátnőm! Oké, lenyugszom.

-Rendben, itt vagyunk-álltunk meg valahol az erdő közepén.
Mindenki fáradtam dobta le a cuccát.
-Kezdjünk neki a sátraknak, essünk túl rajta-javasolta Zayn, amivel mindenki egyetértett.
Sátorfelosztás: »Louis, Eleanor
»Bobby, Nicky
»Harry, Vicky
»Zayn, Perrie
»Liam, Caroline
»Niall, Rose
-Áucs!-estem el már sokadjára.
-Minden oké?-segített fel szerelmem, mire hálásan megcsókoltam.
-Igen, csak nem tudom felállítani!
-Ezt olyan vicces volt hallani-röhögött Harry mellettünk.
-Hülye!-nevettem fel én is.
-Nyugszik a Harry!-csapta játékosan vállba barátnője.
-Ugyan már baby, tudod, hogy nekem csak te kellessz-smárolta le szenvedélyesen.
-Szobára!-kiabálta Louis, mire a göndör felmutatta középső ujját.
-Csajok, menjünk ágakat keresni a tábortűzhöz. Fiúk állítsátok fel addig a sátrakat!-mondta Eleanor, majd mi lányok elindultunk az erdőbe.