20.fejezet

Hy Guys!
Itt az új rész remélem tetszeni fog. Pont mielőtt ezt a fejezetet írtam, egy idióta, nyálas, romantikus filmet néztem, remélem nem megy majd a fejezet "rovására". Ebből látszik, hogy nem igazán szeretem a nyálban csöpögő filmeket, mindig csak a jó ízlés határán belül mozgókat nézem meg.
Na jó nem rizsázok!
Jó olvasás,
*Dreamy Girl*

-Tedd le! Hallod? Ne hülyéskedj, tedd le vagy esküszöm kapsz egy maflást-Liam minden erejével próbálta kivenni Louis kezéből a merőkanalat, eddig sikertelenül.
Már vagy egy órája ülünk az asztalnál, "éhezve", ugyanis a mi kis mókamesterünk kezét-lábát törve próbálja mindig megakadályozni, hogy akár egy falatot is ehessünk. Először mi is szenvedtünk vele, viszont a tizedik sikertelen akció után feladtuk és most szegény Liam küzd.
-Neeeeeeem-visítozik Louis, mikor Zayn utolsó esély gyanánt megcsikálta.
Hangosan csörömpölve esett a vissza az asztalra a kanál, mire Harry gyorsan elrántotta Répaúr karmai elől.
-Remek, mostmár együnk, mert meghalok-sóhajt fel Niall hasát simogatva.
Mindenki mert magának az ínycsiklandozó ételből. Liamnek persze Vicky mert, mert ő ugyan nem ér kanálhoz, soha, semmilyen formában!
-Ez...nagyon finom-mosolygok Liamre elismerően, mire hálásan biccentett.
Ezután mindenki nyugodtan megvacsorázott, még Louinak is sikerült lenyugodnia. Jobb ötlet híján mindannyian leültünk a nappaliba és bekapcsoltuk a Tv-t.
-Nem.nem.nem-nyomogatta a távirányítót Harry.
A következő pillanatban eléggé félreérthetetlen hangokat hallottunk, amihez később kép is társult.
-Kapcsold má el-lököm meg a mellettem ülő göndört.
-Beregadt a kapcsoló.
-Haha nagyon vicces-morog rá Niall.
-Komolyan mondom!
Szerencsétlenségünkre tényleg beadta a kaput az a vacak. Egy percnyi kemény küzdelem után a távirányítóval, idegesen odamentem a Tv-hez és kinyomtam a nagy gombot.
-Most, hogy kiküszöböltük a problémát, én hazamegyek, mert fáradt vagyok és holnap dolgoznom kell-gyorsan végigölelgettem mindenkit.
Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és megvártam, amíg Vicky is elkészül.
-Holnap találkozunk?-emeli rám kiskutya szemeit Niall.
-Biztosan, munka után beugrok.
Gyors csókváltás után elindultunk haza.
-Azt hittem sosem másztok ki egymás szájából-szökdécsel a járdán.
-Na te meg se szólalj!
Hangosan nevetve estünk be az ajtón.
-Mi ez a fene nagy jókedv?-sétál mellénk testvérem.
-Semmi érdekes, amúgy hogy-hogy nem jöttél át?-rúgom le a cipőimet.
-Behívtak dolozni, egy parfüm reklámban fogok szerepelni.
-Gratulálok, ez nagyon jó hír-ölelgeti meg Vicky.

Reggel úgy keltem, mint egy használt felmosórongy. Lassan felöltöztem, majd mikor tükörbe néztem ijedten ugrottam hátra egyet. A szemeim beesettek voltak és be voltak vérezve, arcom sápadt, mint a hulláké. Mondhatom gyönyörűen néztem ki. Nyomtam egy kis alapozót magamra, ami segített a sápadtságon, de a szememmel nem tudtam mit kezdeni. Minden mindegy alapon még begöndörítettem a hajam, majd elindultam a konyhába. Balszerencsémre a többiek már fenn voltak. Feszülten mentem a hűtőhöz, kivéve a reggelim alapanyagait.
-Jóreggelt-motyogom orrom alatt.
-Neked is-mondják szinkronban.
Egész idő alatt lehajtott fejjel és lesütött szemmel ettem a müzlimet.
-Rose, minden oké?-csendült fel Vicky aggódó hangja.
-Persze.
Miután végeztem, beraktam a tálam a mosogatóba és siettem a nappaliba megkeresni a napszemüvegem. Mikor megtaláltam gyorsan magamra kaptam, ugyanígy téve a cipőmmel.
-Vicky el fogunk késni-kiáltok barátnőmnek a konyhába.
-Itt is vagyok-ugrik mellém, véletlenül meglökve engem.
Szépen seggre csücsültem, ami nem is lett volna baj, ha a szemüveg nem esik le rólam és törik össze.
-Picsába-suttogom magam elé.
-Ne haragudj, nem akartam-hadarja kezet nyújtva, amit el is fogadok.-Basszus mi van a szemeddel?-sápad le hirtelen.
-Semmi.
-Ez nem semmi, hidd el tudnám, ha ez semmi lenne, de ez nem semmi!
-Ne ismételj szót-sétál mellénk nevetve Bobby, viszont az azonban lehervad az arcáról, amint meglát.-Mi történt?
-Mondtam, hogy semmi! Miért kell ezt ennyire túlreagálni?-kiáltok fel hisztérikusan.
-Ez komoly dolog Rose, menj el orvoshoz, majd mondom Stevenek, hogy beteg vagy!
-Nekem meg úgy sincs semmi dolgom, elkísérlek.
-Ahj, rendben, de akkor induljunk.

Idegesen vártunk a rendelő előtt az orvosra. Miután megvizsgált, azt mondta, hogy szerinte csak stressz, de várjuk meg a pontos diagnózist.
-Miss Davis-setált mellém az orvos-Ahogy sejtettem, a stressz miatt jött ki ez Önön, azonban még nem láttam ennyire bevérzett szemeket. Felírtam egy szemcseppet. Ebből minden nap kétszer, reggel és este cseppentsen a szemébe. Ha nem javul a helyzet egy héten belül, akkor fáradjon vissza.
-Köszönöm doktor úr-veszem át tőle a vényt.
Meg adott pár utasítást, majd egy kézfogás után elindultunk a gyógyszertárba.

-De nagyon csúnya. Mi van, ha Niall kiszeret belőlem vagy nem tudom?-pityeredek el ma már sokadszorra.
-Először is, hülye vagy! Másodszor, Niall szeret téged és ezen nem változtat semmi! Mondtam már, hogy hülye vagy?-kuncog fel Vicky.
-Haha.
-Mikor is jön?
-Uhm, nyolcra vagyis-pillantok az órára.-Egy perc múlva!-sikkantok fel hangosan.
Így is elég ideges voltam, ezt még tetőzte a csengő harsány hangja.
-Majd én nyitom, addig nyugodj le!
Gyorsan felkaptam egy könyvet, eltakarva vele az arcomat.
-Szia, érdekes könyv?-huppan le mellém szerelem.
-Ühüm.
A következő pillanatban már nincs is semmi a kezemben, Niall elvette és lerakta az asztalra. Mikor rám nézett döbbenet ült ki az arcára. Erre a reakcióra számítottam. Pár pillanat múlva elkaptam a tekintetem és vártam a lesujtó szavakat.

19.fejezet

Sziasztok!
Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ilyen sokáig nem voltam! Ezentúl próbálok visszaállni a régi kerékvágásba és legalább 2-3 naponta hozni az új fejezeteket. Amennyire sajnálom, legalább annyira hálás vagyok a sok oldalmegtekintésért!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Aúú! Ez volt az első gondolatom, amikor kinyitottam a szemem. Fájdalmasan kaptam a fejemhez, amint megmozdultam belenyilalt a fájdalom. Semmivel és senkivel sem törődve keltem fel az... Na várjunk, hol is vagyok pontosan? Alaposabb terepszemle után rájöttem, hogy Zayn szobájában. De mit keresek én itt? Lassan elindultam azzal a szándékkal, hogy beveszek valami fájfalomcsillapítót, viszont a tervem meghiúsult, amikor megbotlottam valamiben és sikeresen összebarátkoztam a padlóval. A "valami" elkezdett nyöszörögni.
-Jézusom Niall-nyögdécseltem fájdalmasan, miközben feltápászkodtam.-Mit keresünk mi Zayn szobájában?
Egy morgáson kívül más választ nem kaptam. Egy halk ciccentés után lementem a konyhába, ahol Liam, mint egy kis Duracell nyuszi sürgött-forgott.
-Hogy.vagy.képes.ilyen.friss.lenni?-bámulok rá bambán.
-Jó reggelt. Nem kellett volna annyit inni-kacsint rám.
Nyálamat csorgatva vetettem rá magam a rántottára, amit elém tolt, majd bevettem egy fájdalomcsillapítót is.
-Megmentettél, köszönöm-sóhajtottam egy hatalmasat, majd lehuppantam az idő közben kanapén helyet foglaló Liam mellé.
-Szivesen.
-Nem tudod miért van mindenki Zayn szobájában?-teszem fel a már sokszor ismételt kérdést.
-Az van a legközelebb a lépcsőhöz, ezért mindenki oda csődült be-kuncog fel az emlékekre.
-Gondolom milyen viccesek lehettünk taccs részegen.
Mindkettőnkből kitört a nevetés, aminek hatására a többiek is lecammogtak hozzánk.
-Nincs is kellemesebb a nevetésetekre ébredni-mosolyog ránk gúnyosan Zayn, majd elvonult a konyhába.
-Ne is törődj vele, mindig ilyen, ha másnapos-vetődik le mellém Louis.
Pont válaszoltam volna, mikor elkapott a nevetőroham. Liam is rázendített, mikor felfigyelt ránk.
-Most mi van?-pislog értetlenül Lou.
-Rá van írva a homlokodra, hogy-itt már a könnyeimet törölgettem.-Hogy Harry a legjobb az ágyban.
Miközben mi tovább röhögtünk Louis felment az emeletre, majd egy hangos kiabálás után nevetve futott le a lépcsőn, a láthatóan ideges Harryvel a sarkában.
-Tomlinson állj meg, hogy szét rúghassam a segged!
-Megérdemelted! Nézd!-mutat homlokára.
Először hunyorított, majd mikor elolvasta hangosan felröhögött.
-Nos tényleg megérdemeltem-csavarta ki pólójából a vizet.
Annyire elszórakoztam a két lükében, hogy megugrottam, mikor megéreztem a puha ajkakat a nyakamon.
-Neked is jóreggelt-mosolyodom el.
-Hümm-motyogja tovább puszilgatva kulcs csontomat.
Egész testemben kirázott a hideg és feltámadt a bizsergés a hasamban. Azok nem lepkék!
Mosolyogva felálltam, nem akartam, hogy szegény srácok kínosan érezzés magukat. Kézen fogva Niallt sétáltunk ki a konyhába, ahol szerelmem megreggelizett, majd átbeszéltük, hogy ki mire emlékszik a buliból. Nevetve egészítettük ki egymás mondatait, emlékeit. Ekkor eszembe jutott valami, kicsit sem elhanyagolható gondolat.
-Hol van Bobby?
-Öhmm...nem tudom, itt a házban nincs.
-Amúgy nektek az fel sem tűnt, hogy a buli nálunk kezdődött, de most mégis nálatok vagyunk?
-Este gondolom átjöttünk, aztán itt ragadtunk-szemezgetett egy pohár narancslével, amit meg is ivott.
-Figyelj, hazamegyek, megkeresem Bobbyt, rendbe szedem magam és visszajövök oké?-mondom szorosan hozzá bújva.
-Siess vissza-duruzsolja fülembe, majd elhajolva egy lágy csókot váltunk egymással.
Gyorsan magamra kaptam a cipőmet, majd egy gyors elköszönés után a srácoktól, haza indultam.
Mikor beléptem kiabálás ütötte meg a fülemet. Lassan odasunnyogtam a konyhát és a nappalit elválasztó falhoz, majd testemet odapréselve hallgatózni kezdtem. Nem szép dolog, de a kiváncsiság győzött.
-De szólhattál volna, hogy visszajöttél!-anyám hangja haragosan szelte át a teret.
-Nemrég jöttem csak vissza és nem hiszem, hogy magyarázkodnom kéne nektek!-dörrent rá Bobby.
-Az anyád vagyok, igenis magyarázattal tartozol!
-Azok után, hogy majdnem boldogtalan lettem miattatok, hogy bele akartatok erőszakolni egy érdek házasságba? Akkor köszönöm nem kérek a szülői szeretetből!
-Fiam vigyázz a szádra-szól rá apám nyugodt hangnemben.
Ekkor előléptem a fal biztonságos takarásából.
-Már az is csoda, hogy itthon vagytok-sétálok testvérem mellé.
-Rosalie, hát már te is?-hitetlenkedik anya.-És amúgy is minek költöztetek el?
-Hát tudod, túl üres volt a ház-mosolygok gúnyosan.
Ekkor jött el a pillanat, amikor nem tudtak mit mondani.
-Gyerekek, menjünk be és beszéljük ezt meg-indul meg apu a nappali felé, ahol mindannyian leültünk a kanapéra.
-Tényleg szólhattál volna, hogy visszajöttél-mondta már normális hangnemben anyu.
-Mondtam már, hogy nemrég érkeztem-válaszolt unottan.
-Egyébként-köhintett kínosan apu.-Azért is vagyunk most itt, hogy elmondjuk nektek, hogy egész nyárra szabadságot vettünk ki.
Lefagytam. Most sírjak vagy nevessek? A szüleim sosem voltak, olyan hű de nagyon gondoskodóak irántunk, talán egy hétnél többet sosem volt együtt a család.
-Hű, hát ez igazán jó hír-motyogtam akadozva.
Ezután beszélgettünk még egy kicsit, elhatároztuk, hogy sok családi programot iktatunk majd a nyár hátralévő reszébe, majd anyuék hazamentek.
Gyorsan felsiettem a szobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, majd átöltöztem.
-Hát érdekes nyárnak ígérkezik-mosolyodik el keserűen Bobby.
-Eléggé, szerintem a szüleink csak most fognak megismerni minket, mert lássuk be eddig nem nagyon erőltették meg magukat. Én visszamegyek a srácokhoz, jössz te is?
-Még nem pakoltam ki rendesen, de szerintem este majd átugrok-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Oké, akkor szia-egy gyors ölelés után visszasiettem a többiekhez.
Lerúgtam a cipőmet, sehol nem volt senki, ezért felmentem Niall szobájába. Szerelmem az ágyon feküdt a laptopja előtt. Halkan odasompolyogtam, majd lendületből ráugrottam a hátára. Fájdalmasan nyögve pördült meg, majd fölém kerekedve csókolt meg. Hiányzott már, hogy kettesben legyünk, olyan messzinek tűnt már, hogy csak egymással foglalkoztunk. Lassan, de szenvedélyesen csókolóztunk, Niall keze a pólóm alatt simogatta felhevült bőrömet. Óvatosan megemelt, majd egy pillanatra megszakítva a csókot, levette rólam a pólóm. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy pocsolyává olvadtam alatta. Nem értem, ez a fiú olyan hatással van rám, mit eddig senki más. Bátortalanul húztam le én is a felsőjét, majd eldobtam az enyém mellé a padlóra. Lassan végighúztam ujjaimat izmos felsőtestén, mire egy halk sóhaj volt a válasz. Elmosolyodtam reakcióján, azonban ez abbamaradt mikor megéreztem ajkait a nyakamon, majd megtalálva az érzékeny bőrfelületet, óvatosan szívni kezdte. Halkan felnyögtem, mikor fogait is bevetette. Mikor végzett, vigyorogva nézte a művét.
-Te szemét, ennek nyoma marad-íncselkedek vele.
-Legalább tudják majd, hogy jól telt az éjszaka-mosolyogott kajánul csillogó szemekkel.
Megforgattam a szemem, majd magamhoz húztam.
-Niall, Rose!-dörömböltek hangosan az ajtón.
-Ilyen nincs-dörmögte fájdalmasan.
Halkan felnevettem, majd lelöktem magamról, hogy fel tudjam venni a felsőm, majd kinyitottam az ajtót.
-Zavarok?-pillant be a szobába Harry.
-Nem. Mi a baj?-mosolygok rá.
-Nincs baj, csak kész a kaja és Liam depis lesz, ha nem vacsizunk együtt.
-Mindjárt megyünk.
Miután Harry elment és becsuktam az ajtót Niall halkan felkuncogott.
-Mi olyan vicces-pislogok rá értetlenül.
-Semmi, csak annyira szeretem őket, főleg, amikor "jól" időzítenek-formál macskakörmöket a levegőben.
-Hát igen, de nekik elnézzük.
-De ezt majd bepótoljuk-csókol a fülem mögötti bőrre, amibe beleborzongok.
-Menjünk, ne várakoztassuk meg Liamet-fogom meg nevetve a kezét, majd lemegyünk vacsorázni a "jól" időzítő-csak hogy Niall szavaival éljek-barátainkhoz.

18.fejezet

Hy Guys!
Nagyon, nagyon sajnálom ezt a hosszú kimaradást, beteg voltam és összecsaptak a fejem felett a hullámok. Szintén nagyon, nagyon köszönöm ezt a sok megjelenítést, szívmelengető látni, hogy van, aki várja az új részeket és olvassa a blogot. Most viszont itt az új rész, remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Ui.: Nagyon utólag Boldog Szülinapot Harry baby!<3
Gratula Liamnek a jogsiért<3
Ui2: Mit szóltok a Midnight Memories klipphez? Nekem nagyon tetszik, sokat nevettem és olvadoztam*.*

*Vicky szemszöge*
-Mióta Cocaine-ozol?
Másodpercek vagy percek telhettek el, de nem mondott semmit, csak üveges tekintettel bámult rám. Nem tudtam mit szóljak ehez az egészhez? Mi vihette rá, hogy droghoz nyúljon? Problémái vannak? Ha nekem nem is, de a fiúknak elmodaná és meg tudnák oldani. A kapcsolatunkkal van baj? Meg tudnánk beszélni. Akárhogy nézem, mindenre van megoldás.
-Miért tetted Harry?-ülök le mellé számonkérő pillantással.
Más ilyenkor tombol és elhordja a másikat mindennek, ez az oka a szakításnak. Ilyenkor támogatni és segíteni kell a másiknak, ha leordítom a fejét maximum mégjobban összevesznénk, de én szeretem annyira Harryt, hogy segítsek neki áthidalni ezt a "problémát".
-Figyelj, nem fogok kiabálni vagy tányérokat törni, csak azt szeretném tudni, miért tetted ezt? Azt hittem mindent meg tudunk beszélni-óvatosan rásimítottam a kezem karjára.
-Vicky, ne haragudj. Nem tudom miért, egyszerűen jó bulinak tűnt és hülye voltam, hogy belementem-szégyenkezve lesütötte a szemeit.
-Igen hülye voltál. Itt voltunk neked a srácok is és én is. Hogy fogod ezt nekik elmondani?-emelem fel állát.-Mert ugye el akarod mondani?
-Persze, csak, majd ha kilábaltam ebből a dologból-egy lemondó sóhaj és bólintás után feltápászkodott és kidobta az "ételt", amit fél órája még buzgón falatozott. Mielőtt elindult volna a lépcső felé elkaptam a csuklóját, mire érdeklődve rám kapta fejét.
-Harry segítek neked, és ne mondd, hogy nem kell, mert igenis szükséged van rá!-pillantok rá mérgesen, mert láttam, hogy ellenkezni akar.-Ennyivel tartozol nekem!
Lemondóan sóhajtott, majd biccentett, hogy menjünk aludni. Szerencsétlen szerelmem minden lépcsőfokban felbukott, még a szer hatása alatt van.
Fáradtan dobtam le magam az ágyra Hazzaval együtt. Már majdnem aludtam, mikor eszembe jutott valami. Nagy nehezen felálltam és bementem a fürdőbe. Felkaptam egy rongyot, majd lehajoltam, hogy feltöröljem a drog maradványait, majd forró vízben leáztattam és dobtam a kukába a rongyot. Halkan visszakullogtam, majd bebújtam az ágyba, magamra húzva a takarót. Harry karjait a derekamra fonta és közelebb vont magához. Elmosolyodtam, még álmában is vigyáz rám. Nem volt időm gondolkodni, hamar elnyomott az álom.

*Rose szemszöge*
Este kedvesen megköszöntem Niallnek a felajánlást, hogy maradjak éjszakára és hazajöttem Bobbyval. Kedves volt Vickytől, hogy megengedi neki, hogy itt lakjon, neki is nagyon rosszul esett, amikor itt hagyott minket.

-Jóreggelt!-nyomok puszit vidáman testvérem arcára, majd derékig behajolok a hűtőbe.
-Neked is, néztem állásajánlatokat, egy-kettő egész jó lenne-teszi le az újságot az asztalra.
-Örülök, miket találtál?-fordulok felé, miközben narancslevet öntök a poharamba.
-Van egy Starbucksos pincér állás és egy reklámba keresnek szereplőt-mutogat a cikkekre.
-A reklámos cucc jól hangzik, ezzel beindíthatnád a karriered. Felhívod?
-Már megtettem-mosolyog önelégülten.-Ma kettőre kell mennem a céghez.
-Aú-ciccenek fel.-Elkisérjelek?-kérdezem sebtapasz után kutatva, majd idiótán vigyorogtam, mikor megtaláltam
-Ha szeretnél.
-Szertném, akkor megyek öltözni-kiáltom már a lépcsőn.

Vidáman nevetve mentünk haza Bobbyval a sikeres állásinterjú után, megkapta a munkát.
-Mondtam, hogy sima ügy lesz-boxolom vállba.
-Én csak reméltem.
-Ünnepeljük már meg! Bulizzunk, hívjuk át a srácokat.
-Ez jó ötlet-pacsiztunk össze.
Mikor hazaértünk felhívtam Niallt, hogy buli lesz, azonnal belement mindenki. Vicky otthon volt, így ő tudta meg legelőször. Vicky imád bulizni, egyből elkezdte szervezni. Segíteni szerettem volna, de megfenyegetett, hogy bele ne merjek nyúlni a munkálataiba különben eltöri a kezem. Igazi barátnő emberek!

-Nem, nem, nem, nem, nem-hajigálom hátrafele a ruháimat.
Egyszer csak torokköszörülésre leszek figyelmes. Hátranéztem, de nem láttam senkit, így folytattam előző tevékenységemet.
-Khm...-tuti, hogy nem hallucinálok!
Hirtelen Vicky feje bukkan fel a ruháim közül.
Biztos leült az ágyra és nem vettem észre, és sikeresen ráhajigáltam a ruháimat.
-Uppsz, bocsi, nem tudok választani-mutatok a gardróbomra.
-Látom-veszi ki a szájából(?) az egyik pólómat.-Ez tök jól néz ki, vedd fel ezt!-hajít az arcomba egy krém színű, combközépig érő, testre simuló ruhát.
Egyszerű, de nagyszerű. Nem volt rajta semmi csicsa vagy gyöngy, viszont csodásan nézett ki.
-Esküszöm, még nem is láttam ezt.
-Aha, persze-nevette el magát, majd kisétált a szobámból.
Leraktam a ruhát az ágyamra a cipővel együtt, amit kiválasztottam hozzá, szintén krém színű. Besiettem a fürdőbe, lezuhanyoztam, sminkeltem, hajat csináltam, majd a szobámba menve felöltöztem. Óvatosan végigsimítottam egy utolsót a ruhán, vettem egy mély levegőt, majd lesétáltam a többiekhez. Mikor leértem a többiekhez már javában folyt a party. Lassan elindultam a konyha felé, hogy beszerezzek magamnak is valamit. Mindenki megdicsérte a ruhámat, meg hogy csinos vagyok, kivéve Niallt, akit még nem láttam. Na jó azt tegyük hozzá, hogy a konyháig még nem jutottam el. Mikor beértem szerelmem háttal állt nekem, sörrel a kezében. Meg sem próbálkoztam a köhintéssel, ilyen zene mellett úgyse hallaná meg. Finoman a vállára tettem a kezem, mire gyorsan megfordult, mikor meglátott "észrevétlenül" végigmért, majd huncutul mosolyogva magához húzott.
-Gyönyörű vagy-csókolt meg.
-Köszönöm , te sem panaszkodhatsz-kacsintottam rá.-Most legalább nem kell lehajolnod hozzám-utalok a magassarkúmra.
Nevetve a kezembe nyomott egy pohár valamit, amit miután lehúztam, bementünk a nappaliba a már javában táncolgató-beszélgető emberekhez.