20.fejezet

Hy Guys!
Itt az új rész remélem tetszeni fog. Pont mielőtt ezt a fejezetet írtam, egy idióta, nyálas, romantikus filmet néztem, remélem nem megy majd a fejezet "rovására". Ebből látszik, hogy nem igazán szeretem a nyálban csöpögő filmeket, mindig csak a jó ízlés határán belül mozgókat nézem meg.
Na jó nem rizsázok!
Jó olvasás,
*Dreamy Girl*

-Tedd le! Hallod? Ne hülyéskedj, tedd le vagy esküszöm kapsz egy maflást-Liam minden erejével próbálta kivenni Louis kezéből a merőkanalat, eddig sikertelenül.
Már vagy egy órája ülünk az asztalnál, "éhezve", ugyanis a mi kis mókamesterünk kezét-lábát törve próbálja mindig megakadályozni, hogy akár egy falatot is ehessünk. Először mi is szenvedtünk vele, viszont a tizedik sikertelen akció után feladtuk és most szegény Liam küzd.
-Neeeeeeem-visítozik Louis, mikor Zayn utolsó esély gyanánt megcsikálta.
Hangosan csörömpölve esett a vissza az asztalra a kanál, mire Harry gyorsan elrántotta Répaúr karmai elől.
-Remek, mostmár együnk, mert meghalok-sóhajt fel Niall hasát simogatva.
Mindenki mert magának az ínycsiklandozó ételből. Liamnek persze Vicky mert, mert ő ugyan nem ér kanálhoz, soha, semmilyen formában!
-Ez...nagyon finom-mosolygok Liamre elismerően, mire hálásan biccentett.
Ezután mindenki nyugodtan megvacsorázott, még Louinak is sikerült lenyugodnia. Jobb ötlet híján mindannyian leültünk a nappaliba és bekapcsoltuk a Tv-t.
-Nem.nem.nem-nyomogatta a távirányítót Harry.
A következő pillanatban eléggé félreérthetetlen hangokat hallottunk, amihez később kép is társult.
-Kapcsold má el-lököm meg a mellettem ülő göndört.
-Beregadt a kapcsoló.
-Haha nagyon vicces-morog rá Niall.
-Komolyan mondom!
Szerencsétlenségünkre tényleg beadta a kaput az a vacak. Egy percnyi kemény küzdelem után a távirányítóval, idegesen odamentem a Tv-hez és kinyomtam a nagy gombot.
-Most, hogy kiküszöböltük a problémát, én hazamegyek, mert fáradt vagyok és holnap dolgoznom kell-gyorsan végigölelgettem mindenkit.
Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és megvártam, amíg Vicky is elkészül.
-Holnap találkozunk?-emeli rám kiskutya szemeit Niall.
-Biztosan, munka után beugrok.
Gyors csókváltás után elindultunk haza.
-Azt hittem sosem másztok ki egymás szájából-szökdécsel a járdán.
-Na te meg se szólalj!
Hangosan nevetve estünk be az ajtón.
-Mi ez a fene nagy jókedv?-sétál mellénk testvérem.
-Semmi érdekes, amúgy hogy-hogy nem jöttél át?-rúgom le a cipőimet.
-Behívtak dolozni, egy parfüm reklámban fogok szerepelni.
-Gratulálok, ez nagyon jó hír-ölelgeti meg Vicky.

Reggel úgy keltem, mint egy használt felmosórongy. Lassan felöltöztem, majd mikor tükörbe néztem ijedten ugrottam hátra egyet. A szemeim beesettek voltak és be voltak vérezve, arcom sápadt, mint a hulláké. Mondhatom gyönyörűen néztem ki. Nyomtam egy kis alapozót magamra, ami segített a sápadtságon, de a szememmel nem tudtam mit kezdeni. Minden mindegy alapon még begöndörítettem a hajam, majd elindultam a konyhába. Balszerencsémre a többiek már fenn voltak. Feszülten mentem a hűtőhöz, kivéve a reggelim alapanyagait.
-Jóreggelt-motyogom orrom alatt.
-Neked is-mondják szinkronban.
Egész idő alatt lehajtott fejjel és lesütött szemmel ettem a müzlimet.
-Rose, minden oké?-csendült fel Vicky aggódó hangja.
-Persze.
Miután végeztem, beraktam a tálam a mosogatóba és siettem a nappaliba megkeresni a napszemüvegem. Mikor megtaláltam gyorsan magamra kaptam, ugyanígy téve a cipőmmel.
-Vicky el fogunk késni-kiáltok barátnőmnek a konyhába.
-Itt is vagyok-ugrik mellém, véletlenül meglökve engem.
Szépen seggre csücsültem, ami nem is lett volna baj, ha a szemüveg nem esik le rólam és törik össze.
-Picsába-suttogom magam elé.
-Ne haragudj, nem akartam-hadarja kezet nyújtva, amit el is fogadok.-Basszus mi van a szemeddel?-sápad le hirtelen.
-Semmi.
-Ez nem semmi, hidd el tudnám, ha ez semmi lenne, de ez nem semmi!
-Ne ismételj szót-sétál mellénk nevetve Bobby, viszont az azonban lehervad az arcáról, amint meglát.-Mi történt?
-Mondtam, hogy semmi! Miért kell ezt ennyire túlreagálni?-kiáltok fel hisztérikusan.
-Ez komoly dolog Rose, menj el orvoshoz, majd mondom Stevenek, hogy beteg vagy!
-Nekem meg úgy sincs semmi dolgom, elkísérlek.
-Ahj, rendben, de akkor induljunk.

Idegesen vártunk a rendelő előtt az orvosra. Miután megvizsgált, azt mondta, hogy szerinte csak stressz, de várjuk meg a pontos diagnózist.
-Miss Davis-setált mellém az orvos-Ahogy sejtettem, a stressz miatt jött ki ez Önön, azonban még nem láttam ennyire bevérzett szemeket. Felírtam egy szemcseppet. Ebből minden nap kétszer, reggel és este cseppentsen a szemébe. Ha nem javul a helyzet egy héten belül, akkor fáradjon vissza.
-Köszönöm doktor úr-veszem át tőle a vényt.
Meg adott pár utasítást, majd egy kézfogás után elindultunk a gyógyszertárba.

-De nagyon csúnya. Mi van, ha Niall kiszeret belőlem vagy nem tudom?-pityeredek el ma már sokadszorra.
-Először is, hülye vagy! Másodszor, Niall szeret téged és ezen nem változtat semmi! Mondtam már, hogy hülye vagy?-kuncog fel Vicky.
-Haha.
-Mikor is jön?
-Uhm, nyolcra vagyis-pillantok az órára.-Egy perc múlva!-sikkantok fel hangosan.
Így is elég ideges voltam, ezt még tetőzte a csengő harsány hangja.
-Majd én nyitom, addig nyugodj le!
Gyorsan felkaptam egy könyvet, eltakarva vele az arcomat.
-Szia, érdekes könyv?-huppan le mellém szerelem.
-Ühüm.
A következő pillanatban már nincs is semmi a kezemben, Niall elvette és lerakta az asztalra. Mikor rám nézett döbbenet ült ki az arcára. Erre a reakcióra számítottam. Pár pillanat múlva elkaptam a tekintetem és vártam a lesujtó szavakat.