21.fejezet

Sziasztok!
Nagyon, nagyon sajnálom ezt a hosszú kimaradást, többet nem fordul elő!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

De Ő nem mozdult. Percekig csak bámult rám, ez felidegesített.
-Csak mondd ki.
-Mit mondjak?-rázta meg zavartan a fejét.
-Kérlek Niall, direkt csinálod?
-Nem tudom mire gondolsz.
Most miért játszadozik velem?! Élvezi?!
-Arra, hogy szakítani akarsz-kiabálok rá már sírva.
Ijedtség és értetlenség futott át egyszerre az arcán.
-Rose, én nem akarok szakítani, honnan vetted ezt a butaságot?-csúszott közelebb hozzám.
-Miért lennél együtt egy olyan lánnyal mint én? Mindig csak a baj van velem, kolonc vagyok a nyakadon és még itt van ez is!-mutatok a szememre-Teljesen átlagos és jelentéktelen vagyok, egy senki! Jobbat érdemelsz nálam!-próbáltam nem sírni közben, de a könnyeim csak utat törtek maguknak, majd lassan végigfolytak az arcomon.
Hirtelen Niall megfogta a fejem és maga felé fordított.
-Ide figyelj, mindenkinek vannak rossz pillanatai, de ez nem azt jelenti, hogy csak a baj van veled! Kolonc?! Ha az lennél már nem lennénk együtt! És pont ezt szeretem benned, az ártatlanságodat! Nem vagy senki, hallod?!-finoman megrázott-Te még így is gyönyörű vagy, csak most más a szemed, és?!-kezdett kiborulni.
Talán rosszul hittem és tényleg nem akar elhagyni. Elvégre Niall nem olyan, egyáltalán nem. Mindig érezteti velem, hogy szeret. Miért nem becsülöm meg?
-Rose, te vagy a legjobb dolog az életemben! Miért nem veszed észre?-a végét már egész halkan mondta.
Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Kérjek bocsánatot vagy öleljem meg? Hiszen ez a fiú szeret engem!
-Ne haragudj rám, csak annyira megijedtem-vetettem magam sírva a nyakába.-Azt hittem, ha meglátsz, akkor kiábrándulsz belőlem.
-Belőled?! Soha!-nevetett fel.
-Haragszol?
-Hmmhmmhm-fonta keresztbe karjait.
Bevetettem a lehető legnagyobb kiskutya szemeimet.
-Ne nézz így!-szűkítette össze a szemeit.-Hát lehet rád haragudni?-vetette rám magát, majd csikizni kezd.
-Nehehehe Niall, be fohohogok pihisilniiiiiii-vinnyogtam a karjai közt.
-Addig nem, amíg nem hallom a varázs szót.
-Kéhéhérleeek?-fejrázás.-Szeheretlek?-fejrázás.-Heh? Ez már nem is számít?-bólogatás.-Csihinálok vacsit.
Erre egyből befejezte.
-Teeeee falánk, mohó disznó-kezdtem el püfölni egy párnával.
-Gyerekek, ne verjétek szét a házat-nevetett Vicky az ajtónak dőlve.
A következő pillanatban viszont már rajtam feküdt.
-Auuu, csontos a könyököd-vergődtem alatta.
-Kicsi a rakás-hallom meg Bobby hangját, pillanatokon belül a súlyát is, akit szerelmem követett.
-Összenyomtok-szinte érzem, hogy lilul a fejem.
-Ohh, bocsi-szálltak le rólam.
Drámaian a mellkhasomra szorítottam a kezem és hangosan ziháltam.
-Ennyire nem voltunk nehezek-kuncog Bobby.

-Na végre, dögunalmas volt-könnyebbülök meg, felállva a fotelről.
-Soha.többet.ilyen.filmet.-motyogta maga elé Niall.
-Nekem tetszett, romantikus volt-mosolygott el Vicky.
-Pont ezért volt unalmas-nevetett fel Bobby.
-Chö, nincs ízlésetek.
-Mindjárt jövök-indultam VOLNA el, ha Niall nem ránt az ölébe.
-Hova, hova?
-Laptopért a szobámba-nem bírtam ki, beletúrtam tincseibe.
Tetszését egy mély, érzéki csókban mutatta ki.
-Sietek-bököm meg az orrát, majd felfutok a szobámba.
A laptop az ágyamon volt, szerencsére bekapcsolva, nem kell szenvednem vele. 'Ohh, egy e-mail' Lassan elkezdtem olvasni a sorokat.
'Hát...erre nem számítottam' Felkaptam a gépet és lesiettem a srácokhoz.
-Vicky, Vicky-kiabálok a nappali közepén.
-Itt vagyunk-hallom a hangját a konyhából.
Bementem, leültem szerelmem mellé egy bárszékre, felnyitottam a gép tetejét.
-Kaptam egy e-mailt, Nikytől.
"Sziasztok srácok!
Anyám úgy döntött, eltávolít itthonról, szerinte beteges vagyok. De az miért beteges, hogy hozzáláncolom magam egy fához, hogy ne tudják kivágni? Na mindegy. Gyogyóba akart küldeni, de mondtam, hogy inkább hozzátok megyek. Remélem nem baj, ha ezt olvassátok már a repülőn vagyok. Nagyon hiányoztok! A repülőm este 10-kor száll le, gyertek ki elém lécci. Szeretlek titeket!
Sziasztok"
-Ez tök jó-visít fel Vicky.
-Ki ez a Niky?-érdeklődik Niall.
-Niky egy barátnőnk. Három évig itt volt cserediák, Párizsból jött. Nagyon megszerettük, igazi aktivista, jó lesz látni, hiányzik-sóhajtottam fel hangosan.
-Öhm, mennyi az idő?-húzta fel a szemöldökét Bobby.
-Nyolc óra, na mivan Bobby?-lökte meg nevetve barátnőm a piruló bátyámat.
-Mindig is tetszett neki Niky-súgtam Niall fülébe.
-Nem igaz!-kiáltott rám testvérem.
-Ó, dehogynem!-rötyög Vicky.
Erre a két idióta elkezdte egymást kergetni, amin mi jót röhögtünk szerelmemmel.