19.fejezet

Sziasztok!
Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ilyen sokáig nem voltam! Ezentúl próbálok visszaállni a régi kerékvágásba és legalább 2-3 naponta hozni az új fejezeteket. Amennyire sajnálom, legalább annyira hálás vagyok a sok oldalmegtekintésért!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Aúú! Ez volt az első gondolatom, amikor kinyitottam a szemem. Fájdalmasan kaptam a fejemhez, amint megmozdultam belenyilalt a fájdalom. Semmivel és senkivel sem törődve keltem fel az... Na várjunk, hol is vagyok pontosan? Alaposabb terepszemle után rájöttem, hogy Zayn szobájában. De mit keresek én itt? Lassan elindultam azzal a szándékkal, hogy beveszek valami fájfalomcsillapítót, viszont a tervem meghiúsult, amikor megbotlottam valamiben és sikeresen összebarátkoztam a padlóval. A "valami" elkezdett nyöszörögni.
-Jézusom Niall-nyögdécseltem fájdalmasan, miközben feltápászkodtam.-Mit keresünk mi Zayn szobájában?
Egy morgáson kívül más választ nem kaptam. Egy halk ciccentés után lementem a konyhába, ahol Liam, mint egy kis Duracell nyuszi sürgött-forgott.
-Hogy.vagy.képes.ilyen.friss.lenni?-bámulok rá bambán.
-Jó reggelt. Nem kellett volna annyit inni-kacsint rám.
Nyálamat csorgatva vetettem rá magam a rántottára, amit elém tolt, majd bevettem egy fájdalomcsillapítót is.
-Megmentettél, köszönöm-sóhajtottam egy hatalmasat, majd lehuppantam az idő közben kanapén helyet foglaló Liam mellé.
-Szivesen.
-Nem tudod miért van mindenki Zayn szobájában?-teszem fel a már sokszor ismételt kérdést.
-Az van a legközelebb a lépcsőhöz, ezért mindenki oda csődült be-kuncog fel az emlékekre.
-Gondolom milyen viccesek lehettünk taccs részegen.
Mindkettőnkből kitört a nevetés, aminek hatására a többiek is lecammogtak hozzánk.
-Nincs is kellemesebb a nevetésetekre ébredni-mosolyog ránk gúnyosan Zayn, majd elvonult a konyhába.
-Ne is törődj vele, mindig ilyen, ha másnapos-vetődik le mellém Louis.
Pont válaszoltam volna, mikor elkapott a nevetőroham. Liam is rázendített, mikor felfigyelt ránk.
-Most mi van?-pislog értetlenül Lou.
-Rá van írva a homlokodra, hogy-itt már a könnyeimet törölgettem.-Hogy Harry a legjobb az ágyban.
Miközben mi tovább röhögtünk Louis felment az emeletre, majd egy hangos kiabálás után nevetve futott le a lépcsőn, a láthatóan ideges Harryvel a sarkában.
-Tomlinson állj meg, hogy szét rúghassam a segged!
-Megérdemelted! Nézd!-mutat homlokára.
Először hunyorított, majd mikor elolvasta hangosan felröhögött.
-Nos tényleg megérdemeltem-csavarta ki pólójából a vizet.
Annyire elszórakoztam a két lükében, hogy megugrottam, mikor megéreztem a puha ajkakat a nyakamon.
-Neked is jóreggelt-mosolyodom el.
-Hümm-motyogja tovább puszilgatva kulcs csontomat.
Egész testemben kirázott a hideg és feltámadt a bizsergés a hasamban. Azok nem lepkék!
Mosolyogva felálltam, nem akartam, hogy szegény srácok kínosan érezzés magukat. Kézen fogva Niallt sétáltunk ki a konyhába, ahol szerelmem megreggelizett, majd átbeszéltük, hogy ki mire emlékszik a buliból. Nevetve egészítettük ki egymás mondatait, emlékeit. Ekkor eszembe jutott valami, kicsit sem elhanyagolható gondolat.
-Hol van Bobby?
-Öhmm...nem tudom, itt a házban nincs.
-Amúgy nektek az fel sem tűnt, hogy a buli nálunk kezdődött, de most mégis nálatok vagyunk?
-Este gondolom átjöttünk, aztán itt ragadtunk-szemezgetett egy pohár narancslével, amit meg is ivott.
-Figyelj, hazamegyek, megkeresem Bobbyt, rendbe szedem magam és visszajövök oké?-mondom szorosan hozzá bújva.
-Siess vissza-duruzsolja fülembe, majd elhajolva egy lágy csókot váltunk egymással.
Gyorsan magamra kaptam a cipőmet, majd egy gyors elköszönés után a srácoktól, haza indultam.
Mikor beléptem kiabálás ütötte meg a fülemet. Lassan odasunnyogtam a konyhát és a nappalit elválasztó falhoz, majd testemet odapréselve hallgatózni kezdtem. Nem szép dolog, de a kiváncsiság győzött.
-De szólhattál volna, hogy visszajöttél!-anyám hangja haragosan szelte át a teret.
-Nemrég jöttem csak vissza és nem hiszem, hogy magyarázkodnom kéne nektek!-dörrent rá Bobby.
-Az anyád vagyok, igenis magyarázattal tartozol!
-Azok után, hogy majdnem boldogtalan lettem miattatok, hogy bele akartatok erőszakolni egy érdek házasságba? Akkor köszönöm nem kérek a szülői szeretetből!
-Fiam vigyázz a szádra-szól rá apám nyugodt hangnemben.
Ekkor előléptem a fal biztonságos takarásából.
-Már az is csoda, hogy itthon vagytok-sétálok testvérem mellé.
-Rosalie, hát már te is?-hitetlenkedik anya.-És amúgy is minek költöztetek el?
-Hát tudod, túl üres volt a ház-mosolygok gúnyosan.
Ekkor jött el a pillanat, amikor nem tudtak mit mondani.
-Gyerekek, menjünk be és beszéljük ezt meg-indul meg apu a nappali felé, ahol mindannyian leültünk a kanapéra.
-Tényleg szólhattál volna, hogy visszajöttél-mondta már normális hangnemben anyu.
-Mondtam már, hogy nemrég érkeztem-válaszolt unottan.
-Egyébként-köhintett kínosan apu.-Azért is vagyunk most itt, hogy elmondjuk nektek, hogy egész nyárra szabadságot vettünk ki.
Lefagytam. Most sírjak vagy nevessek? A szüleim sosem voltak, olyan hű de nagyon gondoskodóak irántunk, talán egy hétnél többet sosem volt együtt a család.
-Hű, hát ez igazán jó hír-motyogtam akadozva.
Ezután beszélgettünk még egy kicsit, elhatároztuk, hogy sok családi programot iktatunk majd a nyár hátralévő reszébe, majd anyuék hazamentek.
Gyorsan felsiettem a szobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, majd átöltöztem.
-Hát érdekes nyárnak ígérkezik-mosolyodik el keserűen Bobby.
-Eléggé, szerintem a szüleink csak most fognak megismerni minket, mert lássuk be eddig nem nagyon erőltették meg magukat. Én visszamegyek a srácokhoz, jössz te is?
-Még nem pakoltam ki rendesen, de szerintem este majd átugrok-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Oké, akkor szia-egy gyors ölelés után visszasiettem a többiekhez.
Lerúgtam a cipőmet, sehol nem volt senki, ezért felmentem Niall szobájába. Szerelmem az ágyon feküdt a laptopja előtt. Halkan odasompolyogtam, majd lendületből ráugrottam a hátára. Fájdalmasan nyögve pördült meg, majd fölém kerekedve csókolt meg. Hiányzott már, hogy kettesben legyünk, olyan messzinek tűnt már, hogy csak egymással foglalkoztunk. Lassan, de szenvedélyesen csókolóztunk, Niall keze a pólóm alatt simogatta felhevült bőrömet. Óvatosan megemelt, majd egy pillanatra megszakítva a csókot, levette rólam a pólóm. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy pocsolyává olvadtam alatta. Nem értem, ez a fiú olyan hatással van rám, mit eddig senki más. Bátortalanul húztam le én is a felsőjét, majd eldobtam az enyém mellé a padlóra. Lassan végighúztam ujjaimat izmos felsőtestén, mire egy halk sóhaj volt a válasz. Elmosolyodtam reakcióján, azonban ez abbamaradt mikor megéreztem ajkait a nyakamon, majd megtalálva az érzékeny bőrfelületet, óvatosan szívni kezdte. Halkan felnyögtem, mikor fogait is bevetette. Mikor végzett, vigyorogva nézte a művét.
-Te szemét, ennek nyoma marad-íncselkedek vele.
-Legalább tudják majd, hogy jól telt az éjszaka-mosolyogott kajánul csillogó szemekkel.
Megforgattam a szemem, majd magamhoz húztam.
-Niall, Rose!-dörömböltek hangosan az ajtón.
-Ilyen nincs-dörmögte fájdalmasan.
Halkan felnevettem, majd lelöktem magamról, hogy fel tudjam venni a felsőm, majd kinyitottam az ajtót.
-Zavarok?-pillant be a szobába Harry.
-Nem. Mi a baj?-mosolygok rá.
-Nincs baj, csak kész a kaja és Liam depis lesz, ha nem vacsizunk együtt.
-Mindjárt megyünk.
Miután Harry elment és becsuktam az ajtót Niall halkan felkuncogott.
-Mi olyan vicces-pislogok rá értetlenül.
-Semmi, csak annyira szeretem őket, főleg, amikor "jól" időzítenek-formál macskakörmöket a levegőben.
-Hát igen, de nekik elnézzük.
-De ezt majd bepótoljuk-csókol a fülem mögötti bőrre, amibe beleborzongok.
-Menjünk, ne várakoztassuk meg Liamet-fogom meg nevetve a kezét, majd lemegyünk vacsorázni a "jól" időzítő-csak hogy Niall szavaival éljek-barátainkhoz.