23.fejezet

Sziasztok!
Itt a friss:) Ne ijedjetek meg az elején, Caroline egy új szereplő lesz, akit külön szálon indítok el, de idővel minden összeáll!
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

*Caroline szemszöge*
-Állj csak meg te kis tolvaj!
De én csak tovább futottam, mint aki meg sem hallotta. Már egy ideje kerget ez a fazon, muszáj valahogy leráznom, így is túl közel került a Barlanghoz. Még be sem mutatkoztam. A nevem Caroline Wright, 18 éves. Elszöktem a szüleimtől a szerelmemmel, Ethan-nel, mert rendszeresen vertek. Belekeveredtünk egy nem éppen jó társaságba, ahol mindenkinek meg van a maga feladata. Enyém a lopás, Ethan pedig dílerkedik. Nem a legjobb, de valamiből meg kell élni.
Nagy gondolkozásom közepette észre sem vettem, hogy lehagytam az eladót. A lábaim feladták a szolgálatot, muszáj lesz megállnom. Mély levegővételek közepette támaszkodtam rá a térdeimre. Már közel vagyok, várnak rám, nem késhetek. Miután összekaptam magam, mentem tovább.
Halkan kinyitottam a Barlang ajtaját, majd felkapcsoltam a villanyt.
-BOLDOG SZÜLINAPOOOT!-kiáltották egyszerre barátaim.
-Úristen, el is felejtettem! Várjunk csak...ezért küldetek el kajáért?-pillantok körbe, miközben levettem a hátamról a telepakolt táskámat.
-Mások azt szokták mondani, hogy "Ó srácok nem kellett volna, ti vagytok a legjobbak!"-formált macskakörmöket a levegőben Ethan, majd megcsókolt.
-Tényleg köszönöm!
Hihetetlen! Ki is ment a fejemből, hogy ma lettem 19! Gyorsan végigölelgettem mindenkit, majd elkezdődött a buli.
-Ez tuti cucc, elég egy és a fellegekben jársz-nyújtott át Maya egy kis piros tablettát.
Elvettem tőle és megkerestem szerelmemet.
-Figyelj, kaptam Mayától valamit, elfelezzük?-kérdeztem miután átmentünk az étkezőbe.
Meg sem vártam a választ, azonnal kettétörtem. Egyszerre vettük be, majd váltottunk egy érzelmes csókot, ami egyre hevesebb lett. A következő pillanatban a hálóban voltunk. Lassan lefektetett az ágyra, vadul falva ajkaimat.
-Szeretlek-suttogtam az ajkaiba.
-Én is szeretlek, és esküszöm kiviszlek innen, amint összegyűlt annyi pénzem, kiszállunk és elmegyünk jó messzire!
-Nem tudunk csak úgy kiszállni.
-Akkor megszökünk -mosolyodott el.-És egy nagy családiházba költözünk, nagy medencével, ahogy mindig is szeretted volna. Szeretném, ha bíznál bennem. Szeretném, ha jobban szeretnél.
-Szeretlek, nagyon, nagyon, nagyon! Az életemnél is jobban, ebben sose kételkedj!-húztam vissza, majd folytattuk ahol abbahagytuk.

*Vicky szemszöge*
Arra keltem reggel, hogy Harry mocorog mellettem. Háttal ült nekem, nem láttam mit csinál, de valamit nagyon zörgetett a kezében.
-Harry, minden oké? Mi az ott a kezedben?-megpróbáltam magam felé fordítani, de semmi.
Odaültem mellé és megpillantottam a zacskót a kezében.
-Harry ugye nem?!
Lassan megrázta a fejét és észrevettem, hogy könnyes a szeme.
-Nehezebb leállni vele, mint gondoltam-motyogta maga elé.
-Tudom, hogy nehéz, de én segítek! A multkor mondott nekem valaki egy nagyon bölcs dolgot, kiváncsi vagy?-felemeltem az állát, mélyen a szemembe nézett és bólogatott.-A szerelem egy határtalan dolog, amellyel bármit le lehet győzni. Te mondtad! Ha szeretjük egymást, akkor át tudjuk ezt vészelni.
-Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagy! Nélküled nem is tudom mi lenne velem-finoman megcsókolt.

*Rose szemszöge*
-Kérleeeeeeeek-könyörgök már sokadjára Bobbynak.
-De neeeeem, meccs van!
-Hát rendben, akkor nélküled megyünk-vágtam be a durcit, majd felvettem a cipőm és kimentem Niallhez és Nikyhez.
Reggel megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba négyen, de drága testvéremnek fontosabb most a foci.
-Bobby?-kérdezte Niky.
-Focibuzi.
-Megyek, meggyőz-indult vissza a házba.
Fél óra múlva már mind a négyen a filmet néztük. Nem tudom, hogy vette rá, nem mondták el, de nagyon ügyes volt. A srácok nagy örömére, na meg az enyémre egy horror filmre ültünk be, amit szegény Niky szenvedve nézett végig. Miután vége lett, hazamentünk. Niallel az ajtóban búcsúzkodtunk.
-Mikor találkozunk?-csókoltam meg.
-Még el sem mentem-kuncogott fel-Holnap egész nap stúdiózunk, holnapután csak a tiéd vagyok.
-Szavadon foglak, máris hiányzol-biggyesztettem le ajkaimat.
Utánozta mozdulatomat, majd megcsókolt. Nem is tudom meddig álltunk ott egymást ölelve.
-Mostmár megyek, szia-indult el.
-Szia-kiáltottam még utána, majd bementem a házba.