25.fejezet

-TEGYÉL LEEEE!-vergődtem Louis vállán, aki úgy döntött, hogy megbüntet, amiért legyőztem videójátékban.
-Nem, nem-nevetett ördögien, majd ledobott az ágyamra és elkezdett csikizni.
-Nehehehehe nem bírooooom!-visítoztam.
-Könyörögj érte. Mondd, hogy Louis úrfi, alázatos szolgádként meghajlok nagyságod előtt!
-Mi? Na azt várhatod-bosszankodtam, de nem tudtam abbahagyni a nevetést.
-Akkor elég a könyörgés.
-Kérleeeeek.
Nagyot sóhajtottam, mikor elengedett, majd jól nekivágtam a kezembe akadó párnát.

-Halljátok, el kellene mennünk sátorozni, tök jó program, Perrie és Eleanor is eljöhetne-vetettem egy sokat sejtető pillantást Zaynre és Louisra.
Nyugtatólag megsimogattam Liam vállát, aki mellettem foglalt helyet a kanapén. Gesztusomon elmosolyodott és hálásan biccentett. Tudom, hogy szakítottak Sophiaval és nagyon megviselte, átérzem a fájdalmát. Amikor valakit annyira szeretsz, hogy az életedet adnád érte, hogy úgy érzed nélküle nem tudnál élni, a felhők fölött jársz, amikor vele vagy, minden pillanatban rá vágysz, vele akarsz tölteni minden percet és, amikor ezt az embert elveszíted, az borzalmas érzés. Úgy érzed összetörtél, nincs értelme az életednek és napról napra mindig meghalsz egy kicsit belül. Nagy gondolatmenetemet Zayn szakította félbe.
-Jó ötlet és IGEN-nyomta meg a szót.-Elhívhatom Perriet is és Eleanor is jön.
-Akkor ez meg van beszélve, holnap délután indulhatunk?-lelkesedik Vicky.
-Nekem jó, de hova menni?-pillant körbe Nicky.
-Itt a városon kívül, nem messze, van egy kissebb camping terület. Végeztél, dagi? Remek, add ide a tányérod-vette el Niall elől Liam a tányért.
-Hé, nem is vagyok dagi-durcázott be szerelmem.
-Persze, hogy nem vagy-mondtam nevetve.
-Nyugi Ni, Rose nem rugdos majd ki az ágyból-röhög ördögien.
-Kapd be!-dobtam neki a papucsom, amit lekaptam a lábamról.
-Fújj, de büdi, mosol te lábat egyáltalán?-úgy tűnik ma nagyon csipkelődős kedvében van.
-Nem Harold nem mosok, de lenyalogathatod, ha akarod-emeltem fel.
Körülöttünk már mindenki dőlt a nevetéstől.
-Köszi, kihagyom-dobta vissza a papucsom.
*Csing-csing*
-Nyitom-felpattantam, majd kinyitottam az ajtót.
Egy szőke lány álldogált a küszöbnél, kisírt, duzzadt szemekkel, verejtékben úszva, látszólag halálra rémülve. Kék szemeiben csalódottság, szomorúság, de főként végtelen fájdalom tükröződött. Egyik lábáról a másikra állt, láthatóan zavarban volt. Nem akartam tapintatlan és bunkó lenni, kedvesen rámosolyogtam.
-Segíthetek valamiben?
-Igen, öhm...Ha...Harry Stylest ker...keresem-szipogott.
-Őő, Harry!-kiáltottam a nappaliba, le nem véve a szemem a lányról-Harry!
-Jövök már, tessék?-pislogott rám.
-Téged keres-biccentettem a lány felé.-Magatokra hagylak titeket, beszélgessetek-kijjebb nyitottam az ajtót, hogy bejöjjön, majd be is csuktam utána. Visszamentem a többiekhez, leültem a földre, mivel Louis elfoglalta a helyem.
-Ki volt az?-telepedett mellém Niall.
-Valami lány, elég rosszul nézett ki, Harryt kereste.
-Milyen lány?-morgott Vicky.
-Nem tudom, nem kérdeztem, majd Hazza elmondja, ha akarja, oké?-csitítottam le mindenkit.

Nagyjából 1 óra múlva jöttek ki hozzánk a kertbe, mire mindenki odacsoportosult.
-Srácok, ő Caroline, Caroline ők Niall, Zayn, Vicky, Liam, Bobby, Rose, Louis és Nicky-mutatott be minket egymásnak.-Caroline itt fog lakni velünk.
Hatalmas, síri csend. Ez volt a reakció, amivel fogadtuk a hírt.
-Ne haragudj Harry, de nem is ismerjük őt-dorgálja le Liam.
-Akkor ismerni meg, jönni-húzta oda a napozóágyakhoz francia barátnőm.
Szegény csaj teljesen meg volt szeppenve, mikor leültünk mindenki egyszerre árasztotta el kérdésekkel.
-KUSS!-kiabálta Louis-Hadd mutatkozzon be egyedül, így szóhoz sem jut szegény.
Mindenki kiváncsian fürkészte a vendégünket, aki csak ujjait nézte és azokat tördelve kezdett beszélni.

Mindenki döbbenten nézte Carolinet, én személy szerint sírtam. Elmesélt mindent és ez...borzasztó!
-Na várjunk csak...honnan ismered Harryt?-Zayn kérdése engem is elgondolkoztatott.
Vicky és Hazza alig láthatóan egymásra néztek, majd bólintottak. Oké, mi folyik itt?
-Az utóbbi időben rendesen megviselt a hírnév és voltam olyan idióta, hogy...nos, hogy drogozni kezdtem, amit Ethantől vettem. Tegnap találkoztam először Carral, mert új adagért mentem.
-Ethan mondta, hogy keressem meg, ne menjek vissza a Barlangba és Ő segíteni fog, mert jó ember.
-Te...te tegnap...újra vettél...-Vicky meg sem tudott rendesen szólalni.-Azt ígérted leállsz vele, hogy abbahagyod!
-Sajnálom, nem könnyű hidd el! De nem használtam, mind fenn van a szekrényben, megígértem és be is tartom!
-Rendben.
-Figyelj gondolom, akkor minden cuccod ott hagytad, gyere át hozzánk és adok pár ruhát, holnap meg elmegyünk délelőtt bevásárolni-vetettem fel egy halvány mosollyal.
-Délután meg jössz velünk sátorozni-simította meg a vállát Niall.
-Köszönöm szépen, komolyan-állt fel meghatottam.
-Csoportos ölelés!-kiabáltuk egyszerre.
-Akkor gyere-pattantam fel.
-Majd gyertek vissza-kapott a karom után Niall.
-Persze-kulcsoltam össze kezeimet a tarkóján, majd hosszú csókot váltottunk.

Úgy döntöttünk, hogy este a srácoknál alszunk, Nicky és Bobby kivételével. Adtam ruhát Carolinenak és mikor visszajöttünk, beszélgettünk egy kicsit. Megmutattuk neki hol fog aludni és körbevezettük a házban, bár ahogy láttam, csak arra vágyik, hogy lefürödhessen és bedőljön az ágyba megsiratni szerelmét, amit meg is értek. Hihetetlen miken ment keresztül és így is képes volt erős maradni, nagyon becsülöm benne.
-Min gondolkozol?-simít végig a hátamon Niall.
Már egy ideje fekszünk az ágyban, de nem tudunk aludni. Szerelmem mellkhasán fekszem, miközben ő átkarol.
-Csak szegény Carolineon.
-Nagyon rossz lehet neki.
-Igen, én...nem is tudom...mindegy-nyökögtem.
-Mondd csak-bátorított.
-Hát-felkönyököltem a feje mellé.-én nem is tudom mit csinálnék, ha elveszítenélek, biztosan belehalnék, nem vagyok ilyen erős...
-De nem veszítessz el, nem megyek sehová, érted?-mosolyodott el.
-De Niall...én...
-Szeretlek!
Meghatottan néztem rá. Eddig nem mondtuk egymásnak. Idáig azért nem mondtam, mert féltem, ha mondom, ő majd nem viszonozza. Most, hogy hallom ezt a saját szájából, hihetetlen melegséggel tölt el és nagyon boldoggá tesz.
-Én is szeretlek!-vigyorodtam el, majd megcsókoltam.