12.fejezet

Sziasztok!
Nagyon nagyon köszönöm ezt a rengeteg megjelenítést! Nagyon sokat jelent, hihetetlenek vagytok!

Reggel Vicky szobájában ébredtem, ő azonban nem volt mellettem. Lementem a konyhába, álmosan ücsörgött egy bárszéken. Furcsállom, hogy ilyen korán ébren van, hisz ma nem dolgozunk.
-Jó reggelt, hát te?
-Jó reggelt, nem bírtam tovább aludni.
Meg is értem, ilyen helyzetben én sem tudnék aludni. Nagyon aggódom, nehogy magába forduljon.
Fáradtan esszük meg reggeli müzlinket, majd leülünk a kanapéra. Punnyadásunkat a telefonom csengése zavarja meg.
-Szia Niall.
-Hello szépségem.-duruzsolja sokszor említett mondatát.-Arra gondoltam ma bemutatnám neked a srácokat és persze Vickynek, ha van kedve.
Hirtelen elöntött a pánik, egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.
-D-de mi van, ha nem kedvelnek majd?-dadogom halkan.
Öblös hangján felnevet.
-Ne butáskodj, tuti kedvelni fognak.
Lebeszéltük, hogy eljön értünk-igen Vicky is beleeggyezett unszolásomra-majd együtt megyünk el a 1D házba.

-Rose nyugi már, el fogod törni az ujjaidat!-szól rám má sokadszorra barátnőm.
Niall nemsokára itt van, én pedig időm kihasználásaként szorongaton a kanapé karfáját vagy épp az ujjaimat tördelem. Ijedten ugrok fel a csengő hangjára. Vicky siet, hogy ajtót nyisson.

*Vicky szemszöge*
Miután kinyitottam az ajtót Niall mosolygós arcával találom szembe magam. Három-három puszi után bement barátnőmhöz. Rose nem is tudja mennyire szerencsés, hogy egy ilyen fiút tudhat maga mellett.
Miután ők is üdvözölték egymást és megvívták csókcsatájukat el is indultunk. Niall autójával mentünk. Én hátul ültem, ők elöl. Az út csendesen telt, csak bámultam ki az ablakon. Elmerengtem, miközben London utcái suhantak el mellettem. Nem volt időn sokat gondolkodni, hamarabb megérkeztünk, mint gondoltam. Miután kiszálltunk az autóból alaposan szemügyre vettem a házat. Hatalmas! Ez a legjobb szó rá. Gyönyörű fehér ház, nagy ablakokkal és egy nagy kerttel, medencével.
Miután a többiek megunták a bámészkodásom Niall egy vicces 'csukd be a szád' mondattal invitál be a házba. Levettem a cipőm és a kabátom, majd besétáltam a nappaliba. Ami bent vár, azt sosem felejtem el. A srácok a nappali közepén, egymáson fetrengve verekednek a távirányítóért. Halkan köhintettem egyet, mire hat szempár szegeződik rám. Szomorúan veszem észre, hogy Harry nincs köztük. Gyorsan felpattannak a földről, majd sorba (?) állnak. Niall bemutatja nekik Roset, látszólag kedvelik őt. Mondtam Rosenak, hogy nincs miért aggódnia.
-Vicky ő Liam.-mutat be mire kezet nyújtok, de ő nevetve félrelöki és megölel.
Hirtelen jött, de aranyos gesztus, nevetve elfogadom.
-Zayn tedd le azt a távirányítót! Vicky ő Zayn.-szintén egy meleg ölelést kapok.
-Ő pedig Louis.-az említett megfogja a kezem, majd csókot nyom kézfejemre, amire kuncogni kezdek, persze az ölelés sem marad el.
-És khm...hol van Harry?-nem akarom, hogy észrevegyék mennyire szeretném már látni.
-Fenn a szobájában, ha gondolod menj fel.-mondja Zayn miközben lehuppan a kanapéra.
Bólintok, majd elhadarok egy 'elnézés'-t és felsietek az emeletre. Még szerencse, hogy az ajtókon rajta van a srácok neve, másképp már rég eltévedtem volna.
Bekopogok az ajtón, azonban választ nem kapok, sőt másodjára és harmadjára sem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, nem tehetek róla elfogott a kiváncsiság. A falak halvány kékek, nyugalmat sugároz a szobában, a falakon lóg néhány fénykép róla a családjáról és a srácokról, a szoba közepén van egy hatalmas franciaágy, van még egy ajtó, gondolom a fürdő. A polcokon könyvek és CD-k sorakoznak, odalépkedek elé és végighúzom a könyvek gerincén az ujjaimat. Mindegyiket olvastam. A zenéket is végigpásztázom tekintetemmel, olyan sok van, hogy elveszek a sok névben és előadóban, azonban egyen megakad a tekintetem. Coldplay. Imádom őket. Kiemelem a többi közül, azonban a hirtelen hangra majdnem leejtem.
-Ők a kedvenceim.
Hirtelen hátrapillantok. Göndör fürtjei kicsit vizesek, tehát fürdött, észre sem vettem, hogy van valaki a fürdőben.
-Úr Isten, a frászt hozod rám.-nyomom kezem a mellkhasomra, próbálom rendezni a légzésemet.-Bocsi, visszarakom.
-Ne öhmm...-felém nyújtja tenyerét, mibe belehelyezem a lemezt.
Odasétál a lejátszóhoz, amibe belehelyezi, majd elindítja kedvenc bandám zenéjét.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy én csak...
-Csak nézelődtél.-mosolyog rám.
Hiába mosolyog látom, hogy szomorú.
-Harry, mi a baj?
-Semmi, semmi.
Felhúzom egyik szemöldököm, mire beleeggyezően felsóhajt. Leülünk az ágyára.
-Folyton kettőnkön gondolkodom.
-Harry figyelj....
-Ne, halgass meg! Nagyon sajnálom, amit tettem, védeni akartalak, nem tudtam, hogy te mit szeretnél.-arca egyre keserűbb.
Végülis semmi rosszat nem tett! Nem beszéltük meg, hogy mit mondjunk a médiának, ha esetleg csókolózáson kapnak minket. Akkor mi a francnak haragszom? Hiszen a szívem szakad meg szomorú arca láttán.
-És Vicky...nem akartam ezt tenni veled!
Itt szakadt el a cérna. Sírni kezdtem, azonban az örömtől. Nem is tudom, boldog vagyok, hogy döntöttem. Mielőtt teljesen bolondnak nézne rátapadok ajkaira. Mohón csókolom meg, egy pillanatra meglepődött, de utána mosolyogva visszacsókolt.
Végre! Végre boldog vagyok! Végre önmagam vagyok! Végre révbe értünk Harryvel!