8.fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a részt. Mégegyszer elnézést a csúszásért! Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást,
*Dreamy Girl*

Egy aranyos kislány sikított mögöttünk. Megfogta édesanyja kezét és maga után húzta. Kértek aláírást és képet, majd elmentek.
-De aranyos volt ez a kislány.-húzza mosolyra a száját Harry.
-Igen, mi lenne ha elmennénk a parkba?-fürkészi az arcunkat Niall.
Mindannyian beleeggyezően bólintottunk.
Lassan sétálgattunk a parkban és beszélgettünk. Harry igazán kedves és vicces srác, Vickyvel jól összeillenének. Amikor meguntuk a sétálgatást leültünk egy padra. Szememmel figyeltem a mellettünk lévő szökőkútból folyó vizet, gondolkodtam. Most minden rendben van, boldog vagyok, van egy aranyos és figyelmes barátom, Harry szeméjében egy új barátra tettem szert, és itt van Vicky is. Nemrég attól féltem, hogy elveszítem ŐT. Megharagudtam rá és nem hallgattam meg, túl makacs voltam. Nem tenne velem ilyet, én mégis először annak a szennylapnak hittem.
-Rose! Figyelsz?!-kiált rám Vicky, már ki tudja hányadjára.
-Öhm...persze, csak elbambultam.
-Arról beszéltem, hogy reggel milyen béna szoktál lenni.-nevet fel hangosan.
-Jajj ne, mentségemre szóljon, hogy akkor ki sem látok a fejemből.-mondom én is nevetve.
Hát igen. Előfordul, hogy egyszer-kétszer, esetleg háromszor vagy négyszer elbotlok a küszöbben vagy a saját lábaimban, néha találkozom a fallal vagy a padlóval, de ez mindenkivel előfordul nem?!
A többiek jóízűen nevetnek Vicky sztorijain, én pedig bosszankodva ülök, mert épp most járatnak le.
-Rose ne vedd magadra, szerintem aranyos, hogy ilyen két ballábas vagy.-mosolyog rám Niall.
Hálám jeléül megcsókolom, jól esnek szavai. Mire szétválunk Harryék már sehol. Értetlenkedve pillantok körbe, de nem látom őket.
-Nyugi, elmentek innivalót venni.
Nyugodtan kifújom a levegőt, észre sem vettem, hogy benn tartottam. Niall eszkimópusziban részesít, amire nevetni kezdtem.
-Szeretem, ha nevetsz.
Zavaromban a nyakába fúrtam a fejem, nem akartam, hogy lássa kipirult arcomat.
-Ne bújj el.-nevet fel.-Jól áll a piros.
Ennél jobban már nem lehetek zavarban. Sosem voltam szégyenlős típus, de Niall ezt is kihozza belőlem. Úgy tűnik ez alatt a párkapcsolat alatt nem csak Niallt, hanem magamat is jobban megismerem.
Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy barátnőm idegesen trappol felénk.
-Ne haragudjatok, de most haza megyek!-kapja fel idegesen a táskáját.
-Vicky mi történt?
Nem válaszol nekem, hirtelen oldalra pillant, Harry jön felénk.
-Az, hogy Harry egy pöcs!-mondja úgy, hogy göndör barátunk hallja.
Szomorúan nézett barátnőmre, megbánás tükröződött tekintetében.
-De mi...-nem tudtam befejezni, Vicky fújtatva elindult haza.
Bocsánatkérő tekintettel néztem a fiúkra, akik megértően bólintottak. Nyomtam egy utolsó csókot Niall szájára, megöleltem Harryt és barátnőm után siettem. Futva utolértem, mivel kiabálásomra nem fordult hátra. Elkaptam a csuklóját és magam felé fordítottam.
-Mi történt Vicky?-kérdezem lihegve.
-Semmi oké?!
-Ne nézz madárnak! Mi a franc történt Harry és közted?-kérdezem immár mérgesen, nem értettem miért nem mondja el.
-Épp ez az, hogy semmi! Sétáltunk, majdnem megcsókolt, jött egy fótós és Harry lerendezte annyival, hogy az unokatesója vagyok!-dühöng Vicky, néhány könnycsepp csillan a szemében.
-Vicky...-nem mondok semmit csak megölelem, ez most többet jelent minden szónál.
Nem értem Harryt! Miért csinálta?!
-Hülye voltam, hogy azt hittem lehet köztünk valami.
-Vicky hallgasd meg! Hidd el biztos van rá magyarázata. Akkor leszel hülye, ha nem adsz neki még egy esélyt, hogy elmondja miért csinálta.
-Talán majd holnap, most nagyon dühös vagyok rá. Menjünk inkább haza.
Bólintottam. Hazasétáltunk, Vicky szenvedett egy sort a kulcsokkal, én majdnem, mondom majdnem(!) találkoztam a padlóval.
El akartam valamivel terelni a figyelmét, nem akartam, hogy magát hibáztassa a történtek miatt. Amíg elment zuhanyozni, rendeltem pizzát és megkerestem a kedvenc sorozatunkat, Gossip Girl.
-Huhh, ez jól esett.-lépett ki, viszonylag vidámabban Vicky a fürdőből.
-Rendeltem pizzát és gondoltam nézhetnénk Gossip Girlt.
-Az jó lesz, imádlak!-veti rám magát.
Ezt szó szoros értelemben kell venni. Felvázolom a helyzetet:
Rose a kanapé előtt, Vicky kanapé mögött, Vicky nekifut átugorva a kanapét és ráesik Rosera.
-Én is, de a könyököd nyomja az oldalam és a feneked konkrétan az arcomban van.
Mindkettőnkből kitör a nevetés. Barátnőn lemászik rólam és abban a pillanatban szólal meg a csengő. Vicky gyorsan átveszi a pizzát, közben én elmegyek zuhanyozni. Miután végzek, pizsamában, kezünkben egy-egy szelet pizzával kezdjük el nézni sorozatunkat.