1.fejezet

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet. Úgy tűnik sosem szokom meg a korán kelést.
Kikeltem az ágyból és lementem reggelizni, miután elvégeztem a teendőimet a fürdőben.
Álmosan kotorásztam a reggeli müzlimben, mikor kopogást hallottam az ajtón.
"Az nem lehet, hogy már annyi idő van"-morogtam magamban.
Odacsoszogtam az ajtóhoz és nagy ívben kitártam, hogy beengedjem barátnőmet, aki épp akkor tette le a telefonját.
-Rose el fogunk késni, ha nem igyekszel!-korhol le.
-Neked is szia, ne aggódj 5 perc és kész vagyok-mondom extra lassan az álmosság miatt.
Ezután erőt vettem magamon és ettem pár falatot a reggelimből, majd gyorsan felhúztam a cipőmet és magamra kaptam egy pulcsit.
Sajnos nyár ellenére Londonban nem nagyon kúszik feljebb a hőmérő 20-25 foknál. Reggel mikor munkába megyünk még hűvösebb van.
Vállamra aggattam egy kistáskát, majd kimentem a ház elé, ahová Vicky időközben már kiment. Hát igen drága hugicám utál késni.
Nagy lépésekkel haladtunk legjobb barátnőmmel a munkahelyre, gondolatainkba merülve. Általában szoktunk beszélgetni, de szerintem Vicky látta fáradtságomat, ezért nem is "kínzott" beszélgetéssel.
Már közel voltunk a munkahelyünkhöz, mikor Vicky elkapta a csuklóm és maga felé fordított.
-Valami baj van Rose? Miért vagy ilyen fáradt? Tudod, hogy nekem elmondhatod.-kérdezte szemembe nézve és bátorítóan megszorította a karomat.
-Semmi baj tényleg, csak túl későn feküdtem le és fáradt vagyok-mondtam egy gyenge mosoly kíséretében.
-Tudod hogy Steve nem szereti, ha késünk.-mondta, miután elindultunk.
Aprót bólintottam, majd előkotortam a táskámból a telefonomat és bekapcsoltam.
Mire bekapcsolt ez a vacak már a bolt előtt voltunk.
Imádok itt dolgozni, olyan nyugodt. Egy kis bolt a nagyváros közepén. Egy ajándékboltban dolgozunk Vickyvel a nyár folyamán. Csak mi ketten dolgozunk itt, váltva egymást a pénztárnál. Belépve a boltba elmosolyodtam, hiszen annyira megnyugtató ez a hely. Szépen van berendezve és itt-ott elszórtan a falon lóg néhány festmény.
Nem volt időm sokáig nézelődni, hiszen mindjárt nyitunk.
-Vicky kezdenél ma te a pénztárnál, nincs most energiám számolgatni, majd délután átveszem.-néztem rá boci szemekkel.
Látványosan megforgatta a szemeit, amire kuncognom kellett.
-Legyen, de csak azért mert nem akarom, hogy lefejeld a pénztárgépet.-poénkodik mosolyogva.
Nem értem, hogy van ennyi energiája kora reggel, de ő mindig ilyen.
Odasétáltam az ajtóhoz és elfordítottam a táblát, ami az ajtón lógott, hogy tudják az emberek "nyitva" vagyunk.
Műveletem után odacsoszogtam barátnőm mellé a pulthoz és vártuk, hogy megszólaljon a vendéget jelző csengő az ajtó felett.