2.fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet, remélem tetszeni fog nektek. Igyekszem majd naponta hozni a fejezeteket, de ha ez nem így történne mindenképpen tájékoztatlak titeket!
Jó olvasást
*Dreamy Girl*

Egyre több ember szállingózott be az üzletbe, ennek köszönhetően az én fáradságom is kezdett elpárologni.
Pont az egyik vásárlónak segítettem, amikor Steve vérben forgó szemekkel kijött az irodájából.
-Ezerszer elmondtam már, hogy utálom a késést! Örülnék neki, ha ezt megjegyeznétek, különben...-elharapta a mondat végét,mikor észrevette mellettem az ijedt vendéget. Közben Vicky nagyokat pislogva mellém sétált.
A következő pillanatban Steve elezdett bájologni a vevővel és mosolyogva megvárta, míg fizet és "elmenekül".
Haragosan felénk nézett, fújtatott egy utolsót és mérgesen beviharzott az irodájába.
-Ezerszer elmondtam már, hogy blablabla...-parodizálta ki barátnőm látványosan főnökünket.
Kitört belőlem a nevetés, azonban ez nem tartott sokáig, mikor meghallottam egy kuncogást a hátam mögött.
Zavartan hátrafordultam és tekintetem találkozott egy gyönyörű kék szempárral.
-Hello, nem akartalak megijeszteni, Niall vagyok-barátságosan kezet nyújtott nekem.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, magához láncoltak kék íriszei. Vicky látta szerencsétlenségemet, óvatosan lökött rajtam eggyet.
-Hello, én...engem...Rosalie vagyok-kierőszakoltam magamból valami választ, bár elégge dadogva nyökögtem.
Niall ajkai mosolyra húzódtak és kezet ráztunk.
Barátnőm óvatosan köhintett eggyet.
-Oh, ő pedig a legjobb barátnőm, Victoria.-mondom zavartan.
-Csak Vicky-jelentőségteljesen megnyomta a "csak" szót.
-Öhhm...anyukámnak szeretnék ajándékot venni születésnapjára, tudnál segíteni?-zavartan rámnézett.
-Persze, milyen ajándékra gondoltál?
-Anyu imádja a hógömböket, gyűjti őket.-beszéde közben csak bámultam kék szemeibe.
-Értem, akkor kövess.-lassan elindultam a sorok között.
-Rengeteg hógömbünk van, nyugodtan válogass.-mondom, miután megálltunk a rengeteg gömb között.
-Köszi.-bátorítóan rámosolyogtam, majd visszasétáltam barátnőm mellé.
Pont egy vásárlóval beszélgetett, így volt időm "megnézni" Niallt, aki háttal állt nekem.
Fekete farmer, fehér Converse cipő, szintén fehér póló és egy farmerdzseki.
"Huhh...Niall annyira...Mi van velem? Én nem szoktam így viselkedni! Uralkodj magadon Rose! Ez a srác hamarosan kimegy az ajtón és valószínűleg többet nem is fogod látni!"-korholom le magam gondolatban.
-Hát majdnem az összes megvan anyunak, kettőt találtam, ami nincs.-lépett mellém Mr.Szexi.
"Úrsten Rose áll már le!"
-Rendben Vickynél ki tudod őket fizetni.-biccentettem barátnőm felé, aki a fejét csóválta epekedésem láttán.
Niall bólintott, majd odasétált a pénztárhoz.
-Köszi a segítséget, sziasztok.-mosolyog felénk, majd kilép az ajtón.
Szomorúan lehajtottam a fejem, elszontyolodtam a tudatra, hogy talán többet nem látom ezt a fiút.
-Rose van itt számodra valamim-kacsint rám Vicky, majd a kezembe nyomott egy fecnit, amin egy telefonszám volt cifra betűkkel.
Zavartan néztem rá, ami neki nagyon vicces lehetett, mivel kinevetett.
-A szőke herceged nyomta a kezembe mielőtt elment és mondta, hogy adjam oda neked.-huncut mosolyt eresztett felém.
"Ez most azt jelenti, hogy majd fel kéne hívnom?"-gondolkodom magamban.
Nem volt időm sokáig gondolkodni, Steve ajtócsapás közepette bejelentette, hogy zárunk.

Az ágyamban feküdtem a laptoppal a combjaimon és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Niall.
"Még várok egy kicsit"-mondogattam magamban.
Bekapcsoltam a Tv-t és zenecsatornát hallgattam.
Kellemes dallam ütötte meg a fülemet, ezért ránéztem a képernyőre. Kigúvadtak a szemeim, amikor megláttam Niallt a "színes dobozban". Mikor vége lett a zenének, ami a Story Of My Life névre hallgatott, csak pislogtam, mint hal a szatyorban.
Utánanéztem ennek a bizonyos "One Direction"-nek az interneten. Világhírűek, hatalmas rajongótábor, hatalmas sikerek.
Hát nem mondom, nagyon meglepődtem, összezavarodtam.
-Felhívom!-kiátottam fel hangosan.
Egy próbát megér és amúgy is Niall nagyon aranyos.
Felkaptam a telefonomat, előktorásztam a papírfecnit és bepötyögtem a számot.
Kicseng. Már kezdtem feladni, amikor hirtelen felvette.
-Hallo, kivel beszélek?-szól bele lényegretörően.
-Szia itt Rose, az ajándékboltból.-itt óvatosan a homlokomra csaptam. "Komolyan? Az ajándékboltból? Remek bemutatkozás"
-Ohh, szia Rose.