3.fejezet

Mégegyszer elnézést, amiért tegnap nem hoztam részt, röstellem!
A komikkal kapcsolatban csak annyit, hogy nem várom el, de jól esne némi visszajelzés.:)
De ma pótolom a "hiányzásom"!;)
Remélem tetszeni fog, jó olvasást.
"*Dreamy Girl*"

-Bocsánat a késői zavarásért!-próbáltam némi sajnálatot belecsempészni a hangomba.
-Te nem zavarsz! Örülök, hogy felhívtál.-nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy mosolyog.
Itt pár másodperc csend következett. Nem tudtam mit kéne mondanom, elvégre nem én adtam meg a számom egy idegennek.
-Öhm...arra gondoltam megihatnánk holnap egy kávét, cserébe a segítségedért.
"Most randira hívott?"-nincs sok időm töprengeni, hacsak nem akarom gyarapítani a telefon számlámat.
-Benne vagyok, el tudnál jönni értem a boltba? Akkor ebédszünetben átugorhatnánk a Starbucksba.
-Rendben, mikor van ebédszünet?
-Délelőtt tizenegytől-fél egyig.
"Így lesz időnk beszélgetni is"
-Rendben, akkor tizenegyre ott vagyok.
-Jó, most mennem kell, akkor holnap, jóéjt.
-Álmondj szépeket Rosalie.-mondja suttogva.
Miután bontottam a vonalat a tenyerembe temettem az arcomat. Elpirultam. Ahogy kimondta a nevemet elöntött a forróság. Olyan szépen hangzott a nevem a szájából.
"Oh az a száj...Remek megbolondultam"-muszáj volt mosolyognom saját magamon.
Mivel már elég késő volt, úgy döntöttem lefekszem, reggel nem akarok zombi lenni!

-Köszönjük a vásárlást, viszlát-mondom, miközben átnyújtom a szatyrot a vevőnek.
Kezdtem ideges lenni, fél óra múlva találkozom Niallel.
-Ne izgulj már! Niall jófej, te is az vagy, mi itt a probléma?-látványosan széttárta karjait, mire kuncognom kellett.
Vicky mindig megnevettet, de most nem voltam képes mosolyogni se.
-Igen csak tudod milyen rég ismerkedtem fiúval.-mondatom közben ujjaimat tördeltem.
Mire észbe kaptan Niall már az ajtó előtt állt.
"Mély lélegzet Rose, mély lélegzet!"-ismételtem magamban folyamatosan.
-Sok sikert csajszi, nyugi majd én zárok.
Idegességemben csak bólintottam egyet.
Mikor kiléptem az ajtón és megláttam Niallt elszállt a szorongásom. "Meglepő milyen jó hatással van rám ez a fiú."
-Szia Rose.-néz rám barátságosan, és meglepődöttségemre puszival köszöntött, persze csak arcra.
-Szia, indulhatunk?
Bólintott, mire elindultunk a híres Starbucks kávézóba. Nem kellett sokat sétálni, csak egy utcával lejjebb volt.
Addig Niallel megvitattuk az alap kérdéseket: kedvenc -szín; -film; -könyv; család; hobbi és egyéb dolgok.
Udvariasan előre engedett az ajtóban, majd kerestünk egy eldugottabb asztalt, majd rendeltünk magunknak capuccinot.
-Öhm...Rose...én szeretnék neked mondani valamit-láttam milyen nehéz ez neki, ezért inkább segítettem neki.
-Hol hagytad a One Direction többi tagját?-persze nem gondoltam komolyan a kérdést, csak a tudtára adtam, hogy tudom mire gondol.
-Tehát tudod.
-Igazából nem tudtam.-valottam be neki őszintén.-Tegnap mielőtt felhívtalak megláttalak a Tv-ben.
-Értem és ez zavar téged?-aranyos volt, hogy így aggódott.
-Nem zavar, mivel én téged szeretnélek megismerni, nem a szennylapok által bemutatott Niallt.-kedvesen rámosolyogtam, amikor láttam, hogy felcsillan a szeme.
Időközben visszaindultunk, mert lassan lejár az ebédszünetem. Rengeteget beszélgettünk, olyan aranyos volt, ahogy mesélt a rajongókról és a munkájáról, amit ő az élete részének hív. Nagyon értékelem és becsülöm azt, hogy egyáltalán nincs elszállv magától, olyan mintha egy teljesen átlagos, kedves, aranyos fiúval beszélnék.

*Niall szemszöge*
Rose annyira aranyos, gyönyörű és nem mellesleg okos lány, olyan ártatlan. Nekem egy ilyen lányra van szükségem, aki magam miatt szeret és nem azért, mert híres vagyok. "Ő olyan, mint egy forró palacsinta, juharsziruppal leöntve. Most komolyan egy ételhez hasonlítottam? Tapsot Niallnek"
Nem akarom őt elijeszteni magamtól, félek ha elhamarkodom a dolgokat, akkor megijed és többé nem látom.

*Rosalie szemszöge*
Csak álltunk egymással szemben, mikor Niall óvatosan felém hajolt.
"Úristen, meg akar csókolni!"
Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz, már-már súrolták egymást. A tenyerem izzadt, a lábaim remegtek. Niall vágyakozóan megnyalta ajkait, én a tarkójára csúsztattam a kezem.